Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 30. sz, Budapest, 1891. szeptember 27. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS IS Előfizetési ára: Hirdetések dija : Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni Egész oldal 16 irt, féloldal 8 frt, negyed minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban, oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt.— Bé-Egyes számok ára 20 kr. lyegdij külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Tisza Kálmán pápai beszéde. — Uj irány proklamálása az egyházpolitikában. Sz. F. — Az alsótiszavidéki miszszió ügyéhez. Tóth Lajos. — Synodalia. A szathmári egyázmegye a zsinati törvényjavaslatról. K. P. — Nézetek és javaslatok a zsinati törvényjavaslatra vonatkozólag. Tiszántúli. — Könyvismertetés. Bod Péter: HUtoria Ilungarorum ecclesiastica. Dr. Kovács Ödön. — Belföld. Kun Bertalan jubileuma. G. B. —• Az evangelikus konvent. — Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. — K ü 1 f ö 1 d. Annak a bizonyos szellemnek még nagyobb dicsőségére. Gy. L. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL; IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Tisza Kálmán pápai beszéde. A deczemberi zsinat kezdi előre vetni árnvékát. Egyik legelső emberünk már megszólalt, mint vezér a csata előestéjén katonáihoz. Szava, mint érczharang zengése járta be az egész országot, protestánsok házát úgy, mint a nem protestánsokét. A napi sajtó egész terjedelmében hozta beszédét, némelyik még vezérczikkezett is róla. Mi is szükségesnek látjuk, hogy hozzá szóljunk ez elnöki megnyitóhoz. A pápai beszéd némely passusa lapunk zsinati programmjával homlokegyenest ellenkezik s e tekintetben felveszszük a harezot vele szemben is, meg bárkivel szemben is ; de az a szellem, mely a beszéd nagy részét átlengi, a mienk is, mert az igaz kálvinizmus lelke szól belőle, melyet mi legelső dolognak tartunk az egyházi életben ; s ha van egy csepp erőnk, melylyel őt e szellem diadalra juttatásában gyámolithatjuk, a legnagyobb örömmel viszszük ezt oda, a legnagyobb örömmel állunk melléje. Itt nincs köztünk semmi ellentét! Teljesen egyetértünk azon szellem és irányzat kárhoztatásával, melyet a főgondnoki megnyitó oly élesen elitéi. «Nem lehet tagadni, — úgy mond — hogy az utóbbi időben a világnak majdnem minden országában egy bizonyos szellem és irányzat kezd elhatalmasodni, a mely ellenkezik az egy országban együtt élő hitfelekezetek békéjével ; amely határozottan ellenkezik az egyház hitfelekezeti szempontjából szükséges felvilágosodottsággal, s a mely a szomorú elmúlt századok felé látszik visszatörekedni. Nem tagadhatjuk azt sem, hogy — bár, hála Istennek, nem oly mérvben, mint néhol másutt, — ennek az irányzatnak nyomait az utóbbi években nálunk is tapasztalhatjuk.)) — Az ultramontán reaetio itt vázolt veszélyeire mi is régen és több izben rá mutattunk s csak helyeselni tudjuk, ha ily enuntiatiok a főgondnoki elnöki székből is hangzanak, mert itt valóban proximus ardet Ucalegon. De midőn ez irányt és o * . j szellemet kárhoztatjuk, mindig tegyük meg a különbséget a fanatizált ultrák közt, kik állam és nem-katholikusok ellen a legádázabb harcot folytatják; és azon művelt katholikusok között, kik Samassa bölcs mérsékletével «az egyház és haza iránti szeretet ösvényén)) haladnak. A mi vezérelvünk a felekezetközi érülközésben az állami és lelkiismereti törvény adta önvédelem, melynek jelszava: «ne bántsd a másét, akár földi tulajdon, akár mennyei vallás és lelkiismeret.)) De azt is sokszor hangoztattuk, nem egyszer keserűen is, hogy ezt «a szellemet és irányzatot)) mi magunk neveltük nagygyá ((csekély buzgóságunkkal, egyházunk iránti közönbösséggeb) s hogy nem tudtuk felhasználni azokat az eszközöket, melyeket az állami és evangeliumi törvény adott nekünk arra, hogy azokat a törekvéseket eredménytelenekké tegyük. Csak helyeselni tudjuk tehát, ha oly tekintélyes vezéregyéniség is elismeri, hogy ((annak, hogy ezen irányzat velünk szemben itt-ott sikert aratott, legtöbb esetben saját hitfeleink csekély buzgósága, egyházunk iránti közömbössége az oka.» Hallod Kálvin népe, halljátok protestánsok ? Ha a mi szavunkra nem hittétek el, elhihetitek most a vezér szavára, hogy saját mulasztásainkban van romlásunk egyik főoka. Vegyük szivünkre az ügyet. Gondoljuk meg, hogy nekünk szólnak e szavak, nekünk mindnyájunknak kivétel nélkül, hogy serkenjünk fel végre, kik aluszunk, levetkezvén az ó embert, keljünk új életre.