Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 47. sz. Budapest, 1891. november 22. SZERKESZTŐSÉG cs KIADÓ-HIVATAL IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt &0 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija: Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nvolczad oldal 2 frt. — Bélyegdíj külön 80 kr. TlRTAT.OM: Vezércikk. Zsinatunk küszöbén. Görömbei Péter. Iskolaügy. Egyesü t erővel! Főgimnáziumot Tolnamegyének. Mar hauser Imre. — Tanítókat képesítő orsíágos bizottságok szervezése. — Evang. református tanár. Figyelő. — T á r c a. A diakon>sza intézmény története és fontossága. Dr. Szabó Aladár. — Könyvismertetés. Szász Gerő: Prédikátori tár. Kenessey Béla. — Belföld. A felsőbarczikai örömünnep. Szuhay Benedek. — Nekrológ. Csonka Ferencz. Thúry Etele. — Irodalom, — Külön félék. Hirdetések. Zsinatunk küszöbén. ((História est magistra vitae)), azt mondja valamelyik régi bölcs. Nem fog tehát ártani nekünk sem, ha olykor-olykor ezt a nagy mestert, a históriát megkérdezzük. Nem árt ez főképen nekünk magyar reformátusoknak, kiknek multunk oly szép, oly lélekemelő, oly küzdelmes, de viszontagságaiban olyan tanulságos is. Szükséges ezt a multat megkérdezni különösen akkor, midőn egyetemes egyházunk életében valamely döntő, hosszú időre elhatározó eseménv küszöbén álj i, lünk. Már pedig mindnyájunk előtt ilyen a közelgő zsinat. Midőn már• e zsinat küszöbéről visszanézünk, ha nem is a régmúltba, hanem csak a közel múltba, emlékezhetünk rá, hogy a hatvanas és hetvenes években mily éles és keserű harczok folytak a miatt, hogy vájjon a létesítendő országos egyházi főtanács, esetleg konvent, határozatképes legyen-e, vagy csak a közös dolgokban értekező és tanácskozó testület? Tudjuk azt is emlékezetből, de olvashatjuk is könyvekből, hogy a határozatképes konvent megalkotása ellen mily éles harczok vívattak, azzal érvelvén az ellenzők, hogy a határozatképes konvent megszüntetné az egyes egyházkerületek autonómiáját stb. Révész Imre pedig, a kire olyan sokan, még jó nevű s szép készültségit fia is ugy szeretnek mostanában hivatkozni, egyik röpiratában (((Néhány előleges szó a m. ref. egyház zsinati előkészítési ügyben 1879.) e tárgyról igy nyilatkozik : ((Részemről a centralisatio és bürokracia jármát nyakamra nem venném soha, hanem düntő váltság esetén inkább elfogadnám a congregationalismust vagyis azon egyházalkotmányi rendszert, a mely szerint minden egyes gyülekezet souverain még a hitvallás és szertartások dolgában is.» (12. 1.). És mégis, ezeknek daczára is, beleestünk a centralizatió, a bürokrácia rendszerébe nyakig. Igaz, hogy a nagyhírű s nagytudományú Révész Imre ezt már nem érte meg, s ha élt volna, talán sok dolog másképen történik vala; de nélküle ott vagyunk, hogy az autonomia súlypontja az alsó- és közép egyházi hatóságokról a főhatóságra helyeztetett át, a gyülekezetek és presbyteriumok autonómiája pedig maholnap névben él csak. A határozatképes konvent elnyelte nemcsak a presbyteriumok, nemcsak az egyházmegyék, hanem az egyházkerületek jogait is. Ennek igazolása végett elég csak az épen most lefolyt (91. nov. 5 — 7.) konvent gyűlésének határozataira hivatkoznom, melyekből meggyőződhetünk, hogy a presbyteriumra és egyházmegyére már nem is reflektálnak, az egyházkerületekre nézve is ezt olvashatjuk pl. «a 28. § 11. pontjából a tiszáninneni, dunántúli és dunamelléki egyházkerületek kihagyni óhajtják, a nagv gyülekezetek több szavazatáról szóló határozmányt, melynek értelmében — a 2000 lélekszámnál — nagyobb gyülekezetek a felső egyházi tisztviselők választásánál több szavazattal bírjanak, az egyetemes konvent, vita nélkül, szavazattöbbséggel, az eredeti szöveget tartja meg.» Továbbá: «Az 53- § f) pontja szótöbbséggel, eredetijében fogadtatik el». Szóval az egyházkerületek többsége, három egyházkerület, a konvent által leszavaztatott. .. Arról már nem is érdemes szólani, hogy az egyházkerületek meg (Tiszántúl, Dunamellék, Dunántúl), az egyházmegyéket szavazzák le nézeteikkel. — A szavazattöbbséggel nyert győzelmekre nézve azonban, ugyancsak Révész Imre ezeket irta: «a ki életét, hatal-