Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

értesítésemet a szép ünnepély felől, melynek kedves emlékei sokáig fognak viszhangzani lelkünkben. És ez emlékek között egyik legkedvesebb az az általános tisztelet, melylyel e város Dunamellék nagynevű püspökét fogadta, s az a figyelem, melyet mindnyájunkkal szemben tanusitottak. Áldja meg Isten a hamvaiból felkelt s máig is már magasra emelkedett ref. egyházat, ennek nagyjait és kicsinyeit, öregeit és ifjait, és áldja meg azt a nemes várost is, mely felekezeti különbség nélkül osztakozott a mi örömünkben, a melyért áldassék Isten szent neve, most és mindörökké Ámen. N.-Becskerek, IX. 2. 91. Garzó Gyula. Tranoscius énekszerző emlékünnepélye. Liptó-Szent-Miklóson, Tranoscius tót énekszerző egykori működése helyén aug. 26. ünnepelték e jeles ev. lelkész és kitűnő költő születésének 3 százados évfordulóját. Az ünnepi istentiszteleten a liturgiát Nóvák S. árvái és Kmety F.-liptói főesperes segédlete mellett Baltik Frigyes, a dunáninneni egyházkerület püspöke végezte, mint kinek ez ünnepély egyik legkedveltebb eszméjét képezte, mig az alkalmi beszédet Holuby F. trencséni főesperes tartotta. Erre Mocsko F. nyitrai alesperes az ez alkalomra tót nyelven irott műve alapján Tranoscius életrajzát ismertette, mint a kinek irodalomtörténeti jelentőségét legelőször Haan L. békéscsabai lelkész méltányolta 1873. kiadott művében. A tót lutheránusok eme kedvelt költője, Tranoscius György szül. 1591. áprli 9-én Teschenben Sziléziában. Tanult Guben és Kolberg városában, s 1607. 16 éves korában a wittenbergi egyetemre ment. 1612. Prágában, majd később Morvaországban találjuk, mig nem 1616. Medziriecs városában papnak választatott, a hol a fehérhegyi csata utáni nehéz időket élte át. 1621. számkivetésbe ment, 1623. fogságba került, mígnem 1625. végleg kiűzetett Morvaországból. Sziléziában egy magyar szül. bielitzi földbirtokossal br. Szúnyogh Jánossal ismerkedett meg, kinek ajánlatára városi és udvari papnak lőn megválasztva. A 30 éves háború zavarai alatt, főleg midőn Wallenstein legyőzte Mansfeldet, Sziléziából 3-szor is kiűzetett, s Szúnyogbgal együtt Magyarországba, Trencsén vármegyébe került, Szúnyogh pártfogása mellett, mint ki Illésházynak sógora, Thurzónak pedig veje volt, 1628 elején Árva várába papnak hivatott, azonban innen már 1631. Liptó-Szent-Miklósra került, a hol 1637. bekövetkezett haláláig viselte a lelkészi hivatalt. Itt adta ki 1634. Szúnyogh Annának és Ráfay Magdolnának ajánlva a maga imakönyvét, mely ágendai célokra is szolgált. Előzetesen már 1628. kiadta ((Odarum sívé hymnarum libri 3» cimű latin énekgyüjteményét, a melyben Horác követőjének mutatja magát. 1636. kiadta «Cythara sanctorumw c. alatt Breuet ismeretes lőcsei könyvnyomdájában a maga énekes könyvét, a melynek egyik példányát életirója Mocko, 1638. megjelent 2. kiadását a halle-wittenbergi «Bibliotheca hungarica» őrzi. 1647. jelent meg Trencsénben egy kóta és előszó nélküli kiadás 4 uj énekkel, mig az 1653. lőcsei kiadás előszóval, kótákkal és több régebbi és ujabbi énekkel megpótolva Baltik püspök magánkönyvtárában található. Az 1647. Jőcsei kiadás fontos azért, mivel abban a Szelepcsényi-féle üldözésekre vonatkozó kótás énekek találhatók. A további kiadások közül még megemlítjük az exiliumból visszatért Sinaplius Dániel (lőcsei lelkész)-féle lőcsei kiadást 1684-ből sok uj eredeti és németből fordított énekkel megpótolva, továbbá az 1696. s 1711. utolsó kiadást. Később ez énekeskönyv Magyarországból kitiltatott és 1727. s 1734. Lőben-ben, 1736. pedig Lipcsében jelent meg, mely utóbbi kiadásban az énekek Tranoscius klasszikus imáival vannak egybekötve. 