Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

ság halhatatlanságba öltözött és a mulandó romolhatatlanságba ! ? Legyen azért az Istennek hála, a ki adott nékünk diadalmat, a mi Urunk Jézus Krisztus által! De e földre nézve mégis csak temetni jöttünk. Temetkezési helyet keresünk a mi halottunknak, a ki mi előlünk elvétetett. A csálád temeti azt az ősz patriarchát, ki szeretete egész melegével ölelte magához övéit. Azt a nagy ürt, mely ott utána maradt csak a legragaszkodóbb, csak a legbensőbb egymás iránt való szeretet fogja lassanként kitölthetni; de feledtetni, de a hiány érzését elvenni soha 5 cm fogja. Az egyház temeti a «tanácsost», a «prófétát», a «jövcndő dolgok meglatójatw, azt az eszme-gazdag embert, ki szüntelen újabb meg újabb utat jelölt meg a fejlődésre, a ki szakadatlan munkával dolgozott Sionunk falainak megépítésén és a ki őrállóként jelezte viszonyaink változásait. Hazai társadalmunk temeti a nemes polg írt, a lángoló hazafit, ki hazájának szolgálni ott és a hol csak lehetett édes adónak tartá. A hazai tudományosság temeti az igazságnak őszinte keresőjét, a ki mélységeket és magasságokat kutatott át, hogy égő tudvágyát kielégítse s hogy gyűjtött kincseivel a nemzet tudomány-tőkéjét gazdagítsa. Az irodalom temeti a tollnak kiváló mesterét, kinek kezében az egyszerű toll egyszer az építő mérővesszőjévé nőtt; majd dclejtűvé vált,, hogy a tudás végtelen oczcánjan a biztos égtájakat megjelelje, majd meg ismét éles fegyverré lett, hogy az emberi szellem királyi méltóságáért: az egyén, a meggyőződés, a lclkiúmereti szabadság szent cs elkobozhatlan jogáért harcot vívjon vele, máskor aztán megint eiős ösztökévé vált felébresztésére, felzaklatására az önmagáról, a létérdekeiről elfeledkezett e g yh á z t á rs a d a 1 o m n a k. És budapesti ref. theologiai akadémiánk, cz az ő második családja, — a melyet mindjárt a vérszerinti család után kellett volna említenem, mert czzJ forrott össze az ő lelke közel 3 évtizeden át, temeti a maga legnagyobb büszkeségét, egykor legnagyobb dicsekedését, a fiatal intézet első, batortalan lépéseinek vezetőjét, a megalapító nagy triasnak harmadik s immár utolsónak elköltözött tagját, — szeretettől, tisztelettől és bámulattól környezett kedves tanárát, legutóbb igazgató választmányának tagját. Elvesztettük mi a Mestert, kinek lábainál ültünk, hogy az örök élet beszédének általa ezüst tálcán nyújtott arany almáit élvezzük s velők táplálkozzunk; a ki levitt bennünket a lélek titkos elrejtett tárnáinak legmélyeire, hogy a kiaknázhatatlan erek futását megmutassa, a honnét romolhatatlan kincseket hozhatunk fel önmagunk és az emberek gazdagítására és a ki szárnyakat adott lelkünknek, hogy felrepülhessünk az égi magasságokig, hol az istenség trónol s a hol az örök eszmék minden földi salaktól tisztán mennyei harmóniában Istenről beszélnek, az ember magasabb rendeltetését hirdetik s a hol a gyarló, a mulandó ember elé az örökkévalóság tárul ki. Ennek az intézetnek, ennek az ő második szellemi családjának nevében veszek végbucsut a mestertől. Mi, a kik örökébe léptünk hadd tegyük le e néhány búcsúszóban hálánk, szeretetünk, tiszteletünk szerény koszorúját a sírra, mely őt magába fogadja. Külsőleg hervatag, elmúló ugyan; de az