Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

tagjaiba. A lelkes felolvasó híven körvonalozza a beimissziói tevékenység gyülekezeti tényezőit és módjait, melyeket lelkipásztori odaadással és buzgósággal minden -gyülekezetben minden lelkész sikerre vezethet, másfelől helyesen mutat rá a belmisszió azon szélesebb körű tényezőire, melyek önkéntes társulást igényelnek, minők árvaházak létesítése, diakonisszák képzése, népies sajtótevékenység stb. Ez utóbbira nézve egyházkerületi beimis sztói bizottságok szervezését óhajtaná. Vajha minél előbb annyira erősödnék bennünk az egyház belső építése iiánti vágy, hogy az ily fejtegetés ne maradna — pium desiderium ! * Meghamisított magyar történet. A «Szentesi lap» f. évi jan. 13-iki számaban olvassuk : «A békési ev. esperereségnek 1890. aug. 25-én Orosházán, Zsilinszky Mihály esperes-felügyelő elnöklete alatt tartott iskolaszéki gyűlése, az illető jegyzőkönyv szavai szerint, ezt határozá : «az iskolaszék a Venszelsdky-fé 1 e könyvet tankönyvül használhatónak kimondja s az esperesség területén az iskolába behozandónak véleményezi.)) Az esperességi közgyűlés az iskolaszék határozatát megerősité, megtoldván azt azzal, hogy nevezett könyvet «az esperesség területén a tót iskolákba — tót olvasókönyvül — ajánlja.)) A kérdéses könyv «Dejepis Uhorska» czím alatt a gömöri egyház hatóság által pánszláv üzelmei miatt hivatalától elmozdított Salva Károly kiadásában jelent meg, kinek elvtársai-mártyrsága jutalmául Rózsahegyen közadakozásból nyomdát szereztek. A magyar történelem eseményei e könyvben oly hamis sziliben és oly páratlan cinizmussal adatnak elő, hogy az a tót gyermek, a ki abból meriti ismereteit nemzetünk múltjáról, nemhogy szeretni megtanulná hazáját és a magyarokhoz, mint nemzetíentartó elemhez vonzódnék, de sőt kénytelen tőlük lelke mélyében elidegenedni és őket meggyülölni. Egységes magyar nem zetet és nemzeti nyelvet szerző nem ismer. Szerinte más nemzet volt az, mely Árpáddal bejött az országba és ismét más az a nemzet, mely Mária Therézia alatt Pozsonyban ezt kiáltá: életünket, vérünket a mi királyunkért ! Azokat így nevezi : «magyari» ezeket igy : «uhri.» Az árpádházi királyokról és Árpád nemzetségéről különben is szerző elmond minden lehető rosszat. Ezeket mint vérengző, kegyetten s a keresztyénséggel szemben folytonosan véres lázadásokat támasztó, mivelődésre nem alkalmas ázsiai elemet ecseteli. Közben nemzeti szokásaikat gúnyolja, Igy pl. 4-ik lapon azt mondja, hogy midőn a magyarok Árpádot vezérökül megválasztották, hűségi esküjöket «boros kancsóba eresztett vérrel pecsetelték meg». Ezen, a «vérszerződés» neve alatt ismeretes symlolikus cselekmény alkotmányjogi jelentőségét egy szóval sem említi. Neki fő a «boros kancsó» és az abba meresztett vér», hogy a magyarokat, mint valami vérszopó, kegyetlen barbár népet tüntesse fel az apró tótok ámuló lelke előtt». — Ez a könyv megfordult azóta az evang. bányakerület tankönyvbiráló bizottsága előtt is. Nevezett lap elismerőleg emlékezik meg Fabiny Teofil bányakerületi felügyelőről, a kinek e tárgyban tett indítványáról a mult év október 6-án Budapesten tartott kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 20. pontjában ez olvasható : «Elnöklő felügyelő ur indítványára a kerületi közgyűlés kijelenti, hogy tekintettel arra, mikép a «magyar történelmet a felsőbb osztályokban csak magyar nyelven lehet tanítani, a bemutatott könyv már ez okból sem vehető fel a kerületi tankönyvek sorába. Egyúttal felhívja a közgyűlés a békési főesperes urat, hogv «ezen könyv használatát)) a pitvarosi iskolában «illetve mindenütt, a hol