Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

Előbb körül írja mindig, hogy miben határozódik egy­egy bűntett, vétség vagy kihágás s azután mondja meg, hogy aki ezekben ilyen s ilyen módozatok szerint vét­kes, ígv meg így büntetendő. A javaslat két czikkelyé­vel analóg eseteket tárgyalnak a büntető törvénykönyv IV. VI. XIII. és XVII. fejezetei, szólván a lázadásról; az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy a hatósági közegek elleni izgatásról ; a hamis vádról ; a rágalmazás és becsületsértésről. A javaslat kifejezései csaknem szó­rói-szóra ezekből vannak véve, csak hogy miként? úgy, hogy a vétség körülírása helyett vétetett annak puszta megnevezése, a mi által az teljesen határolatlan foga­lommá változik, melynek keretébe sok mindent bele lehet magyarázni olyat is, mi bele nem tartozik. Hogy mily visszaéléseknek nyithat tág kaput ez a határozatlanság, könnyű belátni. Ha nem vagyok meg­elégedve esperesem működésével, őt képtelen embernek latom a hivatal ellátására, ha valamelyik egyházi tiszt­viselő részrehajló, a nepotismus embere stb., egyszóval ha alapos kifogásom van ellenük s megbuktatásuk vagy akár csak megbüntetésük érdekében akcziót fejtek ki, fegyelmi kereset alá vonathatom épen a megtámadottak által. Ha valamelyik egyházi törvényt vagy statutu.not károsnak, egyházunk elveivel ellentétben állónak látok s eltörlése, hatályon kivül helyezése végett felszólalok szóval vagy írásban, párthíveket gyűjtök, azonnal rám foghatják, hogy izgatok s fegyelmileg büntethetnek. Ha kedvem kerekedik bármit is az egyház körében bírálat alá venni, s esetleg kemény kifejezéseket használok, talán a tréfának, a gúnynak nyilait is lövöldözöm, e ténykedésemet azonnal fegyelmi vétségnek minősíthetik és nem is szükséges, hogy azt «nyilvános gy-'ülekezet­ben» cselekedjem, az sem, hogy írásban, képben ter­jeszszem, rám húzhatják a vizes lepedőt. Pedig bizony igen sokszor «difficile est satyram non scribere» a mi állapotainkról. Érdekes, és furcsa világot vet a javaslat-alkotók gondolkodására, hogy az egyházi hatóságok és hatósági személyek elleni rágalmazás és becsületsértés, úgyszin­tén a hamis vádaskodás eseteiről teljesen hallgatnak, ellenben a kigunyolást — mit az állami büntető-törvény nem is ismer — oly erőteljesen hangsúlyozzák. Tehát mi, a szabadelvű egyház, megengedjük a súlyosabb vét­ségeket, de az ártatlanabb, bár sokszor fájó, de soha meg nem becstelénítő csipkelődést meg nem engedjük. Egyetlen kárhoztató szavunk sincs azok ellen, kik egy­házunk autonómiáját, legfőbb kincsét, eladni akarják húsos fazékért ; nem azok ellen sem, kik örök igaz­ságú hitelveinket nyíltan, gyakran a szószékről megta­gadják, gúny és nevetség tárgyaivá teszik szavaikkal s maguk viseletével; hanem aztán annál keményebben körmére koppantunk azoknak, kik a szentté avatott egyházi hatóságokhoz hozzányúlni merészelnek, s esetleg szennyesüket mosogatni igyekeznek. Nem látjuk-e hova vezet ez? Elbizakodottá tesz­szük a hatalmat, orvosoihatlanná a sérelmeket, lehe­tetlenné a bírálatot és javítást a szólás és sajtó-szabad­ságot. Ha valahol, úgy nálunk veszélyes ez az irányzat. Mert, ha valahol, itt nem volna szabad oly hatalomnak kifejlődni, melyet ellenőrizni s ha kell, megbüntetni nem lehet ; itt nem szabad soha az örök igazság elvei­től eltérő visszaéléseknek utat nyitni, itt nem szabad soha gátat vetni a bírálatnak, s a