Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

intézeti világi elnök választását illetőleg a mint a mult évben, ugy most is méltóságos Banó József úrra adván. Végül még az erdélyi ágostai h. ev. magyar gyámintézet közgyűlése következett a melyen Szmik Gábor, eddigi elnök Gömörmegyébe költözése következtében az elnöki tisztről lemondván, a gyámintézet tiszti kara a következőképen alakíttatott meg: egyházi elnök Kiss Árpád csernátfalusi lelkész, világi elnök Gödry János ügyvéd, jegyző Bohus Pál, pénztárnok Pap János csernátfalusi tanitó, ellenőr Masznyik Gyula lelkész, bizottsági tagok az egyháziak közül Moór Gyula főesperes, Deák Sándor lelkész, a világiak közül Rombauer Emil és Sipos János. Szmik Gábornak a közgyűlés fáradhatatlan munkálkodásáért köszönetet szavazott és elismerésének jeléül őt az erdélyi ágostai hitv. ev. magyar gyámintézet örökös tiszteletbeli elnökévé választotta meg. * Csendes polémia. E czim alatt az «E. Közoktatásügyi Szemle» szept. 15—ki száma alapos félreértésekkel teljes czikkben támadja meg az orsz. középiskolai tanáregyesület, ez évi közgyűléséről Lapunk 29-ik számában írt közleményemet. Sajnálom, hogy a támadó czikk későn jutott kezeim közé, s igy a E. K. Szemle czikkezőjét sokáig kellett abban a boldog öntudatban szenderegni hagynom, hogy a pápaszemes német professoroknak azon nagy seregével, melyet velem szembe állítani hisz, menthetlenül összemorzsolt. De nem bánom mégis, hogy csak most válaszolhatok; jól esik lelkemnek tudni azt, hogy hallgatásommal a czikkező boldogsága hosszabbra nyúlott. Ami magát a czikket illeti, sajnálattal kell konstatálnom, hogy egyáltalán nem értett meg engem. Ez lehet az én hibám is, de nagyobb mértékben hibaja az E. K. Szemle azon rögeszmévé csontosodott kedvencz eszméjének, amely nem enged neki mást meglátni, a tanárokról irott dolgokban mást felfedezni, mint az ő «Szent ügyük, a tanári fizétés emelése, rangja s társadalmi helyzete fokazása» ellen intézett támadásokat. Határozottan rossz néven vesszük Laptársunktól, hogy minket azzal gyanúsít, mintha mi «jogos törekvéseket, igazságos követeléseket, az idealizmus leplébe burkolózva s az önzetlenség ürügye alatt megtámadni)) akarnánk, s mintha mi pusztán abban a tényben, hogy a középisk. tanáregyesület «a tanári pálya anyagi és erkölcsi emelését czélozza, önző materialismust látnánk, s minden erre irányuló mozgalmat perhorreskalnánk, ; Oly súlyos vádak, miket Laptársunk csak meggondolatlan elfogultságában mondhatott, de a melyeket Lapunk egész iránya önmagában megczáfol, s a melyekre megtámadott czikkünk is okot nem adott. Felvetésükre csak az a félreértés szolgáltathatott alkalmat, melylyel a czikkező közleményünk czélját, irányát felfogta, illetőleg valódi czéljat és irányát fel nem fogta. Mi nem támadtuk meg magát azt a mozgalmat, mely a tanárság anyagi helyzetének emelését czélozza; még azt sem utasítottuk vissza, pedig mint fogadatlan prókátorral szemben megtehettük volna, hogy az egyházon valójában kivül álló orsz. k. isk. egyesület, a mi tanáraink anyagi, elismerjük, siralmas, helyzetével foglalkozzék, csak arra mutattunk rá ez utóbbira vonatkozólag, hogy magunk is ismerjük a bajokat s nem hiányzik intézőink egyikéből sem a jó akarat, hogy azok orvosolva legyenek ; — de azt mar aztán alaposan kifogásoltuk, és ezt teszszük most is a leghatározottabban, még ha száz annyi nagyképű német tudós az ellenkezőt vitatná is, pedig az idézettek közül egy sem teszi, hogy az anyagi helyzet javítása legyen egyedüli törekvése a tanárságnak ; és még inkább, hogy egyedül ebben és a rangfokozat létesítésében lássák és keressék a «tanári önérzet, a tanári öntudat, a tanári becsületérzés, a tanári büszkeség)) emelésének mindenható eszközét. Reá mutatni igyekeztünk ez általunk épen nem perhorreskált érzelmek fejlesztésének helyes irányára és módjára, a mely kétségkívül nem lehet más, mint a nemesen végzett munkának felemelő öntudata, az igaz hivatásszeretet, mely viszont azon meggyőződésből foly, hogy igazán hasznos munkát végzünk, s azon nemes idealismusból, mely maga előtt, mint eszményt, mindig a nemzeti nevelést tartja. Jól tudjuk azt, hogy a becsületes munkásságnak s igaz munkakedvnek egyik — de csak egyik és nem nélkülözhetetlen — feltétele a tisztességes jólét; ennek megteremtésére, mint kifejeztük, mi is igyekezünk ; és csak azt nevezzük materialismusnak, mely egyedüli feltétellé ezt tenné. És mivel épen ilyen irányzatot fedeztünk fel az országos középiskola-egyesület ez évi közgyűlésének tárgyalásaiban, láttuk jónak felhívni tanáraink figyelmét a posványos ingoványra, melybe eltévedtek s egyúttal a kérdés másik oldalára, arra t. i., amit maguknak a tanároknak kell tenni hivatásuk folytatása közben, hogy munkájuk becsülést s maguk súlyt nyerjenek a társadalomban. Összefoglalva tehát czikkünk értelme ez volt: Magát a fizetés-emelés iránti mozgalmat nem perhorreskáljuk, de kívánjuk, hogy tanárainknak ne ez legyen egyedüli ideáljok, és kívánjuk hogy tettel mutassák meg, hogy érdemesek a becsülésre. Ha t. Laptársunk est a kívánságunkat perhorreskálja, nem habozunk reá sütni a sivár materialismus bélyegét; ha nem, akkor meg nem volt oka czáfolásra és arra, hogy bennünket gyanúsítson oly dolgokkal, melyek távol vannak tőlünk. Az idealismus ellenségeként mi a bürokratizmus és szervilizmust jelöltük meg, mint a melyek szomorú tapasztalatként álltak előttünk; ne zavarja Össze t. Laptársunk az erre vonatkozólag mondottakat a más tárgyban mondottakkal. Ennyit nem annyira czáfolatul, mint inkább felvilágosítás és önigazolás czéljából. — (F—i.) * Szerkesztői üzenetek. M. F. urnák N. V. A cikk megjött, a kérdezett ügyben levél megy. —• L. Ö. urnák N, Jövő számban. — Sz. L. urnák P. Érdemes megszellőztetni. Nyomdába adtam. — A". F. urnák. A jóindulatú tanácsokat átadtam a «Naptár» szerkesztőjének. Azt hiszem, jövőre figyelembe veszi. — Cs, J. urnák K. A késedelem miatt csak a zsinati részt értékesíthettem. — F. Gy. urnák N. K. Tér szííke miatt kellett igy eljárnom. — Dr. B. L. urnák D. Köszönet a figyelemért. — Sz. G. urnák K. A küldeményt kézhez vettem. Örülünk a kedvező fordulatnak. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 1593-91- IE'.A- X-TST-A. S-^T-1. A kolozsvári m. kir. Ferencz-József-tudomány egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karánál megürült egyik egyetemes történelmi tanszék, melyen a fősuly külünösen a közép- és újkori egyetemes történelem előadására helyezendő, ezennel pályázat alá bocsáttatik. E tanszékkel nyilvános rendes tanár kinevezése esetében 2500 forint fizetés, 400 frt lakpénz, 10 illetőleg 20 évi tanári működés után 300, illetve 600 frt évtizedes pótlék; ha pedig nyilvános rendkívüli tanár neveztetnék ki, 1500 frt évi fizetés, 300 frt lakpénz van egybekötve. Ázon szakférfiak, kik e tanszéket elnyerni óhajtják, ezennel felhivatnak, hogy folyamodványukat az egyetemes történettudomány és oktatás terén való fensőbb rendű képzettségük, irodalmi munkásságuk, tanári működésük és nyelvismeretük igazolására vonatkozó okmányokkal, korukat igazoló anya-