Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

módja csak ugy következetes, ha azt az egyházkerületek gyakorolják egyebekben is, miért nem követeli a fokozatos képviselet keresztülvitelét? miért nem választatja ez egyházmegyei képviselet által a püspököt, egyházkerületi és zsinati képviselőket, törvényszéki bírákat stb., mert a fokozatos képviseleti rendszer igy követelné; miért elégszik meg csak a konventi képviselők egyházkerületi választásával ? mivel — mint mondja — az egyházmegyei közgyűlés is maga választja, az egyházkerületi gyűlésre képviselőit. Amellett, hogy a zsinattól kérni kell a 43. § kJ pontja megváltoztatásával, az egyházmegyei képviselők választásának a presbyteriumok jogába helyezését : utaljuk dr. Hungarust ama fentebb említett presbyteri választások gyakorlati jogának kifürkészésére, mert a mely elven alapszanak ama választások, ugyanazon kell alapulni a konventi képviselők választásának is, s mig az a választási jog törvény által el nem vétetik a presbyteriumoktól — nem mondom, hogy dr. Hungarus és érdektársai kedveért elvétessék, — addig a konventi képviselők választásának a presbyteriumok által kell gyakoroltatnia, miként ez más kerületekben lehetséges; mert a mi a tiszántúli kerületben a presbyteriumok megkérdezése nélkül, az egyházkerületnek konfiskáltatott, sőt szakadás fenyegetése mellett is gyakoroltatik : az a törvény, s más kerületek törvényes gyakorlatához képest, merőben jogtalan, s nem a törvényesség iránti kötelezettség, ismeret és érzék, hanem párt-tendentiáju hatalmaskodás bizonyítéka. A mi azt a dr. Hungarus-féle fokozatos képviseltetést illeti, meg van az egyházi tisztviselők jog-gyakorlatában, amint az a kormányzat rendszerességére és folytonosságára kívánatos ; mert az egyházmegyék hivatali képviselői, az egyházkerületen esperes és egyházmegyei gondnok, az egyházkerületekéi püspök és egyházkerületi gondnok személyében konventen és zsinaton jelen vannak, uj választás nélkül ; de a hivatali képviseletet, a választott képviselet természetével nem szabad összetéveszteni; ez utolsóban a nép-jog nyilatkozik, mely szükségesnek itéli önfentartását, még választott hivatalnokai ellenében is, biztosítani tudván, hogy a hivatali hatalom önmagát növelni törekszik, még törvénytelen túlkapásokkal s a közszabadság rovására is, ha annak ellenébe nem áll a nép-jog vétója. Az egyházkerületi gyűlések nagy érdemeit azon nehéz időkben, mikor a világi hatalommali küzdelmünkben az egyházakat képviselték, senki kétségbe nem vonja. Nem lehetetlen, hogy vannak egyházi életünkben szorongó lelkek, kik ref. egyházunk kormányzatának ily megosztásában, municipiumokra szakgatásában, az államhatalom mindenhatósága ellenében, ma is több biztosítékot látnának, mint az egyetemességet jelentő, betetőző konventben. Azonban azt sem kell felednünk, hogy bár az egyházkerületek jog- és hatásköre, s ebben kifejtett munkaja akkor, amikor zsinatokat tartani nem lehetett, vagy ha tartattak is, az ezek által alkotott törvények meg nem e 1 ősittettek, jogainak oltalmazásában, szükséges volt; de midőn a zsinat tartása nemcsak lehető, de kodifikált és szentesitett törvénykönyvünk van, megszűnt ezen jog és hatáskör, átszállott a zsinatra, vagy ennek szünetelése idején a permanens konventre. Magyar alkotmányos életünk fejlődéséből itélve, ugy tartjuk, hogy magyar ref. egyhazunk kitűnő félfiaiból választva álakult konventünktói, jogfeladások