szólásszabadságnak. Ez utóbbi az egyesnek is legdrágább kincse, de egy­úttal közkincs is, mely által az egésznek előmenetele, boldogsága munkáltatik. Ezt elvenni, vagy megtámadni, az általános emberi jogok s a közjó elleni bűntett, s minden ide irányuló törekvést kereken vissza utasítani kell. Hatóságaink elégedjenek meg azzal a tisztelettel és tekintélylyel, melylyel önként, § nélkül felruházzuk őket; ugy is csak hamis tisztelet és tekintély az, mit parancsszóra kell megadni és elfogadni, akár érdemlik meg, akár nem. Mindenekre nézve pedig adassék meg a bírálat szabadsága, hogy azok Ítélhessenek minden dolgunk felett, kiktől lételünk van s minden hatal­munk és tekintélyünk származik : az egyház alkotó indi­viduumok. Tiltakozunk s «egyenesen felhívunk» mindeneket tehát, hogy tiltakozzanak, egyfelől a fegyelmi bíróság időközi tanácsa ellen, mely titkos inquisitionalis bíróság­nak képezheti magját, másfelől azon veszedelmes táma­dás ellen, mely a 361. § e) és f) pontjában a szólás és sajtó-szabadsága ellen terveztetik. Amaz intézmény s eme rendelkezés együttes működése megbéníthatja egész egyházi nyilvános életünket, elfojthatja irodalmunkat, leg­szentebb elveinkben támad meg, azért föltétlenül eltör­lendők, hogy még nyoma se maradjon annak a szé­gyennek, hogy valaha fel is merülhetett egyházunkban oly törekvés, mely megrendszabályozni akarta a szót, az igét, és a szabadságot; s az inqusitiót s ennek bor­zalmas eszközeit behozni kívánta ! Futásfalvi. SYNODALIA.*) A vértesaljai és gömöri egyházmegyék a zsinati előmunkálatokról. A vértesaljai egyházmegye közgyűlésében a zsi­nati törvényjavaslat a kérdések fontosságához képest aránylag kevéssé tüzetes megvitatásban részesült, daczára hogy a megelőző napi értekezlet is foglalkozott annak egyik-másik nevezetesebb pontjával. A lélekszám sze­rinti szavazás, valamint a konventi tagoknak az egy­házkerület által való választása egyhangúlag és minden vita nélkül elvettetett, s a 28. § rí. pontjának második kikezdése ekként formuláztatott: «Ezeknél a szavaza­toknál minden anyaegyháznak annyi szavazata van, a mennyi rendes lelkészi állást tart fenn.» A lelkész teendői közé (117. §) felveendőnek találjuk a kátéma­gyarázatot is; ünnepkövetségbe a theologusokon kivül a harmad és negyedosztályú tanitóképezdei növendéke­ket és a 8-ik gymn. osztályból azon ifjakat is kibocsát­hatóknak tartjuk, a kik papi pályára szándékoznak lépni, mig a jogászok a legacióból teljesen kizárandók vol­nának. A forma-ruha kérdése sem idézett elő hossza­sabb vitát. A reverendáért, ugy látszik, kartársaim nem igen hevülnek; maradjon meg a mostani forma-ruha — mondják — de aztán legyen az kötelező mindenkire. A lelkészválasztási törvényjavaslat általánosságban szin­tén elfogadtatott, részletekbe nem bocsátkoztunk. Az előző napi conferentián nyomatékos hangok emelkedtek ugyan a mostani választási törvény — tehát a .kandi­daló bizottság — további fenntartása mellett is, mivel — ugy mondták — a mi egyházmegyénkben a kandi­dáló bizottság működése eddig még soha sem adott panaszra okot; a gyűlés többsége azonban határozottan ellene nyilatkozott e sokfelől kárhoztatott intézmény­nek, már csak azért is, mivel a meghívás utján való *) Zsinati kérdések rovala. Készséggel közöljük benne testületek és egyesek véleményét, birálatát és javaslatait. Hadd legyen tüköré az egyházi közszellemnek. S:erkx

Next

/
Thumbnails
Contents