Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

NECROLOG. Szabó Gábor. (1820—1891.) A páratlan becsületesség, szívjóság, az önzetlen sőt önfeláldozó baráti szeretet, apai gyöngédség, vallásos buzgóság, mindeneket megnyerő humanitás, s hóként zajtalanul áldásos munkásság megtestesült alakját, mintaképét tettük le folyó hó 15-ikén Zsérczen a pihentető anyaföld kebelébe. Megvallom, félelem érzetével közeledtem a zsérczi túlszerény papi lakhoz, lerovandó a baráti kötelesség utolsó szent adóját a végtisztességtételnél, tartva attól, hogy sokkal több római vallású plebánust látandók könybe borult szemekkel a ravatal körül, mint kálvinista papot. Mert fájdalom ! botrányosan érzéketlenek tudunk mi lenni elhunyt társaink iránt; az összetartozandóságnak valami kevesen adjuk jelét, akkor midőn öröm pohár helyett gyászfátyol, gyászlobogó integet felénk. Talán ama nagy arató, a halál kaszájától való irtózat tartóztat vissza, hogy ne legyünk közelébe a rendekre fektető suhintásoknak. Hála a szívek húrjait rezgető isteni jóságnak! most az egyszer 1 — 2 helyett 8 ref. papot láttam összeseregleni, a helybeli róm. vall. plébánussal szemben. De hogy így is szégyenitő kép nem tárult elömbe a róm. vallásnak «Nagyboldogasszonyának» köszönhetem, mely miatt minden plebánus honn tartózkodni kényszerült. A megboldogult páratlan becsületességét igazolja az, hogy szive szerint, a képmutatás nélkül szerette tisztelte őt mindenki, azért nem csak Zsércz 3 felekezetű lakossága, de 4—5 mértföldnyi távolságból valláskülönbség nélkül s a nagy dolog idő daczára, még a munkás osztály is, nemcsak az intelligetia meglepő szép számmal volt képviselve, s annálfogva a halotti gyülekezet impozáns volt. Az elköltözött szivjóságának, önfeláldozó baráti szeretetének tanúbizonyságául csak azon egy esetről emlékezem meg, midőn egy barátjának nejét a véletlenül kegyetlenné vált időben, a szószoros értelmében megfagyástól, e vasból gyúrt ember, ki a legádázabb telekben sem utazott soha téli köpeny, vagy bunda oltalma alatt, bízva törhetlennek vélt egészségében, tulajdon felső öltönyének mellőzésével védte meg. Ez a lovagias tett vetette meg meleg ágyát halálos nyavalyájának. Az tette a mult hóban, fogékonnyá tüdő bajra, a mikor a zsérczi határ egy távoli területén szénatakarók érdekében fáradozás közben, erősen fölhevült, de csak nyári leplekkel takart testét, csuromra átázék meghűtötte. És a kinek a Dávid szerinti legmesszebbre terjedő életkornál is többet Ígértünk: sirba kellett ölni, az ideje korán alkalmazott orvosi segély és hű ápolás daczára. Önkéntelenül eszembe jut itt a lelkipásztorok tanitók szerencsétlen fizetési rendszere, mely az egyházi szolgákat a nyomorult l

