Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

legtöbbször felületesen, vagy egyoldalulag intéztetnek el. A ki máskép tudja, czáfoljon meg s én örömmel belenyugszom, hogy ezek a tárgyak is in pleno — de igazán in pleno —- tárgyaltattak és döntettek el. A közigazgatási biróság s utóbb a fegyelmi biróság tervezetében azonban az egyes elnökséget, mint egyházunk hagyományaival ellenkezőt, én sem fogadom el s rajta leszek, hogy a zsinat a kettős elnökséget, mely egyházunk alapelvéből az egyházi és világi elem paritásából foly s melynek hátrányát, vagy rosz következményét soha sem tapasztaltuk, továbbra is fentartsa. A második nagy vitás kérdés: a konventi tagoknak a gyülekezetek presbyteriumai, vagy az egyházkerületi közgyűlés által leendő választása. A kik régibb idő óta tagjai kerületi gyűléseinknek, emlékezhetne, hogy a zsinat után én voltam az, ki a konventi tagoknak nem a ker. közgyűlés, hanem a presbyteriumok által választását sürgettem ; mert a zs.-törvény 53. V f) pontját nem tudtam, nem lehetett máskép magyaráznom, s én a törvényt, ha törvény, ha magam nem helyeselném is, megtartatni kívánom. Ma a törvény revíziójáról, új törvény alkotásáról van szó. S mivel az idézett pont és törvény 56. §-ának azon kifejezése közt: a konvent 28 tagja «az egyházkerületek által 3 évre választatik)) — ellenmondásban látszik lenni, mindenesetre kétféle magyarázatot enged meg, gondoskodnunk kell arról, hogy a törvény világosait s félremagyarázhatatlanul mondja ki: a kerületi közgyűlés vagy a presbyteriumok válaszszák-e a konventi képviselőket? E kérdésben a döntő szempont egyházalkotmányunk egész szervezete. Ez pedig a legszélesb alapon, fokzatos képviselettel, lépcsőzetesen van csúcsáig felvive. Az egyházközség választja elsőfokú képviseletét, a presbyteriumot; a presbyterium választja másodfokú képviseletét, az egyházmegyei tagokat; az egyházmegye választ képviselőket az egyházkerületre, melynek azonban bírósági tagjait, kik egyszersmind közgyűlési tagok is, a tanácsbirákat ismét a presbyteriumok választják, igy a fokozatos képviselet elve nincs tisztán keresztül vive, de egészben véve áll; s ennélfogva tartom helyesebbnek és természetesebbnek egyházalkotmányunk szervezetébe következetesebben beleillőnek, hogy a konventi tagok, nem az első, hanem a harmadik képviselet, az egyházkerületi közgyűlés által választassanak. — Önként értetvén, hogy a zsinat mint törvényhozó testület tagjai mindenesetre a presbyteriumok által választandók és a mit én helyesebbnek és kimondandónak tartanék, nem egyházmegyénként, hanem a kerület öszszes presbyteriumai által, a kerületre eső valamennyi zsi-7 J nati tag. Ennél is fontosabb s már csaknem elkeseredésig vitatott kérdés, az egyházak szavazatjogának arányosítása, mely szerint a legkisebb egyháztól sem vétetvén el az egy szavazat joga, melylyel ma is bir, a kétezer léleknél többet számláló, a több lelkészt s közép- és főiskolát tartó egyházaknak lélekszámuk, lelkészeik s iskoláik fentartása alapján megfelelőleg több szavazat adatnék, de a 12 szavazaton felül nem menve. A kik a zsinati bizottság e javaslatát ellenzik, abból indulnak ki, hogy egyházunkban az egység a gyülekezet, illetőleg annak presbyteriuma és a hány gyülekezet, a hány presbyterium : annyi a szavazat. Igaz, hogy Kálvin egyházalkotmányában a lelkész és a gyülekezet együtt képezik az egységet.S ott, a hol ez elvet szigorúan keresztül viszik, bizonyos számú, pl. 1300 vagy 2000 lélek nél többet egy gyülekezet egy lelkipászaornak nem számithat. A hol ez így van, ott lehet a gyülekezet lelkészével egységül venni. De mi ettől távol vagyunk. Nálunk 10, 20, 40 ezer léleknek van 1, 2, vagy 4 lelkésze, de egy presbyteriuma. Az ilyeneket egy egységül venni számításba, egyenlően a 2—300 vagy 1000 lélekszámú egyházakkal, minden igazsággal ellenkezik. Az én orthodox nézetem szerint a keresztyén, a protestáns egyházban nem is a gyülekezet az egység, hanem a hivő lélek ; a gyülekezet csak a hivők társasága, mint maga az egyetemes egyház is; de a lelkeket nem az egyház üdvözíti, hanem minden egyes lélek magának áll vagy csak magának üdvözül a hit és Krisztus váltsága s Isten kegyelme által vagy magának kárhozik el azok nélkül; és igazság szerint ahány lélek, annyi szavazatnak kellene lenni. De valamint az államban a suffrage universel még utópia, és az egyházakban a szavazatok százezreivel nem számolhatunk: az elv lehető épségben tartásával a czélszerúségi tekintetekkel is meg kell számolnunk, sőt tekintetbe kell vennünk az úgynevezett osztó igazságot is, mely szerint a mely gyülekezet többel járul a köz-egyházi czélokra és a közteherből többet visel, annak több jogot is kell adnunk. Különös, hogy ezt az érvet ép azzal az indokolással támadják meg, hogy kis egyházak tagjai nagyobb terhet viselnek a magok egyházközségben, mint a nagy egyházakéi; az egyéni teherviseléssel állanak elő azok, a kik nem az egyént, hanem a gyülekezetet veszik egységül. Vájjon a 200 lélekből álló gyülekezet visel-e, mint az egység nagyobb terhet, ad-e többet akár a helyi, akár az egyetemes egyháznak, mint a nagy lélek— 80*