Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

is az ő közreműködésükkel rendezett mulatságokon, rneit népünknél is szelídültek már az erkölcsök, s a legtöbben tudják: mi a rend és tisztesség! Mielőtt tudósításomat bevégezném, a legnagyobb örömmel hozom nyilvánosságra, hogy özv. Szathmáry Király Pálné urnő ez ünnepélyes alkalomból a templomi szöszéket és urasztalát arany rojttal díszített kék bársony teritővel vonatta be. Tette mindezt nemes szive sugallatát követve Isten dicsőségére, anyaszentegyházunk iránti forró szeretetéből. Sok ily örömnapot az egyházaknak! Sok ily áldozatkész úrnőt a protestantismusnak ! Barczika, 1891. nov. 10-én. Szuhay Benedek, ev. ref. lelkész. NECROLOG. Csonka Ferencz. 1822—1891. Leesett a mi fejünknek koronája: ezt sóhajtja a veszprémi egyházmegye, a szentgáli gyülekezet és a Csonka-család, Csonka Ferencznek, a veszprémi egyházmegye esperesének, Szentgál lelkészének f. hó 15-án bekövetkezett halála fölött. Ritka nemes erények tették a boldogíthat közeiismerés szeretet, tisztelet, ragaszkodás példány képévé. Kegyes szív, szelíd lélek, egyenes jellem ékesítette a boldogultat, mindenek feleit pedig a legnemesebb értelemben felfogott s gyakorlatilag alkalmazott ember szeretet, a melylyel körülölelte mindazokat, akik vele akár közhivatalos, akár baráti, rokoni vagy bármi más viszonyuknál fogva érintkeztek. Ha szerencsés lehettél kedves otthonában szerető családja körében szemlélni: láttál magad körül egy földi paradicsomot, egy boldog édent, melyben két nemesen dobogó szív egymást mindenben megértve, kölcsönösen tisztelve oly forró szeretettel öleli, a hogyan a valódi, az igaz, a tiszta szeretet csak szeretni, boldogítani tud ; hogy nen utolérhetlen a földi boldogság, mert az kevéssel beéri, csak két egymásért dobogó szív lángoló szerelmére van szüksége, melynek örömét, boldogságát csak növelik az asztalt körülvevő olajágak, mert szivük örül azokban. Láttál egy boldog családi kört, mely édenben élte napjait. Oh mily szomorú, egy ilyen boldogság napjának aláhanyatlása! Ha hallottad az Isten szolgáját, midőn az evangyéliumot hirdeté, édesen érintett az a nyájas hang, az a kedves előadási modor, a békesség evangyéliomának ama művészete, melynél a szívnek teljességéből szól a száj, mely magával ragadja a hallgatót, kivált a boldogult módszerével, ki még ha az Isten mélységeit vizsgálta is, akkor is tejnek italával táplálta hallgatóit, mert méznél édesebbek voltak az ő beszédei. Méltán sóhajtoznak hallgatói: vájjon lesz-e még ilyen kedves, nyájas, szép szavú papunk valaha ! ? Ha közhivatalnoki pályáját vizsgáljuk, akkor előttünk áll a kimagasló férfiú, aki lelkiismeretes buzgósággal, lankadatlan szorgalommal, fokozódó munkakedvvel, éber gonddal, hivatása magaslatának nemcsak teljes tudatával, hanem átérzésével, éjt napot egygyé téve, soha ki nem fáradva munkálkodott közegyházunk igazaiért; a férfiú, ki a törvény szoros megtartásával, szeretettel és szelídséggel kormányozott. ímhol az Istennek hív szolgája, aki igaz volt a reábízottakban! Csonka Ferencz Hnyingen, Veszprémvármegyében született 1822. szept.^ i-én. Atyja jómódú mészáros mester, édes anyja Árvay Mária volt. Szülői időközben Kenesére mentek lakni, s itt végezte akadémikus rektorok vezetése alatt elemi iskoláit 1828—1832-ig, mely év ápril havában a pápai főiskolába vitték a tehetséges ifjút, hol egy Tarczy, Bocsor, Széky, Liszkaytól hallgatta nagy szorgalommal a tudományokat. Mindig nemesen érező szive az énekhez s zenéhez vonzották őt, s mint e téren kiváló szakférfiú, már tanulói pályája alatt a gymn. tanulók énektanításával bízatott meg a főiskolai elöljáróság által; majd vezette a teljes énekkart, az i845

/6

. isk. évben pedig a 3-dik gymn. osztály tanára volt. Mint annyi más jelesünk, az akkori idők szokása szerint akadémikus rektorsággal kezdte meg nyilvános pályáját. A nagy-győri fényes egyház hívta ilyennek magához 1846. okt. i-én. Itt szolgált négy teljes esztendeig, mely időre mindig kedvesen emlékezett vissza. Egy dr. Kovács Pál vendége volt ez idő alatt mindig s Győr intelligentiája felekezeti különbség nélkül szeretettel hívta termeibe, s nem volt ünnepély a győri róm. kath. püspöknél, a tiszteletes tanár nélkül, ki oly remekül vezeti az énekkart s az orgona akkordjait is művészileg kezeli. A lelkészi pályára készülő ifjút a veszprémi egyházmegye ölelte kebelére, s kitűnő sikerrel letevén vizsgáját, 1850. deczember a szentgáli egyházban alkalmazta segéd lelkészül, hol méltó tisztelet és szeretet övezte körül, mígnem 1851. aug. 20-án a nagytudományú Pap István vámosi lelkész mellé rendelték segédnek. Itt vette nőül kedves principálisa szép lelkű leányát, az ép oly kedves, mint mívek Juliánnár, kit 40 esztendeig tartó forró szeretetével boldogított. 1852. márcz. 12-én a Balaton-Kövesdi egyház hívta meg lelkészül, de csakhamar elvitték kedves otthonából 1855. márcz. 12-én Alsó-Örsre, eme kies fekvésű helyre, hol a környéken lakó intelligentiából egy énekkart alakított, s miután ott ír évet közszeretetben eltöltött, 1866. márcz. 12-én a szentgáli népes egyház vitte kebelébe. Itteni hivataloskodása férfikora legszebb idejére esik, és ő egy lelkipásztor önfeláldozó buzgalmával munkához látott. Olvasó egyletet alapított, tudván, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való, melynek a nemes közbirtokosság egy díszes hajlékot épített három szobával. Felállította az énekkart, melyet maga vezetett, tanított, míg csak tehette. Hogy az uzsora veszedelmei ellen megvédelmezze hallgatóit, kölcsön segélyző egyletet alapított 1870-ben, mely ma is fenáll, s 60 ezer forint körül van aktívája. De mindenek felett hirdeti emlékét az iskola három tantermével földszint, s az emeleten három tanitói lakásával; igaz, hogy a közbirtokosság 25 ezer forintjából épült fel, de a siker mégis felejthetlenünk érdeme marad. Egyházmegyénk méltányolni óhajtván érdemeit, 186i-ben számvevőjévé, 1868-ban tanácsbírájává s főjegyzőjévé választotta, s mikor 1874-ben szeretett esperesünket a püspöki méltóságba állította a kerüle: bizalma : a gyülekezeteknek majdnem egyhangú sz.ivizatával az idvezűlt hivatott el a díszes esperesi székbe. 1878 óta elnöke volt az egyházkerület tanügyi bizottságnak; 1881 óta tagja volt az egyetemes tanügyi és énekügyi bizottságnak, ez utóbbinak kerületünkben elnöke is. Tagja volt a pápai főiskolai igazgató tanács-