Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

szembetűnő hibába. Nem hasonlíthatók ugyanis tisztelt Hungarus ur az egyházi és polgári községek egymáshoz, céljok, életmódjok s eszközeik nagyon különböznek ; de az utóbbiak egymástól is nagyon elütök ; mert míg a királyi városok nem községek, hanem önerejükön szervezkedett független törvényhatóságok, az úgynevezett rendezett tanácsú városok sem neveztetnek községeknek, jogaik sem ugyanazok, mint a községeké, következetesen azért, mert a terheket sem ugyanazon módon és mérvben viselik és ezen jogbalépés vagy jogbóli elesés anyagi módjuk s áldozatkészségüktől függ, mert ha nem bírják, vagy nem akarják a kitüntető megkülönböztetésért, az ezzel járó terheket hordozni, lemondhatnak róla, lesznek kis községekké, de azért tagjaik nem vesztik el választó-szavazati személyes jogukat, a választókerületbe beosztás szerint gyakorolhatják azt; ellenben ha valamely egyházközség nem bírja többé fentartani a lelkészi hivatalt, s leesik a szavazatképes presbyteriumú anyaegyházak színvonaláról : ezzel megszűnt az egyházmegyei, egyházkerületi választásoknál szavazatotadó szám is lenni; pedig egyébként minden egyházmegyei, egyházkerületi, közalapi, zsinati adóterhet hordoznak, s ön egyházi életüket is fentartják. Látnivaló ebből az, hogy a mi egyházi alkotmányunk első élő és éltető elemei, a lelkészi teljes szolgálat fentartása által teljes bevégzett szervezetű gyülekezetek, vagyis a szavazatképes egyházközséggé minősítés ref. egyházunkban, a lelkésztartástól feltételeztetik, s egy lelkésztartás egy szavazatadásra ad jogot, s tulajdonképen annyi presbyteriumnak is kellene lenni, a.hány rendes lelkészi állomás van, és habár ez nincs is mindenütt ugy : a lelkészi hivatalviselők számához mért szavazatszám fenáll, s fentartatik magyar ref. egyházunkban — ugy tudom — mindenütt, mint pl. vidékünkön Szathmártt, hol két lelkész, s a választásoknál két szavazatadásra jogosítás van; úgy lehet és kell is ennek lenni Debreczenben, Hódmezővásárhelyen, Túron stb. Ebben van a felelet, directe és indirecte, ama fennebb elhagyott okoskodásra is. íme a nagyobb egyházak törvényes joga; a hány a rendes lelkészi hivatal, annyi a szavazat, habár minden lelkésznek nincs is külön vezetett presbyteriuma ; s még több templommal bíró nagy egyházban is megtörténik, hogy nincs minden templomkerülethez presbyterium szervezve, hanem az egész város területén, csak egy presbyterium igazgatja az egész egyházat; és • a kisebb egyházak presbyteriumai még sem vették magoknak soha azon erőltethető színezetű, de méltánytalan eljárást, hogy egy presbyterium csak egy szavazat legyen, ahogy lehetne a presbyteri rendszerből kiokoskodni. Miért követelnének tehát azon nagyobb egyházak több szavazati jogot, mint amennyi rendes lelkészi szolgálatot fenntartanak ? Állítsanak annyi lelkészséget, amennyi szavazattal szeretnének élni, akkor legyen nagyravágyásuk szerint, mert teherviseléssel önmagok megszerezték ahhoz a törvényes jogot és senki sem fog ellenök felszólalni, mint most, midőn csak a mások jogának csorbításával akarnak túlterjeszkedni, mindaddig azonban, mig ugy nem leend : ellentmondani, törvénytelen és jogsértő szándékukban meggátolni, önfenntartó egyházunkban, kötelességteljesítés adta öntudatos és törvényes cselekmény leend, s úgy lészen. Bartha Mór, apai ev. reform, lelkész. NECROLOG. Soltra Alajos. (1820—1891.) Elhunyt lelkésztársam és jóakaró bátyám iránt érzett tisztelet és szeretet által indíttatva veszem kezembe a tollat, hogy e lap hasábjain a boldogultnak rövid életrajzát adjam. Soltra Alajos született 1820-dik év január havában Sellyén (Baranyamegyében) szegény sorsú iparos szülőktől. Édes atyja Soltra Sándor szabó mester, édes anyja Elek Erzsébet, kik lakhelyüket gyakran változtatták, talán a jobb sorsot s jövedelmi forrást keresve ; most Szigetvár, Magyar- és Német-Lad, Hedrahely, majd ismét Sellye voltak a helyek, hol a kis növendék fiú az elemi iskolákat végezte, sőt két izben róm. kath. felekezeti iskolában — mint a magyar- és német-ladi — tanult, mely körülményt csak azért említem fel, hogy ezen iskolákról, hálája jeléül, végrendeletében 500—500 forintos alapítvánnyal emlékezett meg. Az alsó gymnasiumot Csurgón, mint szegény szolgatanuló, kitűnő eredménynyel végezte. 1839-dik évben nagybátyától Soltra János őcsényi lelkésztől kapott 100 váltó forinttal és az akkor Debreczenben nagyhírű orvos Szentgyörgyi Józsefhez érdekében írott ajánló levéllel bocsáttatott el Debreczenbe filozotiai, jogi, s theologiai tanulmányai folytatására. Bár az ajánló levelet részben szerénységből s egy díszesebb öltözet hiánya miatt nem adta át, mindazáltal nem sokáig maradt neve ismeretlen. Tudós tanárai felismervén tehetségét s Csurgón nyert alapos képzettségét, siettek a szegénysorsú fiúnak előkelő családoknál condiciót szerezni, ez által a megélhetés feltételeit reá nézve megkönnyíteni. Többek közt Debreczen város akkori főjegyzőjének : Pfannschmidt László urnák fiát Kálmánt (most belügyminiszteri tanácsos) tanitá a gymnasiumi tárgyakra ; később 1862-ben ugyanezen előkelő család leányát Júliát vette nőül. Még a theologiai tanfolyamot el sem végezte, midőn az egyházkerület főkurátora id. br. Vay Miklós ur gyermekei mellé szemelte ki nevelőül a tanári kar. Eg}' évi nevelősködés után ajánlóinak és magának becsületére váló magaviselet s felmutatott eredményekkel, egyszersmind egész életén keresztül melegítő emlékekkel hagyta el Golopot, s tért vissza tanulmányait bevégzendő Debreczenbe. Visszatérte után a seniori hivatalra emeltetett, majd a theologiát bevégezve br. Nyáry, a Szathmáry-IÍirály s a forradalmi időszakban a Roffi Borbély úri családoknál nevelősködött, mely családokkal élte végéig szoros baráti összeköttetésben volt. A forradalom lezajlása után haza vágyakozott szülőföldjére Baranyába, hogy itt közel az édes anyja számára általa építtetett értékes házhoz s a korán elhunyt anya sírjához nyerjen idővel lelkészi állomást. Azonban tervei csakhamar meghiúsultak, mert midőn Kecskemétre ment papi czenzurákra, egy hónapi ott ' időzése, a vizsgákon feltűnt nagy készültsége, a német nyelvben tökéletes jártassága s előkelő körökben forgolódottsága miatt, nem engedték meg neki a Baranyába való visszatérést, mivel boldog emlékű Török Pál Pestre óhajtá maga mellé káplánul rendeltetni. Kevés időt töltött még Pesten, midőn már a nagy-székelyi német gyülekezet levél által hívta, egy