/4

és Va

telek birtokban oly örök futással összekötött gazdálkodásra kényszeríti, miszerint az iskolai osztályok kitűnő, egykori primáriusai a mezőkön viliáznak, gereblyéznek, szántogatnak, boglyáznak és korántsem szűkmarkú fösvénységből, hanem azért, mert a szegény ember nagy bölcsen, addig másnak dolgozni nem megy, mig a maga ügyével tisztában nincs. Hogy tehát az idő viszontagsága meg ne semmisítse, a mutatkozó reményt, a különben is csekély termést, sz olgájával, szolgálójával egy sorban kell rusztikálni a pap és tanítónak. Mert hiszen készpénz fizetésünk 10—20 frtra tehető mennyiségéből se látunk soha, 2 frtot 'sem együtt, hanem az, 16—20 krajczáronk ént szállong kezünkbe egész év hosszán át. Igy aztán kész fix fizetés 'hiányában a napi ezerféle szükségek fedezetére kölcsönre szorulva, a szalmából kivett, vagy a hívektől lassan szivárgó terméket idő előtt a legnyomottabb árakon kell áruba bocsátnunk. Vajha a zsinat előestéjén egyházunk bölcseinek, nagyjainak eszébe jutott valahára, segitni e mizériákon, vajha csak úgy rendeztetnék a fizesés kérdése, hogy a jegyzőkéhez hasonlóan legalább 400 frt készpénz állapíttatnék meg a községi pénztárból 1

ji

évenkénti kiszolgáltatással. Vajha a mi tisztünkkel homlok-egyenest ellenkező gazdálkodás teréről leszoríttatva, híveinknek méltányosabb kulcs szerinti megadóztatásával éfhetnők el, s azokkal kellemetlen érintkezés nélkül, a csupán hivatásunknak élhetés módozatát. Elköltözött halottunk mindeneket egyiránt Ölelő humanitásának lelket megható következményeül kell felemlítenem, hogy a fölötte templomban szónokló cserépfalusi lelkipásztor Nóvák Sándor szép beszédének folyama alatt nem csak időtanította öregeket, de ifjakat is láttunk mindkét nemben eltakart arczczal zokogva sírni. Még meglepőbb volt a róm. vallású földész asszonyoknak a sírkert kapuja előtt fölzendült könyeket csaló megható éneklése, melynek visszhangja a ref. nők énekes ajkáról fakadt. A tátongó, nemes hamvakat elnyelő sír fölött pedig makiári segédlelkész Korocz Józset mondott minden szívet elérzékenyitő emelkedett hangulatú búcsú szavakat. S végre a templomban is szerepelt kitűnő zsérczi népénekkar mélabús zsolozsmája zárta be a szomorú ünnepélyt. Szabó Gábor született Sáros-Nagy-Patakon 1820. dec. 8-án, a nagy számú tanuló ifjúság által ismert és becsült polgári szülőktől, kik őt helyben neveltették s nevelték isteni félelemben az elemi, gymnasiumi és academia pályák minden osztályán keresztül a papi pályára, s melyen modern magaviseletével és szorgalmával tündökölt, ifjúságának üde szép virágát az élet végére is hervadhatlan minőségben megőrizve, úgy hogy egészségtől pirosló rózsás arczát a hó fejér nagy impozáns szakai s bajusz mellett öröm volt szemlélni. A kápláni évek anyagi szigorának enyhítése végett 3 éves tanítóságra vállalkozott Nemesbikken, hol kedves emléke eltörölhetlen maradt a hálás tanitvány.okb.m és tisztelői szívében. A néptanitói hivatás emberül betöltése után, mint segédlelkész előbb Szederkényben, majd Tisza-Nánán, végül Miskolczon főtiszt, s méltóságos Kun Bertalan püspökünk oldala mellett nyert alkalmazást. Főpásztorunk fájdalommal vegyes örömmel mondhatja, minő káplán volt ő ? Mikép tudta ő magát alacsony hízelgés nélkül hivatalos pontossága nem kért, hanem ajánlott, önként tanúsított szolgálat-készsége, a család gyermek tagjai iránt tanúsított gyöngéd figyelme, a nagyobbakhoz finom előzékenysége és a házi bajokat szívélyes részvéttel osztó nemes keblűsége által meleg szeretetre érdemesitni. Példányképül, tükörül állithatom fel az ő kápláni múltját s azon segédlelkészek részére, kik magukat nem tudják találni főnökeik körében, nem tudnak alkalmazkodni a család tagok netaláni gyöngeségeikhez ! Rendes lelkészi állomásra vergődött kedvelt bará-