Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

okmányainkban leirt személyiség nem más, mint Jézus, a ki Krisztus (azaz Isten íolkentje); ez pedig életirás tárgya mostani fölfogásunk szerint természeténél fogva nem lehet, mert nem esik azon causalitási törvények alá, melyek az egyén történeti fejlődését vezetik. A Krisztusnak, mint személyesített örök eszmének életfejlődése benső, szükségképi, időtől cs körülményektől független, mig az egyén fejlődése időben esik és kívülről ráható körülmények befolyása alatt foly le (140—141. 1.). Továbbá merészen rámutat szerző arra, hogy a vallásos eszmék csak akkor lesznek ismét életünket mozgató hatványokká, ha azok uj formaiázás által életünk szellemi körébe lesznek beilleszthetők (138. 1.); mert a társadalom már nyílt ellentmondásba jutott hivatalos hitvallásával. Az igazság csak a hatalom bitorlóinak gyűlöletes ; de az emberiség nagyobb része szereti az igazságot, ha nem bir is mindég elég határozottsággal, hogy érette a hatalommal szemben mindent koczkára vessen. Azért a tudomány ne hagyjon fel kísérleteivel és folytassa vizsgálódásait; azonban czél ellenes dolgot cselekednék, a ki pl. a gyakorlati igehirdetésben bolygatna efféléket, mert a ki szomjúhozik, balgaság volna öt az italra addig várakoztatni, míg vegytani uton a csepp ízetlen vizet elemeiből előállítottuk. A szomjuhozónak élő vizet adjunk! íme a tudós, ki követeli a tudomány mindeneket megvizsgáló föltétlen jogának érvényesítését és a vallásos kedély, ki élővízre szomjúhozik s kinek lelkét közvetlenül táplálja az írások megelevenítő szelleme ! 1865-ben két füzetben adja ki Bibliai tanulmányok czimű munkáját, melynek főcélja, hogy az ó-világ szellemébe való mélyebb behatolás által a biblia igazi tartalmát kellő világításba helyezze. Az első tanulmány a Kanon kérdésével foglalkozik oly terjedelemben és részletességgel, a minőben egész irodalmunkban sem az előtt, sem azóta nem foglalkozott senki. A második tanulmány a Pentateuchus eredetének kérdését vizsgálja. Ismerteti és bírálja az előallásra vonatkozó legkülönbözőbb nézeteket s egy egészen uj theoriát fejt ki a Pentateuchus előadásában mutatkozó eltérések, ellenmondások stb. keletkezhetésére. L theoriaban kétségtelenül sok az eredetiség; de elfogadhatósága felett nem csekély kételyekkel áll meg az olvasó. És az meg a mi elárvult theologiai viszonyainkat jellemzi, hogy B. nézetei, melyek újak, eredetiek voltak soha kellő méltánylásban nem részesültek, még csak visszhangra se talaltak! A második füzetben a profetismusról szól. E tanulmánynak kiváló értéket adnak azok a fordítási mutatványok, melyek az egyes próféták műveiből közöltetnek. Classikus szép forditások ezek ! Theologiai irodalmunkra nézve rendkívüli veszteség, hogy e Bibliai tanulmányokat B. nem tette teljesekké. Szomorú tanulság, hogy még a legtevékenyebb munkást és a leglelkesebb ember erejét is megtöri a közöny, a meg nem hallgattatás ! Igaza volt Ballaginak s ma is tökéletesen igaza volna, hogy «felsőbb iskoláink inkább hivatalra idomitó, mint tudomány fejlesztő intézetek.)) Hát hogy állhatna így theologiai tudomány elő ? ! A lelkesedés tűz, melynek táplálékra van szüksége 1 Ballagi lelkesedését szomorú tudományos viszonyaink csak lohaszthatták. Lelkesedése ugyan utolsó órájáig sem vesztett hevéből, táplálta saját lelkének ereje; de veszített az alkotás energiájából. Ezért maradtak félbe Bibliai tanulmányai. Ballagi mindég az események üterén tartván kezét, finom diagnostikája mindjárt meg is érez minden bajt. A mint észreveszi, hogy az 1867-iki országyülés előmunkálatai a vallás- s