Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

Megdicsérte a gyülekezetet szorgalmáért, rend, tisztaság és munka-szeretetéért, mint a melyek a népnek diszére és becsületére válnak, s megteremtették közötte ha nem a gazdagságot, de a mérsékelt jóllétet és megelégedést, egyszersmind azonban felemelte hatalmas szavát a középületekkel nem gondolás ellen és a bűnöknek az egyszerű nép között is immár elharapózott rút fajai, a vadházasságok s a mi még ennél is rútabb és rettenetesebb, a gyermek-elvesztés ellen. — A többi között így szólt : «Némely jelenségek arra mutatnak, mintha egy még rettenetesebb bűn kezdene lábra kapni köztetek, oly bűn, mely szégyenli magamagát, azért meg sem nevezi, hanem keresi a titkot, a homályt, az éj sötétségét, hogy a maga arczát még a tükörben se láthassa meg, de hiába, ha emberek szemeitől elrejtőzhetik is, nem rejtőzhetik el az Isten elől, ha tanuk nélkül hajtod is végre ágyas házad legbelső rejtekében, késő éji órában, akkor sem érsz czélt, mert Habakuk próféta jóslata szerint (Hab. II. 11.) a kövek a falakból ellened kiáltanak és a gerendák megerősítik ások tanúbizonyságát. Sőt van — bár néma de — ékesen szóló bizonyság más is, élő levélen olvasható : a keresztelési anyakönyv. Az 1600 lélek számú egyházban évenként 60—70 sőt volt év, hogy 80 gyermek született s a mult évben csak 37. Mit bizonyit ez? félek kimondani. Hát így építitek ti tisza-vezsenyiek a magatok saját családi házát ? Megfosztjátok, még ha Isten adja is, jövendő oszlopaitól, ékességeitől, a gyermekektől ? Nem tudjátok-e, hogy az Úrnak öröksége a fiak s az asszony méhének gyümölcse jutalom ! r (Zsolt. CXXVÍI. 3.). Nem éneklitek e azt a szép zsoltárt: «A te feleséged mint a termő szőlő a te házadban; fiaid mint az olajvessző asztalod körül. íme így áldatik meg a férfiú a ki féli az urat! (Zsolt. CXXVIIÍ. 3—4.).)) Ezután inti őket, hogy e rút bűnöket elhagyva igyekezzenek élni Istennek tetsző életet, s hogy a "kísértetet legyőzhessék Istennek segedelméért imádkozzanak szüntelen. Beszédét, mely égető tűzként hatott az erkölcsi sebekre egy remek imával végzé, mely a fájó sebekre gyógyító balzsamként az Istenben vetett hit malasztját hinté! Ha a bűnnek nyílt feltárása javító hatással van — amint hogy azzal kell lenni — a bűnösre, mert saját lelki ábrázatának rútságától lehetetlen, hogy vissza ne borzadjon, úgy e beszéd bizonyára jó útra vezérli az eltévelyedetteket : s ha a buzgó ima megerősít a jó szándékban, úgy az itt elhangzott buzgó imádság jó gyümölcsöket termend ! Isteni tisztelet után az iskolákat vizsgálta meg Főtiszteletű püspök ur. Tisza-Vezsenynek van két iskolája 6 fiú és 6 leány osztálylyal, az előbbiben van 70 fiú gyermek Szentmiklósi József tanitó káplán, az utóbbiban 64 leány Pap Gerzson tanitó vezetése alatt. Mindkét iskolát megvizsgálva megelégedését fejezte ki a tanítás eredménye felett. Vannak ugyan egyes hibák, melyekre azonnal figyelmeztette is a tanítókat, de ezek a hibák könnyen elenyésztethetők egy kissé több szorgalom és lelkiismeretes gondosság által. Az iskolavizsgálat után presbyteri gyűlést tartott a lelkészlakon, hol a pesbyterek csaknem teljes számmal megjelentek s itt az egyház anyagi és szellemi ügyeinek előbb viteléről tanácskozott az értelmes és jóakaratú egyházi elöljárókkal s miután igéretöket megnyerte arra nézve, hogy- az egyház középületeit lehető rövid idő alatt a kor kívánalmainak megfelelőleg megújítják, a gyűlést bezárva hivatalos teendőit bevégezte. Délelőtt még a községi elöljáróság, majd a Tiszántúlról átjött tisza-földvári községi és egyházi küldöttek tisztelgését fogadta, s azután a tiszteletére egybegyűlt kedves baráti körben pihent egész délután, hogy ujult erővel folytathassa a következő napokon ismét fáradságos utazását. 