Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

ima zárta be, melylyel a gyülekezetre a minden jók adójának segedelmét és áldását kérte a főpásztor, s a gyülekezet énekével az isteni tisztelet véget ért. Isteni tisztelet után presbyteri gyűlés tartatott, melyen a lelkész bejelentette, hogy a kis egyház iskolának egy uj helyiséget vásárolt 800 Q öl udvartérrel, a hol majd a templom is építendő lesz, s az őszszel már elválasztja a lelkészi és tanitói hivatalt ez utóbbira segédtanítót alkalmazván a lelkész vezetése alatt. Püspök ur örömmel vett tudomást az egyház ez ujabb buzgó tényétől, mely nyiltan mutatja, hogy a hit — ha mustármagnyi is — hegyeket képes megmozdítani, s bölcs tanácsokat adván az egyház elöljáróinak jövő teendőikre nézve a presbyteri gyűlést bezárta. Ezután fogadta a község elöljáróinak tisztelgését kiknek érzelmeit Geszner Károly jegyző tolmácsolta, majd a törlei leány-egyház presbyteriumát, mely élén Aranyi Sándor jegyzővel tisztelgett. A tisztelgések után Oravecz Gyula úr vendégszerető házánál gyűlt össze ebédre a kis társaság, hol csinosan összeállitott s finom női Ízléssel feldíszített sátorban költé el a háziasszony kedvessége által még ízletesebbé tett gazdag ebédet, mely után még az iskolát vizsgálta meg püspök úr, s ott is meggyőződött arról, hogy a buzgó ifjú lelkész, mint tanitó is a legjelesebbek közé tartozik, melyért méltán megilleti az elismerés koszorúja. Délután 4 óra volt mikor a barátságos kis fészekből elindultunk, hogy a püspöki körútnak ezúttal végső állomására Nagy-Abonyba menjünk. A mily szívélyes volt a fogadtatás, épen oly meleg és szívélyes volt a búcsúzás is és bizony fájt, hogy ily hamar ott kellett hagyni ezt a kicsiny egyházat, melynek hívei vallásos buzgósággal szíves szeretetet párosítva oly kellemessé tudták tenni az ott időzés néhány óráját. Lanyházó esőben indult el püspök úr és 15 kocsiból álló kísérete Jász-Kara-Jenőről, mire azonban az abonyi határhoz értek, újra kiderült az idő, s a hanyatló nap arany fényében már messziről lehetett látni a lepke szellő által lebegtetett sok nemzeti-szín zászlót, melyek mint megannyi szivárvány játszottak a napsugarakban, előre tudatva az érkezőkkel, hogy Nagy-Abony város közönsége szeretettel várja őket falai közé. A határon mintegy 70 kocsi és 50 tagból álló bandérium fogadta, s a város nevében id. Aranyi Sándor városi főjegyző úr üdvözölte püspök urat. Ott voltak ifj. gróf Szapáry István, báró Weigerlsperg Ede, Hlavatka Béla, Gajzágó, Neppel Ferencz orsz. képviselő, Márton Ferencz (Abonyi Lajos) a jeles író, dr. Györgyi József orvos és még nagyon sok úri ember saját íogataikon. Jó fél órába került, míg a menet a fogadtatás után kocsikra helyezkedett, s hat óra elmúlt mire a fellobogózott városba mozsár durrogatás és harangzúgás mellett bevonult. A piacztéren impozáns diadalkapu volt felállítva, mely rózsafűzérek közt ékeskedő betűivel hirdette a város és ref. egyház közönségének az érkező vendég iránt való közös érzését: cdsten hozott!» Az egyszerű templom előtt, melynek udvarát és a körülte levő szűk utczákat nagy közönség foglalta el, megállott a menet és Főtiszteletű püspök ur az éljenző közönség sűrű sorfala között haladt be a templom udvarába, hol az egyház lelkésze az egyház tanács tagjai és számos fehér ruhás leány áltJl környezve, papi díszben várakozott reá, meleg szeretettel s szívből eredő szavakkal üdvözölte, utána