Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

utasítással bocsáttatott vissza, hogy az egyházakban pontosan összeírandók s pecséttel hitelesítendők a szenvedett sérelmek ; mely tanácsát Dámány András seniorhoz Bécsből 1742. julius 28-án küldött következő magyar levelében is kifejezte : (s-Tisztiléndő Esperest*) Uram! Bizodalmas Nagy jó Uram ! A tudvalevő helységeknek becsületes deputátusai, s ezek között Tiszt. Veszprémi Törsök János uram feljővén, a földes urakat **) mind itt nem találták, és igy azok előtt nem is effectuálhatták szándékukat. De ha szinte mind itt leitek volna is, kevés presidium lehet a földes urakba a Ns. vármegye ellen, ha csak i 111 média te Fenséges Asszonyunk kegyelmessége nem accedál. Mivelhogy pedig méltán lehet valamely non putaremtől félni: szükségesnek ítélem, minél hamarább az egész dolgot egy species factiba cum omnibus Circumstantiis szorítani, observatis in expositione particulan\: quis, quid, ubi stb., hogy az expositio in sut formalitate legyen, mely a helységek pecsétjekkel megpecsételtetvén, sine mora küldessék kezemhez, hogy avagy csak in statu tarthassunk meg mindeneket. Ezeket pedig quanto űfcius kell effectuálni.» Dámány András vévén ezen levelet, szorgalmasan utána látott, hogy a sanyargatott ekklézsiák szenvedése a kivánt alakban írásba foglaitassék. A mi megtörténvén, átnézés s aztán Bécsbe továbbítás végett megküldte azt a superintendensnek, ki a pécsi generális vicarius és néhány plebánus levelét mellékelve ahoz, Bécsbe utazó kereskedők által el is juttatta az ágenshez. A Bécsbe küldött összeírás tartalma a következő : Baranyamegyében levő ekklésiáknak megháborittatása igy történt: 1. Karancsi ekklésia a Mgs gróf Veteránihoz tartozó possessio. Ezek a Mgs földesúrnak plenipotentiarius Tisztjének Annuentiájából s engedeltnéből, nyakukba dűlő templomjukat azon a helyen, a hol eddig volt, akarván újítani: Mgs pécsi püspök és főispán által eltiltattanak az építéstől, holott ab hominum memória ezen piatspecifikált helységnek volt temploma. Ezen dolognak valóságát mi karancsi bírák és esküdtek bizonyítjuk, melyet usualis pecsétünkkel meg is erősítünk. Balog Mátyás, bíró. Metek János, törv. b. Kaszap István, Varga Sámuel stb (L. S.). 2. Odi ekklézsia. Ez is Mgs Veteráni gróf jószága. Ez a falu ezelőtt két esztendővel Ujtó nevű pusztán volt, és ekkor Ujtó volt a neve;***) de mivel ezt az Ujlót az árvíz igen járta, és jószágukat a víz elpusztította, csaknem minden esztendőben: ezokáért a földesúr onnan Ujtóról Od nevű pusztára szállította őket; hac conditione pedig mentenek arra a pusztára, hogy valamiképen templomuk volt Ujtón, ugy Ódon is lehessen, melyről igen is assecurálta őket a földes úr. Most immár Odra kijővén és templomot akarván építeni : a Mgs pécsi püspök ezeknek is contradikált, hogy ha építenek mindjárt lerontatja, mely hogy legyen mi ódi bírák és esküdtek, adjuk ezen falupecsétjével megerősítetett bizonyságlevelünket. Gilván Mihály bíró, Dómján János, Kati Máté, Darni Bálint esküdtek. (P. H.). 3. Nagy falu. Ez Mgs Traun jószága. Ezek is dűlőiéiben levő templomjukat immár nagyobb részint megépítették fából, a földesúr tisztjének engedelméből kezd*) Az esperes név most említtetik'először a Sup. régi j. könyvében. **) A protestánsok követei, s a főurak közül többen éppen akkor jártak Bécsben, hogy vallási sérelmeinket a királynénak elpanaszolják, és orvoslást kérjenek. ***) Az 1726-dik évi Catalogus említi az ujtói ekklésiát. vén a munkához ; most pedig Mgs pécsi püspök és főispán prohibeálra, és a mit épitettenek, azt is elrontani parancsolta. Melyről mi nagyfalusi birák és esküdtek adjuk ezen usualis pecsétünkkel megerősített bizonyság levelünket. Szakas Mátyás bíró, Kaszap Péter, Lógó János, Vajda Mihály esküdtek. (P. H.) 4. Nagy- Tótfalu. Ez Mgs Battyáni ház possessiójt a siklósi dominiumban. Ezeknek ab hominum memória volt faépület!