Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

Ezek tetejébe orca pirulással, keserű érzelmek közt kénytelen vagyok rámutatni, hogy az állítólagos alárendeltségéről és nagy fegyelméről hires állami tanintézetekben teljesen biztosítva van a tanár függetlensége. Ott már régen belátták, hogy a tanáron fordul meg az iskola jövője. Megbíznak a professzorban, mert belátják, hogy legigazságosabb birája és ismerője csak is a tanár lehet annak a tanítványnak, a kivel egész éven át bajlódik. Az érettségi és egyébb vizsgákon a tanár kérdez, csak egyes kérdéseket tehet, teszem fel, az érettségi vizsga elölülője. Ennyiből áll az ellenőrzés. Csak mi kálvinisták nem bizunk meg a magunk választott tanáraiban, mi a kik szabadelvűséggel és felvilágosultsággal dicsekszünk. Bizony, bizony sokszor csak üres kérkedés a szavunk ! Az állam joggal vonhatja kérdőre akármelyik tanárát, mert a saját sáfárkodása mindaz, a mit cselekedett, s a büntetés, a mely esetleg sújtja, a dicséret, jutalom, a mely osztályrészül jut neki, az ő tetteinek természetes következménye. De miféle muszka igazságszolgáltatás az, a melyet a mi egyházunk velünk szemben elkövet? Sujt, büntet, elitéi a mások cselekedeteért. Ez oly tűrhetetlen, égbekiáltó igazságtalanság, a mely tanügyi végső romlásunkat idézi elő, ha gyors segítség nem érkezik. (Vége köv.) Figyelő. TÁRCA. A dunántúli egyházkerületből. — Ama bizonyos specialitások. — A mi kerületünket, a szegény dunántúlit, még igen komoly nagy férfiak is megmosolyogják, hallván egy- | egy szokatlan intézkedését, mint p. o. a kápláni sorrendet, melyre Szász Károly és Sziládi Áron a lelkészválasztási törvényjavaslat indokolásában, mint szánandó és nevetséges specialitásra mutattak rá. Azóta ez a torzszülött kimúlt, el is temettük. Ámde testvérkéi még életben vannak s szépen virágoznak. Hadd mutassuk be őket. Lehet, hogy belészeretnek mások, s mindjárt nem néznek ránk olyan furcsán a szomszédok. Első a még életben lévők közt a mi tanitóválasztási törvényünk. Nem régi szülött ugyan, csak tavaly volt a keresztelője; de a szegény poronty ábrázatja oly elvénült, mint egy közel száz éves nagymamáé. A régmúlt idők szelleme kelt benne újra : főelve, hogy minden egyházmegye csak kebelbeii tanítókkal töltheti be megürült tanitói állomásait. Khinai falak zárják el egyik | egyházmegyét a másiktól, annál inkább kerületünket a többitől. Ezt áttörni nem engedi sem egyházmegye, sem kerület, a miből aztán furcsa állapotok származnak, p. o. Füred, nem találván az egyházmegyében kedvére való s olyan tanitót, aki orgonálni is tud, pályázat utján más vidékről választ; de az egyházmegye meg nem erősiti, a kerület sem, e választást. A nyilvánosságra hozott közlemények után itélve ugy látom, hogy egyházmegyéinknek s kerületünknek eszeágában sincs más, helyesebb s korszerűbb tánitó választási szabályrendeletekről gondoskodni. A tanitói testületek fel nem szólaltak ellene. «Tehát — gondolák az egyházi hatóságok — meg vannak vele elégedve s igy nincs szükség más törvényre. Ha nekik jó, nekünk is jó. A zsinati törvényjavaslat nem terjeszkedett ki e tárgyra: tehát mi se érintsük.» E szerint ha a zsinat sem érinti, ez a mi specialitásunk élni fog s nagy időket ér. De a reverenda is ám! Mi ehhez szívósan ragaszkodunk. Már nyilatkoztak is az egyházmegyék. Hivatalos