Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

dcm, a közigazgatás államosítása mellett azzal érvelt, hogy «a törvényhatóságok többsége a javaslat mellett nyilatkozott)); tehát egyházi téren az egyházmegyék szót sem érdemelnek, a polgári téren pedig az egyházmegyéknek megfelelő törvényhatóságok nézete ugyan ő általa döntő érvül hozatik fel. Midőn mindezeket látjuk, nem csoda, ha borzadunk a gyülekezeti jogok bárminemű megszorításától és idegenkedünk a központosítás és bürokrácziától és vonakodunk, Szőts Farkas ur szavaival szólva, a küriárchiától, cca világi szellem)) túlsúlyra jutásától. Hanem én a czikk tervezett czimét feladtam s lett ((Zsinatunk küszöbén)), hogy igy nemcsak a fentieket, hanem egyebeket is elmondhassak még a zsinat összeillése előtt. Mert úgy vagyunk most is, mint 1881-ben, mikor Révész Imre és Török Pál, e két oszlopférfiú intették, óvták az intézőket az elhamarkodástól, a gyors zsinatolástól, mert a viszonyokat nem vélték kedvezőknek s szerintök a zsinat tárgyai nem voltak kellően előkészítve épen mint most; tehát mondom, ugy vagyunk mint akkor, előkészületlenül, s miután a zsinat a küszöbön, egyebet is óhajtottam elmondani. Szellőztetni kívántam jelesül azt a kérdést, hogy vájjon a zsinati képviselők, kiknek majd mindenikéről azt olvastuk, hogy megválasztatásuk előtt és után Ígéretet tettek, hogy választóik, küldőik nézeteit fogják a zsinaton érvényre juttatni s a kerületi gyűléseken már vagy egyházmegyéik ellen foglaltak állást vagy a ((szavazáskor)) távol voltak, micsoda állást foglalnak majdan a zsinaton el? vájjon hogyan fognak küldőiknek, választóiknak beszámolni, vájjon micsoda szavakkal lehet az ily eljárást jellemezni ? vájjon mit akarnak ezen urak, ezen egyházi s világi zsinati képviselők ? Ide is behozzák a korrupciót?... Mert vannak, lehetnek ugyanazon egyházban egymástól eltérő dogmatikai nézeteik az embereknek, ez nem hiba, ez nem baj ; de a zsinatra mindenki bizonyos irányú egyházpolitikai és administrativ nézetei — presbyteriánus vagy anti-presbyteriánus nézetei — alapján választatik meg, esetleg ejtetik el a választásnál s a kerületen, a konventen, esetleg a zsinaton már eltérhet álláspontjától, vagy a folyosóra menekülhet nézete nyilvánítása elől?! Hová fogunk igy jutni s hol fogunk igy megállani? Hát azokkal a tárgyakkal, a melyeket az egyházkerületek évtizedek óta a zsinatra delegáltak, s melyeket Török Pál és Révész Imre már az 1881. évi zsinat megnvitása előtt zsi-O J nati tárgyakul jelöltek ki, mint az országos j egyházi adózás, prot. egyetem, a vallásegyenlőségről való törvény sürgetése, államsegély felemelése, alapok és alapítványok ügye, az egyházmegyék és egyházkerületek rendezése, lelkészi fizetések rendezése, melyre nézve az 1891. évi konvent Ígéretet tett (valószínű, hogy ha a zsinaton e tárgy felvettetik, onnan meg a konventhez fog áttétetni és ez a circulus v

vitiosus tartani fog az egyház gyalázatára s az éhséggel és Ínséggel küzdő belhivatalnokok legmélyebb fájdalmára s hitöknek a felsőbb körök jóakaratában való megrenditésére, Isten tudja meddig); hát a lelkészi és tanári gyámintézetekkel mi lesz (majd a zsinat átteszi ezt is a konventhez, mely mint 10 év óta nem csinált, ugv a másik 10 évig sem csinál semmit); hát az egyházi adózás rendezése marad a régi siralmas, szégyenletes állapotban, vagy mindezeknél lényegesebb és fontosabb az egyházak szavazatának, a közigazgatási bíróságnak stb. a kérdése?! Valóban, ha az évek óta zsinatra delegált, de a zsinati tárgyak közül már másodszor is következetesen kihagyott lényeges kérdéseket és a hajuknál fogva szükségtelenül előrántott lényegtelen zsinati tárgyakat tekintjük, s ha meggondoljuk, hogy mibe kerül azoknak a szegény egyházaknak és egyháztagoknak a jubiláris zsinati parádé, félő, hogy majd azt kérdezik azok a szegény egyházak a felső-bükki Nagy Pál szavaival, hogy: «Nem lehetne-e olcsóbban idvezülni?» a mint ezt annak idején Török Pál is már idézte, a ki a kellően előkészítve nem volt 1881. évi zsinatról következetesen távol maradt és abban részt nem vett. Részemről ugy vélem, nem árt egy kissé igy a múltba, legalább az előző zsinat előtti időkre igy visszatekinteni és ((Zsinatunk küszöbén)) a lényeges és lényegtelen tárgyakat tollhegyre szedni, s a mult zsinat megtartása és munkálkodásának s alkotásának körülményeiből, mindenek felett a reform, egyház irányelveiből, egyházunk hajdani nagyjainak nyilatkozataiból, a jövőre tanúságot meríteni. Még egyszer felhívjuk a zsinati atyákat, hogy vigyázók, óvatosak legyenek, hogy az alkotásokkal ne siessenek. A zsinat-presbyteri rendszert ki ne vessék lábuk alól! A mult, egyházunk múltja arra tanít, hogy ez a rendszer megmentője, fentartója volt a reform, egyháznak Magyarországon. Videant consules! Nagy-Kálló. Görömbei Péter.