Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

énekvezérek) «a lelkipásztorok utasításait kész szívvel fogadni és teljesíteni tartoznak)), a 105. és 110. §-a ekként szövegeztetett : ((hivatalos működésükben a lelkész utasitásait megfogadni és teljesíteni tartoznak.)) De hát eddig sem kivánt a lelkészi kar a tanitók magán dolgaiba avatkozni. Epp igy változatlan maradt az énekvezérekről szóló hatodik fejezet is; pedig váltig neheztelték némely tanitó urak a törvény azon rendelkezését, hogy istenitiszteletek alkalmával «a lelkész által megjelölt vagy meghatározott zsoltár és dicséretverseket énekeljék.)) Szerintem e szakaszban egyáltalában semmi sérelem nem foglaltatik a tanítókra nézve, mert e §. csupán természetes kifolyása azon liturgikai elvnek, hogy istenitiszteletünk egyes részei a lehető legszorosabb kapcsolatban és összhangban álljanak egymással. A harmóniáról itt eszembe jut, miszerint nem ártana a 109. § második kikezdésébe, ezen szavak közé: «az énekvezérek a temetési szertartásoknál kezdettől végig jelen legyenek,)) beszúrni legalabb ennyit: ((tisztességes, fekete vagy barna öltözetben.)) Ha ugyanis a lelkészektől a mostani törvény megkívánja, hogy még magán forgolódásukban s a házaknál is (a javaslat szerint: hivatalos tisztükön kivül is) legyenek mindig egyszerűen, de tisztességesen öltözködve)) : úgy hiszem az énekvezér tanító uraktól is meg lehetne kivánni, hogy amidőn pedig hivatalos tisztökben járnak el,» tehát a temetési szertartásoknál is, a feltűnő szinű és szabású öltözetük helyett, a melylyel némelyek oly éles ellentétet képeznek a «teljes díszben» fungáló lelkészökkel, puritán egyszerűségű, hogy úgy mondjam: papias köntöst öltsenek magukra. A tanároktól szóló hetedik fejezet egy szakaszszal (a 167. §-al, a tanárok fegyelmi ügyeiről, mely máshova illesztetett be) rövidebb a mostaninál. A tanárok hivatalukból «esetleg nyugdíjba helyezés következtében is elmozdíthatók)), mondja az egyik módosítás (a mely stylaris tekintetben maga is módosításra szorul) ; a másik módosítás szerint pedig : az ideiglenes tanárok, az eddigi 2 év helyett ((rendszerint legfölebb 3 évre» alkalmazhatók. Csak kérdésbe teszem itt, hogy a 111. §-ban, a hol a tanárok feddhetlen erkölcséről van szó, nem volna-e helyén megemlékezni az egyházlas érzületről is ? Most jön aztán a minket, lelkészeket, közvetlen érdeklő nyolczadik fejezet, (a mostani első: lelkipásztorokról), mely e szerint nemcsak helyet változtat, de rövidebb czímet is kap, t. i. «A lelkészekről.)) Általában a régi tisztes lelkipásztor szó száműzve van az egész törvényjavaslatból. Pontosabb változást e fejezet sem szenvedett ugyan, de az ujabban felvett egy-két módosítás mégis figyelmet érdemel. Igy a segéd- és időközi lelkészek ügyeinek törvényszerű rendezése tárgyában intézkedni ezentúl «az egyházkerületek jogkörébe tartozik.)) Tehát «a fennálló gyakorlat alapján, az egyes egyházmegyék)) többé nem intézkedhetnek, ha ugyan helyesen értelmezem az uj szöveget. Egyes tractusokiiak ez talán nem lesz ínyére, de szerintem is czélszelűbb, a káplánokra nézve is megnyugtatóbb ez a contemplált újitás, mint a némely egyházkerületben eddig fennállott gyakorlat, miként a szegény káplánok a jó sorsra valának bizva, mert róluk igazában sem az egyházmegye, sem a kerület nem gondoskodott. A lelkész hivatalos teendői az eddigi 3 helyett, 2 kategóriába s szabatosabb sorrendbe osztatnak be. Egészen helyes. De persze az ilyen taxatíve való felsorolás ritkán szerencsés ; ezúttal is kimaradt a könyörgés és egyházmegyeiem, a mi a lajstromban