kedves leánya Szánthó Berta kisasszony lépett a főpásztor elé és a gyermeki szív elfogódottságával s a gyermeki ajkak rebegő kedvességével elmondott csinos beszéd kíséretében szép rózsa bokrétát nyújtott át a főpapnak és költőnek a nagyabonyi leányok nevében. Püspök ur úgy a lelkész, mint kedves leánya üdvözletét kedvesen fogadta és az ő jó szivéből fakadó szép szavakkal megköszönve, néhány perezre betért az ódon paplakba, hogy azután ismét kocsira ülve egyházmegyénk szeretett gondnoka Antos János ur házához menjen, kinek családja körében kedves otthonra és fárasztó útjában jól eső nyugalomra talált. Abony városa az nap este 9 órakor pompásan sikerült fáklyás menetet rendezett püspök ur tiszteletére, mely alkalommal az ifjúsági dalárda szép éneke után Márton Ferencz — irói nevén Abonyi Lajos — ur üdvözölte a jeles főpapot és kiváló magyar írót az ünneplő város nevében szépen kidolgozott, történeti reminiscentiáival a szíveket megindító és költői hasonlataival a lelkeket gyönyörködtető beszéddel. Vajha úgy e beszédet mint püspök urnák erre adott válaszát szó szerint közölhetném, de miután e tudósítás szűk kerete ezt nem engedi, megelégszem annak kijelentésével, hogy mind az üdvözlet mind az arra adott válasz méltó volt azokhoz, akik által elmondatott, s a kikhez intézve volt. A beszédek elhangzása után lelkesült hangulatban oszlott szét a nagy sokaság, e szép ünnepély által szivében felköltött kedves érzéseket magával víve csendes otthonába. A konventi képviselők választási módja. (Dr. «Hungarus» kritikája szerint.) Valamikor régen, nagyon régen Hasenfratz kapitányról olvastam, miszerint oly klaszszicitással hazudott, hogy utoljára maga is hitte a mit hazudott. A Hóra és Kloska zendülés lecsendesítése végett kiküldött haderő e veszélyes alakja, e vitéz kapitány emléke ujul meg borzasztókig mindig elmémben, midőn valamely törvénytelenséget nemcsak erőszakolva látok, hanem még jogos volta védelmére, oly higgadtaknak látszó emberek is felkelnek, mint a ((Debreceni Prot. Lap» vezércikk irója, dr. Hungarus. Ezekről a hálátlan ügyek bajnokairól fel kell tennünk, miszerint oly gyakran emlegetik kedvenc tárgyukat, annyira beleélték magokat, az ő ambitiójuknak hízelgő, s vágyaikat kielégítő voltába, hogy végtére is elhiszik, mintha az igazságnak tennének szolgálatot, mintha amint ők átgondolták, vagy amint nekik tetszik, vagy áterőszakolták: ugy van jól, s másként nem is lehet. Dr. Hungarus két súlyos visszaélésről emlékezik, melyek egyike a tiszántúli egyházkerületben gyakorlatban van, a konventi képviselők mm presbyteriumok, hanem egyházkerületi közgyűlés által választatása; másika a még csak ijesztő rém, a lélekszámszerinti szavazás nagyobb befolyása az egyházi közügyek intézésébe. O ezeknek harcosául szegődik, csakhogy a ref. konventi alkotmány-módosítási bizottság munkálatára kelt bírálatra térés kerülőjével ér valódi tárgyára, a konventi képviselő választás védelmére. Tartsuk meg hát mi is a dr. Hungarus sorrendjét. Az alkotmánymódosítási javaslattétellel foglalkozott konventi bizottság munkálata, nemcsak hogy bírálatra tarthat számot, hanem ennek mint elfogadott tervezetnek kiküldve kell lenni az egyházakhoz, s felvétetniük rendes és tüzetes bírálat alá mielőbb, hogy az összeülendő zsinat tudja magát tájékozni a közvélemény felől, mert ez fejezi ki a magyar ref. egyház szellemét s érdekét, ezek figyelemben tartásával végezhet a zsi-