ől való templomuk, de ezen felső esztendőnek junius havában és annak 20-dik napjának éjszakáján mennyütő-kő vagy égi tűz által régi faépületű: templomuk meggyulladván, egészen földig leégett, melynek újólag fából való építéséhez midőn hozzá akarnának kezdeni, Mgs pécsi püspök által megtiltattak. Melynek valóságát mi tótfalui birák és esküdtek bizonyítjuk és usuális pecsétünkkel megerősített levelünket adjuk. Szekeres Gergely főbíró, Poroszka Sámuel, Ns. Tancsó János, Konyhás András esküdtek. (P. H.) 5. Büdös fa. Ez Mgs Königseck jószága. Ezek jóllehet eleitői fogva mindétig jártanak Nagy-Peterdre, és filiája volt N.-Peterdnek : de a békességes időben ezek a büdösfaiak szaporodván, maguk kezdettenek néha mestert, néha pedig prédikátort tartani maguknak templomot építvén Pesti Commissio után. Minekokáért a Mgs pécsi püspök a templomtól arceálta őket, kemény parancsolattal parancsolván a templomnak elhányattatását. Már szegények a templomnak fedelét el is hányták, de azzal is nem elégedtenek, hogy már sem templomuk, sem tanítójuk nincsen : de annakfelette még a maguk hitin való tanítótól is arceálta őket a generális vicarius, mint mutatja a levele, melyet el is küldöttünk. Mindezekről egyszersmind mi is bizonyságot teszünk. Méhes György bíró, Pap András, Király Mátyás stb. esküdtek. (P. H.) stb. A szegény baranyai ekklézsiák igazságos panaszára nem érkezett Bécsből semmi vigasz ; de annyival inkább meghallgatták ott a pécsi püspöknek a református prédikátorok ellen beadott igazságtalan vádját, s még september közepén kiadta ellenükbe a Helytartótanács a következő, s elől jelzett rendeletet: Illustrissimi, Reverendissimi Spectabiles ac Magnifici etc. Helveticae Confessioni addictis Ministris in Regno hoc Hungáriáé, no tantér in Dioecesi Quinque ecclesiensi, per Dioecesanum debite et suo ordine visitatis, inter alias eorundem pravas doctrinas et id compersum est, quod iidem Ministri in puncto baptismi perversissimo et in plurimarum animarum interitum tendenti principio insistant : in nullo videlicet pláne necessitatis casu, imo in ipso etiam proximae mortis diserimine, a nullo alio, quam Praedicante infantes posse baptisari perverse asserentes et nullatenus admittentes, insuper et id pertinaciter statuentes, quod infantes sacro etiam fonté non renatos Deus aliter salvare possit: baptismus item, quod solis praedestinatis ad aeternam salutem deserviat, et nec infantes, nisi praedestinatos, etiam si in infantia decedant, salvet pari pertinacia Statuentes. Quae damnata principia, cum novae Haereseos indicia ac specimina trahant, in hocque perversissimo dogmate, ,si iidem Predicantes pertinaciter versari ulterius permitterentur, consequenter iidem Obstetricibus in casu necessitatis, infantum baptisationem ultronée interdicerent, plurimae animae in aeternum exitium praecipitarentur. Complurium itaque animarum salutis periculum cum subsit, sacra sua Regia Majestas, pro innate sibi pietate ac Apostolico munere, de congruo remedio prospicere pientissime cupiens, hujus Regni