közlönyünk, a ((Dunántúli Prot. Lap» állást foglalt mellette. Nem engedi rólunk lehuzatni. Históriai aiapon bebizonyítja, hogy ez az igazi magyar kálvinista formaruha. Már t. i. a nagy Márton István korának históriája szerint. Innen datálódik nálunk a reverenda, miután ez 0I3' crudelis rector-professor vala Pápán, hogy egy napon a nagy- auditóriumba összehívott theologus ifjúságot rendre oda állitá egy nagy tőkéhez, s az iskolaszolgával levágatá a csizmák hegyes orrát. A megcsonkitott csizmaorrú ifjút aztán Tőkési uram, a szintén odarendelt szabó, vette menten műtét alá, s nagy ollójával levágta a gérokk vagy kvekker szárnyát és mértéket vőn azonnal reverendára. Apáinkról átszállt ekként reánk a hegyes orrú csizmán ak gyűlölete és a reverendának szerelme. Attól bizony mi el nem állunk! Hogy pápistás, hogy azoktól vettük át, nem baj : egyebet ugy sem vettünk tőlük. A ssent királynak minden egyéb öröksége náluk maradt. S ht már a zsinat erőnek erejével lehúzná rólunk a reverendát: követeljük, hogy a presbyteriumoktói elvett ama jog helyett, mely szerint a konventi kpéviselöket többé nem ezek választják, kárpótlásul adassék a presbyteriumoknak egy más jog: egy egyetemes, központiszabó választásának joga. Pályázatot kell hirdetni magyar kálvinista papi uniformisra. A beérkezett rajzokat bírálja meg a konvent s ez rendelje el a szavazást a presbyteriumokban, egy generalis-szabó választása iránt. Igy oldódik meg szépen, a megsértett alkotmányon ejtett csorba kiköszörülésével, a reverenda kérdése. Igy hordani fogja az uj formaruhát nemcsak a fehérvárcsurgói Atilla s a korát 3 teljes évtizeddel megelőzött Nagy Náci; hanem hordjuk háromezeren. Sőt ha a levitákat és tanítókat is oda vennők, hordanák ötezeren is. De hát ez külön kaszt. Nálunk — mint láttuk —• ezeknek még választási törvényeik is mások. Nem veszszük be őket a sáncok közé. Sőt még a tanitóképezdét is kiküszöböltük. És pedig sajátságos, speciális módon. Tengődött, szegény praeparandiánk, tengődött a gyülekezetek adományaiból. Megszánta a kerületi gyűlés e tengődést s egy hevenyészett határozatban eltörölte. Akkor, midőn ez intézet felállításáról s anyagi támogatásáról volt szó : megkerestettek az egyházmegyék, gyülekezetek. Most, hogy eltörülték, egy árva igével sem kérdezték meg az egyházmegyéket : akarjátok-e, jó lesz-e? Hát ha már meg kellett halnia: ám lett légyen; de legalább törvényes, autonomikus uton temettük volna el. Hogy a praeparandia alapját a tanárok fizetésének javítására fordítsák, az is ám légyen (ámbár nagy kérdés: nem indokoltabb lett volna-e a szintén nyomorgó, sinlődő theol. intézet növendékeinek segélyezésére fordítani; mert mit ér az 1400—1500 frtos tanári fizetés, ha nincs vagy nem lesz kiket tanítani, növendékeink elvándorolnak oda, hol a bővebb segélyezés alapján kevesebbel kijönnek?) De ám légyen ez is. Hanem nem kellett volna-e ennek is autonomikus úton történnie ? Ez úton — a de nobis sine nobis utján sok minden specialitás megtörténhetik. Mi jámbor nép vagyunk. Tehetnek velünk, a mit akarnak. Azért van a kerület, hogy gondolkodjék s tegyen helyettünk. Gondolkodik és tesz is! Csak ott és akkor szól hozzánk, ha muszáj, ha ki nem kerülheti p. o. a szavazatok beadásánál. De itt is megkímél bennünket a gondolkodás fejtörő munkájától. Készen formulázva adja