érzések, melyeknek jelképezője, elkísérnek bennünket a sírig, s ha mi megszününk hirdetni szeretett mesterünk nagyságos cselekedeteit, az intézet kövei fognak majd kiáltani s hirdetendik Ballagi elévülhetetlen érdemeit, melyekkel ércnél maradandóbb emléket állított ő maga magának. Drága halottunk Isten veled! Fennkölt lelked, mely záraiból kitört, azt a mi után itt epedt, szent hitünk szerint, ott eléri. Minket gyászunkból felemel a hala érzete a gondviselés iránt, hogy oly sokáig mondhattunk a magunkénak s vigasztal a tudat, hogy «a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön és örökké fénylenek.)) Isten veled! Ezután következett a legfájóbb perez : a végelválás. Őt letették a sír fenekére. Mi visszajöttünk, magunkkal hozva emlékét, hogy ott viseljük azt szivünkön mint drágát, mint felejthetlent! SYNODALIA. Hajdan és most. (Észrevételek az egyházi törvényj ivaslat' a.) (Folyt, és vége.) 4. Mutat némi ösvényt erre nézve e javaslat is «a szegények és árvák gondozásáról)) szóló egészen uj fejezet fölvételével. Az Isten lelke sugallotta e fejezetet az eredeti javaslat javítóinak ! Lehetetlen szavakat találnom ennek kellő méltatására. Csupán annyit jegyzek meg, hogy helyénvalóbbnak látnám a remek tárgyat a presbyterium teendőiről szóló részben. Ott cikkelyezném be ezzei együtt azt az elvet is, hogy a presbyterium magasztos hivatása nem csupán a szavazatok adásában, az anyagiakra való felügyeletben áll ; hanem egyszersmind a vallás-erkölcsi élet gondozásában és ennek a lelkipásztorral együtt közvetlen vezetésében, olyatén formán, mint azt a debreceni egyház kezdeményezte, a calvinismus ős fészkéhez méltóan. 5. A presbyterium tagjai szakosztályokba lennének sorozandók, mindegyiknek egy-egy munka kör kijelölve. Minden hó elején presbyteriumi közgyűlés (generális presbyteriumi gyűlés) tartatván : ezen beszámolna mindegyik osztály munkájának erdményéről. A hol szükség mutatkozott,;

ott a lelkipásztor is fellép, közvetlenül cselekszik. O a központi mozgató erő. Á presbyterium pedig a lelkipásztor jobb keze. A fő és kéz együtt működnek a lelkiekben, az anyagot csupán ellenőrzik. S midőn a javaslat alfától majdnem az ómegáig, szinte minuciákra meghatározza a vagyonkezelés módját, rendszeres és szakszerű vezetését (s igen helyesen és bölcsen !) méltán megvárnék, hogy a lelki kincsek helyes kezelésére is adott volna részletes utasításokat. 6. A lelkészválasztási törvények eddigi vezérelvét e javaslat sarokba szorítja s «a vizsgálati érdemfokozatokra)) helyezi a súlyt. Ez a szegletkő. Ezt aztán kiméri centi- és- milliméternyi pontossággal. Latraveti, mintha a lelkipásztori hivatás egyébtől sem függene, mint csupán az iskolában jól bemagolt leckéktől. Épen azért nagy búlyt helyez a külföldi egyetemekre, tudori címre s egyéb hiábavalóságokra. Mert hogy mindezek valami elsőbbséget adó különös érdekek volnának, azt ma, a humbug címkórság e korszakában, komolyan venni nem lehet; nyílt titok lévén, hogy egy-egy értekezés 1 ára, melylyel a tudori cím megszerezhető, 2 — 5 flóres. A valódi lelkipásztori tehetség s a gyakorlati téren bármilyen jó eredménynyel működők elől aztán elkapkodják a megérdemlett jutalmat ezek az üres címmel biró | urak s más protegált népség: tudorok, püspöki titkárok