Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 35. sz, Budapest, 1891, augusztus 30, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban, oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt.— Bc-Egyes számok ára 20 kr. lyegdíj külön 80 kr. T A MTA I..OM : Vezércikk. A törvényjavaslat centralizáló irányzata. Görömbei Péter. — A szájkosár. Futásfalvi. — Synodalia. A vértesaljai és a gömöri egyházmegyék a zsinati előmunkálatokról. — Hajdan és most. Szenti.úti Károly. — A szigetvidéki lelkészi k'ir észrevételei az egyházi törvényjavaslatra. Morvay Ferencz. — Belföld. A nagyszalontai egyházmegye kö/gyülése. Sipos Imre. — A niáramaros;Ugocsai egyházmegye közgyűlése. Biki Ferencz. — A pápai egyházmegye közgyűlése. Vikár Vincze. — Nekrolog. Szabó Gábor : Édes Ábrahám. — Külföld. Németországi egyháii és irodalmi szemle. Dr. SzJ

ávik Mátyás. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Pipa-utca 23, szám, A törvényjavaslat centralizáló irányzata. A konventi képviselők választását a javaslat egyenesen és határozottan elveszi a presbyteriumoktól (jav. 53. § f). Ez ideig az egyházi törvény 53. § f) pontja alapján a konventi képviselők választása csak egy egyházkerületben tétetett vitássá. Tiszántúl t. i. ; ámbár az ((intézkedik)) kifejezés ha a püspök, főgondnok, tanácsbirák, jegyzőkre nézve a presbyteriumok szavazatát vonta maga után, a főgondnok és a tanácsbirák közé szúrt konventi tagokra nézve sem lehetett s nem volt szabad azt másképen értelmezni s Tiszáninnen, Dtináninnen és Dunántúl úgy is értelmezték, azaz, a presbyteriumok választották a konventi képviselőket is, ugy mint a püspököt, főgondnokot, tanácsbirákat, jegyzőket ; egyedül csak Tiszántúl követett, nyakatekert böleseséggel, ellenkező értelmezést; most azonban ez a jog, a konventi képviselők választásának a joga, úgy iratik körül s úgy distingváltatik (jav. 53. '§ /), hogy a választás joga minden egyházkerületben elvétetik a presbvteriumoktól s az czéloztatik, hogy a konventi tagokat is, mint a levéltárnokot, a pénztárnokot, ügyvédet stb. az egyházkerületi közgyűlés válaszsza. Nos hát a mai világban, midőn a hatalom, az egyházi életben is, meglehetősen centrálisáivá van, minden lehető és minden kivihető. Egy-egy hatalmas embernek, ha kell mosolya, kézszorítása, a hol kell, erélyes, imponáló fellépése, még talán a zsinati képviselőkkel szemben is megteszi hatását, mint megtette annak idején, bizonyos egyházkerületi gyűléseken, hol némelyek elismerték a presbyteriumok jogát a konventi képviselők választásához, mert helyes nyelvérzék és nyelvtani szabályok szerint másképen -nem is lehetett, és voltak idők és esetek, midőn ennek daczára is, azon értelmezés mellett szavaztak, hogy a konventi képviselőket az egyházkerületi közgyűlés válaszsza; tehát mondom megtörténhetik ez a zsinati képviselőkkel is. De hát olt vannak az egyházmegyék és az egyházmegyei gyűlések, álljanak elő, most ha valaha ! és pedig nemcsak ott, «a hol a bevett gyakorlat követeli s hozza magával)), hanem általában ; miután e jogot még nem vette eddig el a konvent és a zsinat, meg a kerületek, jóllehet a zsinati előkészítő bizottság fentebb is idézett különös megjegyzése igenis illusoriussá teszi, de határozottan még el nem vette, álljanak elő mondom az egyházmegyék s habár utasítást nem adhatnak is, foglaljanak állást a törvényjavaslatba becsúztatott centralistikus elvekkel szemben, s főleg «az alkotmányos szervezetre)) nézve mondják ki nézeteiket : nemcsak, hanem az egyházpolitikai elvekre nézve kívánjanak a zsinati képviselőktől programmot és oly egyéneket küldjenek, a mint Fejes István már a mult évben jelezte, «a kikben van bölcseség és erély, a kik vallási és egyházi érdekeinkért készek a küzdelemre, ismerik a tapintatot és eszélyt ott, a hol arra szükség van, tudnak hallgatni a vezérek bölcs szavaira, de nem hajlandók mindjárt megadni magukat bármily akadály előtt; a kik autonómiánkra és jogainkra féltékenyek és bármely politikai tekinteteket alárendelni tudnak ott, a hol közös vallási érdekeinkről van szó» és akkor sok dolog másképen megy, mintha csak ugy találomra, tájékozatlanul küldjük a képviselőket s lehet remélni, hogy aiiton. jogaink és érdekeink s a zsinat-presbyteri rendszer elve inkább érvényre fog emelkedni az uj törvényben és a centralismus mellőzve lesz.