Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-23 / 34. szám

Legyen szabad azért kimondanunk, hogy ezen eljárás a zsinat-presbyteri rendszer elvével egyenesen ellenkezik. Mert a zsinat-presbyteri elv azt követeli, hogy ccsemmit rólunk, nélkülünk)); hogy ezen javaslat nemcsak az egyes egyházmegyéknek, hanem az egyes egyházaknak, gyülekezeteknek is, mivel a sokszor hivatok rendszer alapja a gyülekezet, küldessék meg. Ha alakszerűen nem tárgyalják is a presbyteriumok, de legalább megismerik, néhány értelmes, az egyházi s iskolai ügyek iránt érdeklődő presbyter s lesz fogalma a zsinat teendőiről ; de megismeri főképen minden lelkész s tájékozást szerez magának belőle. Mig igy?! Ott vagyunk, a hol a pápások. . . «Rólunk, nélkülünk határoznak)) s ez nem zsinat-presbyteri eljárás ! .. . Egy másik, uj intézkedésével (í. Hatodik rész 276. §) megalkotja a közigazgatási bíróságot, s ezzel ismét megcsorbít, elvon egy csomó jogot az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlés tagjaitól. Már pedig a jogok elvonása s azok élvezetének kevesebb egyénekre való ruházása, központosítást, centralisatiót jelent, vagy arra vezet okvetetlen. Am méltóztassék bárkinek elolvasni p. a 43, 53. és 284 — 288. §§-okat s az előbbi két §-ból (43. és 53.) megértheti, mily alárendelt kérdésekben fog tanácskozni és határozni az egyházmegyei, illetve egyházkerületi gyűlés, a közigazgatási bíróságok elé utalt nagyhorderejű ügyekkel szemben (284 — 288. §.). Szóval minden jelentékenyebb és főleg személyeket érintő ügyekben, a közigazgatási bíróság fog dönteni és határozni, hogy így az egyénekre mindenkor és minden körülmények között nyomást gyakorolhasson a felsőbb hatóság, esetleg annak személyesítője, a központi hatalom. Pedig a servilismust már az eddigi egyházi törvény is eléggé megteremtette; e mostani pedig az ügyesbajos emberek-et is a hatalom szolgájává teszi. És vájjon van-e a törvény ezen szakaszára szükség? Épen semmi. Hiszen úgy az egyházmegyei, mint az egyházkerületi gyűlések képviseletiek s igy vagy gondnokok vagy presbyterek vannak ott jelen; tehát oly emberek, akik értenek az egyházi ügyek menetéhez, s a referens előadása után képesek Ítéletet, véleményt mondani egyházi ügyekben. Ami a sürgősségre nézve, akár a javaslatban, akár az indokolásban felhozatik, az igazán csak költemény. Inkább húzódjék valamely dolog eldöntése, csak az igazság csorbát ne szenvedjen ! S aztán azok a közigazgatási birák is- a referens előadása után ítélnek és nem is lesznek talán valami rendkívüli lelki adománynyal felruházott emberek ? Csak nem lesznek csalhatatlanok? Különben csak egy lépés van a pápista eljárásig, a hol az esperes, illetve a íőesperes egyedül is képes elbírálni az ügyeket és ez tagadhatatlanul leggyorsabb eljárás; de hogy vájjon megfelel-e a zsinat-presbyteri rendszernek, az már más kérdés. Ismerjük el, hogv oktalanul haladunk az állam által csapott ösvényen, hol a közigazgatási bíróságnak épen előképe a megyei közigazgatási bizottság ; haladunk itt is a centralisatió felé s az egyházmegyei gyűléseknek, mint a polgári megyéknek, csak «a felhívások, utasítások, rendeletek)) végrehajtása (43. §.), marad fenn, a kötelesség, a végrehajtás, az engedelmesség, jog és ellenmondás nélkül. A jogok nyirbálása és az öszpontositásra nézve elég világos példa az egy elnökség elvének a javaslatba való beillesztése is (276, 338, 342, 349> 356

-.§§-ok;

). Ez ideig ily eljárásról szó sem volt. Az egyházi törvény 29. §-a ugyan már kétessé, kétségessé teszi a kettős elnökséget; de azért még kimondja, hogy : «a hol a kettős elnökség volt gyakorlatban, e gyakorlat továbbra is fentartható)) és a kettős elnökséget meghagyta O u ÖJ volt a bíróságoknál is (244, 248. §) ; de a javaslat a bíróságoknál már határozottan törölte a kettős elnökséget és az egy elnökség elvét viszi következetesen (?) keresztül. Idővel kimondhatja, hogy csak a pap vagy a gondnok lesz az elnök minden forumon keresztül s benne lesz, a ki megéri vagy a hierarchiában vagy a küriarchiában s csak egy ujabb reformatió rántja ki belőle. Egy szóval aggasztókig centralizálunk. Görömbei Péter. SYNODALIA.*) Hajdan és most. (Eszrevéielek az egyházi törvényjavaslat a.) Ezelőtt tíz évvel a debreceni zsinat egyházi életünkben egy új világot teremtett. Megalkotta a csak álmainkban látott domesztikát, az asztalunkról lehulló morzsákból. Megszabta kötelességét az egyház minden tagjának s hatóságának, a harangozótól föl a püspökig, a kis filiak elöljáróságától a magas zsinatig. Gondoskodott arról is, hogy ha ezek közül valamelyiknek valami baja akad : hol és hogyan pereljen. A lelkipász;oroknak még nyakravalójáról is gondoskodott, biztosítván az elkeseredett, világgal mar nem törődő ((öregeket)), hogy telik ezentúl fehér nyakravalóra, a kopott *) Zsinati kérdések rovata. Testületek és egyesek javaslatait észrevételeit és kritikáját pro et contra készséggel közöljük benne. Hadd nyilatkozzék meg szabadon a közvélemény. Hadd lássák leendő törvényhozóink, mi fáj, hol szőrit a? anyaszentegyházban ! Szerk.