1711. óta állandóan kóták nélkül jelent meg. 1743. Hruskovics S. besztercebányai ev. lelkész rendezett belőle uj kiadást, mely sok jeles ujabbi énekkel megtoldva Zittauban jelent meg. Az utolsó kiadás ugyanott jelent meg 1745, s azóta többé semmi változáson sem ment át. A tót lutheránusok eme zsoltárosa réme volt a pozsonyi jezsuitáknak, kik annak példányait mindenfelé konftskálták. Rá illik e könyvre, mint a melyhez a tót lutheránusok egy nagy darab históriája fűződik : habent sua fata libelli ! Az istentisztelet végeztével az ünnepélyre megjelent siléziai ev. küldöttség élén Michejda lelkész lengyel, a csehországi evangélikusok nevében pedig Lányi Károly főesperes cseh nyelven tartott beszédet. A tiszakerület képviselőjeként Ujágh Károly merényi és Strauch Béla felkai lelkész ecsetelte azt a vallásos buzgóságot, a melyet ide benn a hazában épúgy, mint a külföldön Tranoscius énekes könyve fejt ki a tót hivők sokaságában. Az istentisztelet alkalmával a Tranoscius-alapra offertorium gyűjtetett, mely 65 frtot eredményezett. Befejezésül bankettet és szini előadást rendeztek. Az ünnepélynek, bár nagyobbára tót nyelven folyt le, semmiféle politikai jellege sem volt, s Baltik püspök itt is annak bizonyult, mint a kinek őt legközelebb dr. Masznyik barátunk jelezte e lapok mult számaiban közölt jeles czikkeiben. Aug. 30-án Baltik püspök Pnínyi Ottó vyehodnai lelkész s dr. Szlávik M. eperjesi tanár segédlete mellett maga mellé segédlelkésznek szentelte Solcz Gyula eperjesi hitjelöltet. Az ünnepély a zsúfolásig telt templomi közönségre a liturgiával egyetemben mély benyomást tett. Az ismeretes Csobrda tót beszédet mondott a hívőkhöz. A fölszentelés igéi latin nyelven énekeltettek. Mi pedig, kik ez ünnepélyek behatása alatt irtuk e sorokat, Istentől áldást, emberektől pedig békességet kívánunk tudós Baltik püspökünk egyengető és kiegyenlítő magyar prot. egyházpolitikájára ! Krisztusnak e buzgó és érdemes szolgája valóban méltó arra, hogy működésére végre valahára bizalommal tekintsünk , s nehéz művében folytonos gyanúsításokkal ne gátoljuk ! Ügy legyen 1 Liptó-Szent-Miklós, 1891. aug. 30-án. *) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. A tolnai egyházmegye közgyűlése. Kevés tractusunk van nekünk dunamellékíeknek, de azt a keveset szeretjük is. Mindegyik híres valamiről. A soltitói ország-világ tudja, mióta nem rég esperese jubiliumáról olvastunk, hogy ott a. legkisebb pap is «esperes» s csak a legnagyobb titulálható «közpapnak»; a tolnait már nem ismeri igy mindenki, erről kevés beavatottak tudják, hogy ott minden papság — fejedelemség. Nem is említve Ocsényt, Pécsváradot és Bölcskét nagy fényességes palotáikkal, melyekhez képest a mis*) E két tárca-közleményünk s több cikkünk a «BelfÖld»-ben tárgyhalmaz miatt maradt ki a Lap mult számából, Szerk.