tekintetében nincs mit tartanunk; de hogy ne is lehessen, arra nézve a biztosítékot, annak nem hivatalból tagjaira nézve, a presbyteriumok választása által való felújításában találjuk. Mindeneket egybevéve, dr. Hungarus ur 1 a magyar presbyter-synodalis alkotmány kezdete és alapja a presbyterium, ez által tartatik az fenn, enélkül vagy csak ennek helyes nem méltatása, vagy jogkörének megszorításával is a mi egyházalkotmányunk gyengül és veszélyeztetve van. «Minden igaz magyar ember lelke a szabadság erős vára», miként akarna tehát azon «ármány és erőszak diadalmat venni», ezt kérdjük dr. Hungarussal mi is, csakhogy mi e szép frázist kiegészítjük a tényállásnak megfelelő módon: superintendentiális nem törvényes jogérzet, hanem pártoskodó önzés által ? egyszersmind részünkről azon határozott kijelentéssel, hogy mi azért a törvényes szabadságért, mely a hamisítatlan népjogban gyökerezik, a törvény kezünkbe adott minden fegyverével küzdünk, s még az egyházmegyei képviselők presbyteriumok által való választását is visszahódítani igyekezünk, hogy még ebbe se legyen kapaszkodójuk azoknak, kik törvénytelen cselekvényük gyakorlatába annyira szerelmesek, s annyira beletalálják magukat, hogy abusust abusussal fedezni nem átallanak, vagyis elhiszik, hogy ön- és világ-ámitó hazugságaik szent igazságok. Miután dr. Hungarus és társai visszaéléseik igazolására a nép, presbyteriumok, az egyházmegyék hallgatását beleegyezésnek veszik, miért nem petitionálnak a presbyteriumok, egyházmegyék a visszaélésekre rámutatva, határozott tiltakozással, s a törvény megtartása érdekében komoly követeléssel? Minden ilyes tekintetekben szükséges a szathmári ^testvéri szózat)) módját, s a felső-szabolcsi egyházmegye határozati eljárását alkalmazni, s most ezúttal a sürgősséget követeli a zsinat küszöbön léte, mert félő, hogy az abusus szokás által törvényerőre emelkedik ; egyházkerületünkben a konventi képviselő választás már is ott van. Bartha Mór, apai ev. reform, lelkész. IRODALOM. ** Öszszefüggő részek Thukydides művéből. Tárgyi és szerkezeti magyarázatokkal ellátta Hegedűs István egyetemi tanár. Ára 1 frt 50 kr. Budapest, 1891. Lampel Róbert (Wodianer fiai) kiadása. A mű annak az eszmének áll szolgálatában, melynek megvalósulása : a görög nyelv tanítására vonatkozó ismeretes törvény, a görög nyelv tanulását vagy mellőzését a tanulók tetszésére bizza, de igyekszik lehetővé tenni, hogy minden gymnasiumi tanuló megismerkedjék a görögök életével és irodalmával magyar nyelven. Hegedűs István, a görög nyelv és irodalomnak a budapesti egyetemre kinevezett derék tanára, Thikydides hírneves művét, a peloponnesusi háború leírását adja bő kivonatokban a tanuló kezébe, ellátva a fordított szöveget, melyből különben egy pár beszédet el lehetett volna hagyni, alkalmas bevezetésekkel, tárgyi és nyelvi magyarázatokkal. Szerző nagyon jól tudja méltányolni a görög műveltséget is, Thukydides történetírói jelentőségét is, a nélkül, hogy túlzásba menne. Érdemes akárkinek is elolvasni, a mit szerző a görög államéletről ír, feltüntetve annak nagy fogyatkozásait s kifejtve, hogy a keresztyénség szelleme az igazi demokratikus szellem szülője. (68. 1.) A fordítás egészben véve jól sikerült, bár a görög szószerkezethez nem kellett volna oly igen ragaszkodni. A sok szép gördülékeny mondat közül kirí egy pár ilyen is : Együtt fohászkodott a partról a polgároknak vagy másjóindulatu nézők töm ige is. A könyv