közelebbről a protestánsok ügyét nem akarják felvenni és pedig egyenesen az ultramontanismus befolyása folytán, a Prot. Egyh. és Isk. lapban hatalmas vezérczikk sorozatot indít meg ez ultramontanismus ellen, melynek szervei az Idők tanuja (ma Magyar Állam) és a Religio. Hogy a polémia nagyobb körben is ismerőssé váljék e küzdelmet egy külön füzet- f ben összeállítva is kiadja 1867-ben: «A protestantismus " harcza az ultramontanismus ellen, bemutatva Ballagi Mór által» czímmel. A polémiát önmaga jellemzi a legjobban, a mikor azt mondja, hogy «az ultramontanismus ez alkalommal nyilvánított tanai tárgyalásában magasabb álláspontra és azon színvonalra kívántunk emelkedni, hol felekezetünk közveilen érdekein túl a hazai igények közös köre kezdődik.)) Ez eszmecserékből azt a hasznot várja, hogy a honfiak megtanulják különböztetni azokat, a kik előtt mindenkor a salus reipublicae a suprema lex, azon férfiaktól, kik testületi érdekeiknek a haza legszentebb ügyét is készek feláldozni)) stb. (74. 1.) A füzetben több helyütt egyszerűen lenyomatja a Religio egy-egy czikkét, ezeket aztán szerkesztői megjegyzésekkel kiséri. E jegyzetekben annyi ismeret, annyi szellemesség, élez, adoma van, hogy gazdagságuk meglep és annyi komoly fejtegetés, hogy egész dogmatikai, egyházjogi és sociologiai értekezésekké válnak s messze fölülallanak az egy napi értéken. A maga vezérczikkeiben pedig igazai védelmében valóságos szónoki magaslatra emelkedik s itt a meggyőződésnek és cáfolásnak minden fegyverét-felhasználja, a - tudós bizonyitgatástól a íegmaróbb gúnyig. A hatás nem is maradt el; a mint . + ismeretes, a 68-iki LIII. t. cz. létre is jött. 1868-ban A népiskolai törvényjavaslatról bocsát y közre egy kisebb füzetre terjedő tanulmányt, ismertető és bíráló tartalommal, melyben egy modern paedagogus tiszta eszméi nyernek kifejezést. A neveléstani irodalom terén különben legszebb alkotása volt az az Intő szózat, melyet a Prot. Naptár első évfolyamában fiához intézett s a melyről méltán mondja egyik életirója, hogy az «mint irodalmi termék szépségre és emelkedett hangulatára nézve élénken emlékeztet az Imítatio Christire vagy Kölcsey Parainesisére.» A Magyarországi Protestáns Egylet 1871. okt. 3-iki alakuló gyűlésén Ballagi tartotta a megnyitó beszédet. Az Egylet megalakulásával az ő lelkének is egy régi vágya teljesült. Ettől az Egylettől várta a theologiai tudományoknak hazánkban való fellendülését s lehető önállóvá tételét. Ennek a célnak érdekében fáradozott már akkor, (• a mikor még az 50-es években tanártársai támogatásával megindította a Prot. theologiai könyvtárt; de a melyből csak a Révész által fordított Hagenbach-féle Encyclopaedia és a Eabó András fordította Kurtz-féle szent történelem tankönyve jelent meg és ugyancsak a nevezett célnak kívánt szolgálni az 1869-ben megindított Prot. Tudományos Szemle theologiai és bölcsészeti folyóirattal, a mely dacára nagybecsű tartalmának csak 4 évfolyamot tudott megérni. Alig néhány évvel lett csak hosszabb életű az a Prot. Egylet is, a melynek alakuló gyűlését annyi lelkesedéssel és jövőjében vetett akkora bizalommal nyitotta meg. Félben maradt oszlopok s betetőzetlenül hagyott j épület-roncsok jelölik csak mindenütt a mi egyházi j életünket. Egyetlen-egy nagy szellemi alkotásunk sincs, a mely múlttal dicsekedhetnék, vagy messze jövőbe tekinthetne. Ideig-óráig való hevület létrehozott valamit s aztán mikor félig kész volt, abban hagyta a lelohadt kitartás. Vájjon nem talán az az isteni féltékenység zavarja-e meg mindég munkánkat, a mely egykor nem engedte meg az embereknek az égig nyúló torony