eddig benne volt. Mivel indokolható kihagyásuk ? Aztán ugy tudom, a kátémagyarázat országszerte szokásban van ma is a magyar reformált egyházban, holott erről egy szóval sem emlékezik meg sem a mostani törvény, sem ez a javaslat. A bibliamagyarázat kiváló fontossága mellett a kátémagyarázat jelentős volta, ugy látszik, mintha egészen feledésbe ment volna. Pedig a protestáns öntudat erősítésére, melyre nézve a kátémagyarázat egyik igen hatalmas eszközül szolgálhat, korunkban is vajmi nagy szükség van. A következő szakaszok sorrendjén itt-ott változtatás történt. A most utolsó előtti helyet elfoglalt 117. 118. §-ok a 97. § elébe jönnek, s a javaslatban a 119. 120. §§ lesz belőlük. Ez a 120. §. a mostani 118-ikhoz képest egy kissé kibővült, mert ezen szavak után : aazok a lelkészek, kik más életpályára léptek, kivéve a tanárit, semmiféle lelkészi teendőt nem végezhetnek)), ezek csatoltattak : «és rendes lelkészi álláshoz kötött hivatalokat sem az egyházmegyén, sem az egyházkerületen, sem a konventen nem viselhetnek.)) Ez helyes. Azonban e szakasz egyúttal meg is szűkült, mert hihagyatott belőle : avagy hivataluktól felfüggesztettek.)) Elnézésből maradt ez ki, vagy szándékosan ? A törvény szövegén, épen nem szabatos fogalmazása miatt, (aa hivataluktól felfüggesztetteknek nyilvánítandó))), szükséges volt ugyan változtatni, a mint hogy a §-nak az oklevelek érvénytelenségét illető két új alineája elég szerencsésen írja körül a dolgot, de e közben feledésbe raetr, hogy aa hivataluktól felfüggesztettekkel)) pedig mi történjék ? E hiányt egy ujabb kikezdéssel lehetne és kellene pótolni. A szóban forgó szakasz két új kikezdése szerint különben, a hivatalukból végleg elmozdított lelkészek oklevelei az illető egyházi fegyelmi bíróságok által nyilvánítandók érvényteleneknek, azoknak oklevelei pedig, kik a lelkészi hivatással ellentétben álló életpályára léptek at, az egyházmegye fölterjesztésére s indokolt javaslatára, az egyházkerületi közgyűlés által nyilváníttatnak érvénytelenek nek. Az Isten igéjének hirdetésére és a szentírás magyarázatára vonatkozó mostani 97. és 98. §-ok egy szakaszba, a 121-ikbe vonattak össze. Ezzel ugy tetszik nekem, mintha gyengítve lenne az az erős nyomaték, melyet a mostani 98. § a szentírás magyarázatára fektetett. aA szentírás magyarázatra — úgymond jelenlegi törvénykönyvünk — minden lelkipásztor lehető legnagyobb gondot fordítson)) ; a javaslatba hozott szöveg a mellett, hogy nem képez többé külön szakaszt, csak ennyit mond: aa bibliamagyarázatra (a lelkész) nagy gondot fordítson.)) Stylistikai szempontból tekintve, helyesebb ugyan a javasolt szöveg, de mindenesetre kevesebb erővel és nyomatékkal fejezi ki azt, a mit a jelenlegi 98. § mond. Kimaradt a szövegből ez a homiletikába való passus : aegyházi beszéde kidolgozásánál a hallgató gyülekezet műveltségi fokoz itához alkalmazkodjék, s annak tartalma világos és érthető legyen.» Kellő helyre jutott ez a fontos passus is: ((egyházunk megállapított hittételeit tiszteletben tartsa», holott jelenleg igy áll : aaz ily (szentírás) magyarázatoknál a ker. vallás sarkalatos alaptételeivel ellenzőket ne tanítson » A 122. § (a mostani 99.) meglehetős fontos két módosításon ment keresztül. Az egyik eleget akar tenni a tanitók azon kívánalmának, hogy a szószékben (a lelkész akadályoztatása esetében) ne csak olvashassák, de esetleg szabad előadásban mondhassák el a beszédjüket. Fogalmazását szerencsésnek és helyesnek tartom s azt hiszem, ebben a tanitó urak is meg fognak nyugodni; e módosítás igy hangzik: aa lelkész által kivá-