Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 31. sz. Budapest, 1891. augusztus 2. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban, oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt.— Bé-Egyes számok ára 20 kr. lyegdíj külön 30 kr. T A UTALOM : Vezércikk. A tanítói nyugdíjról szóló uj törvényjavaslat. Futásfalvi, — Synodalia. Egy-kettő. Lévay Lajos, — Zsinati tárgyak. Hetesy Viktor. — Tárca. Adalék a hivatalos papi öltözethez. Földvári László. — Könyvismertetés. »Isten és a világ « Dr. Prohászka Ottokár után. Dr. Szabó Aladár. — Belföld. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. — A konventi képvivelők választási módja. Bartha Mór. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetés. — P á 1 y áz a t o k. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Pipa-utca 23. szám. A tanítói nyugdíjról szóló uj törvényjavaslat. A régen megígért, sokak által epedve várt törvényjavaslat a tanítói nyugdíj-törvény revíziójáról végre a t. Ház asztalára került, s bizonyára, ha nem várt komplikációk meg nem akadályozzák letárgyalását, törvénynyé válik s életbe lép akkor, amikorra a javaslat tervezi, 1892 január elsején. Jól esik mindjárt itt megemlékeznünk arról a nevezetes szerepről, melyet a revízió megteremtésében a mi embereink játszottak ; nagytiszteletű Kovács Albert theol. tanár volt az, ki mint országgyűlési képviselő reáterelte a honatyák figyelmét az orsz. tanítói nyugdíjintézet olyatén virágzó állapotára, hogy az pusztán a meglevő eszközökkel képes volna kielégíteni az 1875. évi 32. tcz. által megszabottaknál jóval nagyobb igényeket is. Az ő kezdeményezésére tette magáévá a revízió eszméjét a miniszter és az országgyűlés is. Még egy másik tiszteit alaknak tartozunk érette köszönettel: Gönczy Pál nvug. államtitkár ő méltóságának, kinek kezei alatt s felügyelete mellett készült a revizió. A gyümölcs lehullott fájáról. Hátra van, hogy megvizsgáljuk, éretlen férges-e, vagy pedig kifejlett, Ízletes, tökéletes példány ? Minden tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy még mindig nem az, a minek látni szeretnénk. A 16 év előtti törvényhez képest föltétlen haladás észlelhető rajta; megizmosodott, tartalmasabbá lett; de néhány foltja még mindig maradt. Méltó öröme lehet azonban így is azoknak, kiket közvetlenül érint, s azoknak is, kik ezek sorsa iránt melegen érdeklődnek. Sok jogos s még több jogtalan igényt kielégítetlenül hagy ugyan még mindig, de erős biztatást ad a jövőre nézve, hogy nem sokáig. Tizennegyedik §-a adja meg a reményt, hogy következik a mostani után több javítás is, mert e czikk szerint 10 év múlva újból össze kell számlálni az intézet vagyonát, hogy e számítás viszont — természetszerűleg — további haladásnak képezze alapját. Nagy terhet emel le a tanitók vállairól a 2. §., mely a régi törvény 9. §—át változtatja meg oly módon, hogy a nyugdíj-számítás alapjául 300 forint minimális összeget vesz, még azon esetre is, ha a tanítói rendes fizetés enynyire nem menne; a maximumot ellenben nem szabja meg, mint a régi, hol 300, illetve 400 frton felül nem emelkedhetett a 40 évi szolgálat után élvezett nyugdíj. Most ha valahol 600, 700 frtig vagy akár annál magasabb öszszegig emelkedik is a fizetés, azt teljesen meg fogják kapni a nyugdíjazottak 40 évi szolgálat után; kevesebb szolgálattal szintén a teljes fizetés százalékos arányában járand ki a nyugdíj, a régi 40%-d 10 év után s 2 — 2%-d növekedőleg azontúl. Nagyon szép ez eddig! Hisz 300 frtot biztosit a legszegényebben díjazott tanítónak is, a többieknek pedig nem redukálja hivataluk folytatása közben élvezett fizetését. De — itt jön egyik folt — nem biztosítja a tanítónak hivatalában a 300 forint minimumot. Igaz, hogy nem is teheti, mert az nem tartozik a nyugdíj-törvénybe. De mégis sajnálatos folt rajta, mert bizonyságot tesz a felől, hogy vannak még mindig oly tanítóságok, melyekről előléptetés a nyugdíjba vonulás ; melyeken nyomorban tengődve kell a nép szellemi oktatójának várni azt a boldog időt, amikor a 40 év lemorzsolódván, csendes pihenésnek engedheti át magát — nagyobb jövedelem mellett. Félek,