Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

kában, azt annyival inkább sajnálnunk kell, mert némely részekből, különösen hol ugy látszik, otthoniasabbnak érezte magát a szerző, de általában is az egészből kitűnik, hogy több gond mellett, több kritika gyakor­lásával önmaga s vezérfonala felett, képes lett volna egy igazán értékes, a tudományos irodalomban is szá­mot tevő, a gyakorlati vallásosság emelésére pedig óriási mértékben befolyó munkát adni. Hiszen aki oly kedves bibliai, a szívnek és észnek egyaránt jól eső ódon zamattal tud írni, mint e könyv irója, attól meg lehet követelni, hogy nagyobb gonddal írjon, s aki enynyire belehatolt már a hittani kérdések megértésébe s fejte­getésébe, az tegyen össze éjet s napot, s rendezze gondolatait, ismereteit, hogy egykoron tökéletesebb munkát állithasson elő. Hiszszük, hogy ha évek múlva, — tudományban, bölcseségben, öregbedve — szerző átolvassa munkáját, igazat fog adni nekünk és sajnálni fogja, hogy most oly igen sietett műve kiadásával. Fogadja el tőlünk a jó tanácsot, vegye elő művét, simitsa, rendezze azt, s egy esetleges uj kiadásban hozza helyre a hibákat, miken most ifjúi heve által elragad­tatva keresztül siklott. A mező, melyen elindult, helyesen van megvá­lasztva; olyan dogmatikára, melyben egyházunk alap­elvei tudományos modorban, de a nem szaktudós által is felfogható alakban terjesztetnek elő, különösen nagy­szükségünk van, hogy adhassunk olvasni szerető hí­veinknek egy olyan könyvet, melyből tudni vágyó leikök egészséges táplálékot meríthet s őket mind szorosab­ban egyházunk testéhez fűzi. És e tekintetben Dávid Gyula könyve minden fogyatékossága mellett is igen jó szolgálatot fog tenni, ha nem jut a mi theol. köny­veink sorsára, nem marad csak a könyvkereskedők polezain, hanem elterjed a nép felsőbb rétegében. Igen jól esik benne az, hogy visszatér az evang. alaphoz s tanításunkról minden ponton kimutatja, hogy a szent­iráson épül fel teljesen. Egészen az apostolok és evan­gélisták légkörében érzi magát az ember, midőn e könyvet olvassa; kár, hogy a benyomás összhangját lépten-nyomon megzavarja egy-egy épen nem krisz­tusi támadás az ész, a tudomány, vagy más felekezetek ellen, melyek még hozzá indokolva, czáfolás által beve­zetve vagy kisérve soha nincsenek ; az az örökös ((istentelen, kárhozatos tévelygés», «gonosz, elfajult ósz» kiabálás igen emlékeztet a régi «eretnek» kiáltá­sokra, holott az evangelium szelleme,inkább az, hogy «Nem kárhoztatok, ahol valamit látok a Krisztusból)). Theologiai álláspontja a kálvini orthodoxia s egye­síti magában az orthodoxiának minden előnyét s min­den hibáját. Nem egyszer túlzásba megv a XVI. szá­zadbeli confessiók és scholastikus theologia dicséreté­ben, s az utóbbi tárgyalási s okoskodási módjának kö­vetésében, úgyszintén az az által felvetett mellékes s a hitre, üdvre, igen kevéssé lényeges dolgok erőszakolá­sában ; soha sem kisérti meg más oldalról á tudomány­áltál nyújtott eszközökkel is igazolni tételeit, pedig ettől félnie épen nem indokolt, mert hiszen az ujabb tudományok rendkívül bő anyagot szolgáltatnak épen a krisztusi hit és világnézlet támogatására; s a ref. hittannak legfőbb tételeit képesek vagyunk ma már ugy mutatni be a tudománynak, mint ő általa is követelt szükségképeniségeket. Világnézletével, theologiai állás­pontjával számos részletben nem értünk egyet, de terünk nem engedi, hogy ezekre kiterjeszkedjünk. Számos téve­dése mellett is azonban alapjában véve oly erős kálvini s evang. szellem nyilvánul benne, oly bő tárhazát nyitja meg a szentíráson alapuló isteni ismereteknek, hogy nyereségnek kell tartanunk irodalmunkban s melegen ajánlanunk a lelkészeknek, tanítóknak figyelmébe s kü­lönösen szeretnénk, ha mint hiterősitő olvasmányt az arra hivatottak az értelmesebb nép között minél szélesebb körben terjesztenék. Maguk az egyházi tanítók is sok hasznos és épületes dolgot tanulhatnak belőle, de mint népolvasmány meg felettébb erősitendi népünkben a református hittudatot, amire jelenben oly igen szüksé­günk van. Kapható a könyv Kókai Lajos könyvkeres­kedésében; ára i frt. Hamar Andor. BELFOLD. Az egyházalkotmányi törvényjavaslat. *) Altalános határozatok. A törvények i-től 6. §-áig a küldöttség módosí­tást nem tesz. A 6. §. után a következő §. lenne felveendő : «§. Az egyházi közigazgatási bíróságot a IV. rész­ben szervezett hatáskörben és eljárás szerint, az egyház­megyei és az eegyházkerületi tanácsok gyakorolják.)) A törvény 7 §-a marad. A törvény 8. §-a törlendő. A törvény 9. 10. §-ai maradnak. I. RÉS Z. Az egyház képviseleti s kormányzati hatóságairól. A 11. 12. §-ok maradnak. A törvény 13. §-a helyett: §. «Az anya-, társ -és leány egyházak közötti köz­igazgatási viszonyok és ezek alapján keletkező jogok és kötelességek, az érdekelt egyházközségek közt létre­jött egyesség s ennek nem sikerülése esetében bármelyik félnek előterjesztésére az illető egyházmegyei tanács s felebbezés folyán az egyházkerületi tanács által állapit— pittatnak tneg.» A törvény 14. §-a helyett: §. «Az újonnan alakult egyházközségnek az általa eddig más egyházközséggel közösen használt egyházi és iskolai vagyonból, csak az esetben lehet a hozzájá­rulás arányában jogos követelése, ha ez a jog annak idejében formaszerű szerződésben világosan kiköttetett. A követelés fölött az egyházmegyei tanács s felebbezés folytán az egyházkerületi tanács határoz.)) A törvénynek 15 —19. §§-ai maradnak. A 20. §. helyett: §. «Az egyházközség választja : a rendes lelkészt, (a lelkészválasztási törvény értelmében) továbbá a pres­bytereket és egyházközségi gondnokot.)) Azokban az egyházközségekben, a melyekben uj teher kivetése, egyházi fekvőbirtok eladása s vétele, csereszerződés és kölcsönügylet, az i8872 évi országos zsinat előtt is az egyházközség elhatározása alá tartozott, e gyakorlat továbbra is fentartaiik.a *) E javaslatra, melyet gróf Dégenfeld J., Ritoók Zsigmond, Szél K. és Tóth Sámuel konventi tagok készítettek s mely néhány lényeges módosítást és fontos újítást tartalmaz, előre is felhívjuk olva­sóink figyelmét. Olvassák, hanyják-vessék meg minden intézkedését, hogy senki se legyen készületlen, midőn a megyén, kerületen vagy zsinaton döntenie kell e nagy kérdésekben. A zsinat ideje immár kö­zel vagyon. Fel a munkára ! • SzerJt.

Next

/
Thumbnails
Contents