taníttatik szüntesse be». Mind ezek alapján nevezett lap Zsilinszky Mihály úrhoz, mint a ki fentebb említett egyházi dignitása mellett ez idő szerint egyúttal a ((legmagyarabb)) vármegyének is főispánja, a következő kérdéseket intézi: «i. minő egyházi vagy polgári törvénynyel tudja igazolni azon eljárását, hogy a felügyelete alatt álló népiskolákban az emiitett tót tankönyvet az esperesség ajánlatával ellátva, tankönyvül behozatni engedte, holott az idézett kerületi h a t a r o z a t értelmében «a magyar történelmet a felsőbb osztályokban csak magyar nyelven lehet tanítani.)) 2. Eltekintve az ügy alaki oldalától és a törvényszerűség kérdésétől, már hazafiság szempontjából is mikép kerülhette ki figyelmét a hazafias szellemnek azon nagyfokú hiánya, mely az emiitett s a felsőbb egyházi hatóságok által ép e miatt az összes iskolákból kitiltott tankönyvet jellemzi, holott Zsilinszky ur a tót nyelvet teljesen birja, és igy annak tartalma nem lehetett ismeretlen előtte?)) Ezt a ((Szentesi lap» irja. Részünkről, a kik még igen élénken emlékezünk azon országos felháborodásra, melyet a Venich-ík\t eset alkalmával a békési evang. esperesség elnöksége által konstatált ((szabályellenességek)) a két év előtti egyetemes gyűlésen keltettek : nagyon kívánatosnak tartanok, hogy ezen itt ismertetett s különösen a nevezett esperesség tót gyülekezeteiben hazafias irányban működő lelkészek helyzetét, az ellentétes áramlatokkal szemben, mód nélkül megnehezítő «szabályelleneség» körülményei az illetékes tényezők által mielőbb felderítessenek s ez által a hazafias körökben keltett aggodalmak eloszlattassanak s az egyetemes szláv áramlattal szemben magyar irányban működő lelkészeknek megrendített álláspontja az esperesség vezérkara részéről ismét kellőleg megerősíttessék. —B. D. * Egyházi aranykönyv Kisújszálláson. E derék alföldi gyülekezetből irják Lapunknak : A reformatió szelleme, lelkes hatálya munkál még ma is eredményesen a reformált hitűek szivében. A szellemi világ'osodás mellett az önkormányzat tartotta fel három századon át hazánkban a reformalt hitvallást, tette ennek tagjait nemcsak szellemileg emelkedettebbekké, nevelteboekké, hanem egyházaik, tanintézeteik fenállása, emelése, és virágoztatására képesebbekké, és buzgóbbakká. Óriás erő az önkormányzat, emeltyűje az a szellemi és anyagi haladásnak. Kisújszállási ref. egyházunknak hitszilárdságát, vallásos buzgóságát látom én lelki örömmel azon áldozatok, és önkéntes adományokban, melyeket hű fiai, és leányai évenként tenni szoktak egyházuk, s tanintézeteik szellemi emelkedésére. Egyházunknak van «Egvházi aranyk önyve» melybe beíratták az önkéntes évi adományok, és az ó-esztendő végnapján tartandó isteni tisztelet elvégzése után az imazó lelkész által a szószékből felolvastattak. Az elinalt 1890-ik évről e kegyes adakozók vannak jótékony adományaikkal az aranykönyvben megörökítve. Cs. Balog János szegény árva iskolás gyermekek felsegeélse javára 25 frt, Nagykúnsági takarékpénztár, melynek székhelye Kisújszállás, gimnáziumi szegény tanulók felsegélési alapjára 25 frt, Cs. Balog árva és neje ugyanarra 20 frt, Cs. Balogh János templomtető alapra 25 frt, A nagykúnsági takarékpénztár kisdedóvoda javára 50 forint, Özvegy Vadas Istvánné szegény árva iskolás gyermekek felsegelési alapjára 50 forint, Egy valaki Urvacsorai bor beszerzési alapra 100 forint, Pardi Mihály és neje szegény árva iskolás gyermekek felsegélési alapjára 200 forint, Kerek Zoltán, birtokos, ki legszebb korában hunyt el, fiatal özvegyet hagyva hátra, gimnáziumi ösztöndíj alapra 100 o forint összesen 1495 frtot Igy munkál, igy hat