29-én reggel jókor, már 7 órakor indulni kellett Tisza-Vezsenyről, ott kellett hagyni a kedves barátságos hajlékot, ott az igazán szerető szíveket, hogy engedelmeskedve a kötelesség hívó szavának, és az előirt menetrend követelményének, a kiszabott időben a jó távol levő O Kécskén, a püspöki vizsgálat minden fennakadás nélkül megtartható legyen. Elindult hát püspök ur és kísérete harangzúgás és a mindenfelől összesereglett nép lelkesük üdvözlete által kisérve az ujabb állomás felé, melynek határán, mely egyszersmind ismét Pestmegye, s így más szolgabiróság határa, búcsút vett eddigi kalauzunk és hatósági mentorunk Hajdú József ur, hogy e tisztet átadja tiszttársának Póka Lajos urnák, ki ott a határon várt már a magas vendégre 45 kocsi ó-kécskei hívők társaságában. Első sorban is a járási szolgabíró ur, majd utána Érsek Elek ó-kécskei jegyző ur üdvözölték a járás és község nevében püspök urat, ki megköszönve a szíves fogadtatást a már most ily nagy számra felszaporodott kísérettel bevonult a fellobogózott s zöldgalyíyakkal és virágokkal feldíszített községbe, melynek hoszszú utczáján végestelen végig üdvözlő ember-láncz húzódott, s már messziről mintegy barátságosan integetett felénk a templom közelében felállított s ízlésesen díszített diadalkapu felirata: «Jer kedves vendég, várunk tégedet.)) Az egyházi elöljáróság lelkésze körül csoportosulva a templom ajtóban várt az érkező kedves vendégre, hova a diadalkaputól kezdve virág-ösvény vezetett. Itt a lelkész üdvözölte a főpásztort, ki az üdvözlésre szivből eredő köszönetet mondott, s ekkor ismét az arany csipkével díszített fehér ruhás leányok sorából kilépve Szíjj Esztike üdvözölte csinos kis beszéddel, melynek kíséretében egy szép rózsa csokrot nyújtott át az ó-kécskei leányok nevében aFőtiszteletű és méltóságos Szász Károly püspök urnák.» Szép és a leányokra nézve felette tanúságos volt az a rövid beszéd, melylyel főtiszteletű urunk e kedves figyelmet megköszönte. Ezután lelkész ur bemutatta a magas vendég tiszteletére átjött nagy-révi idős lelkipásztort Nagy Sándor urat, valamint a Nagy-Kőrösről kijött Hegedűs Dénes, Nyári Szabó Ferencz és Faragó Dénes földbirtokos urakat s püspök ur vissza vonult a jegyzői lakba — a lelkész lak épen most épülvén — hogy az uti portól megtisztúlva azonnal templomba menjen s szóljon a gyülekezethez, mely ez alkalomra a templom minden zugát megtöltötte. A templomban a XCV. zsoltár első és 4-ik versének eléneklése után püspök ur az ideiglenes Ürasztalahoz lépett, egy díszes Urasztala szintén most van készülőben, s megtartotta templomi beszédjét, melyben ugy a jutalmazás, mint a bűnösök megdorgalása atyai szeretettel s a legnagyobb tapintattal volt alkalmazva. Először is megdicséri benne a gyülekezet tagjait szorgalmas, gondos, takarékos életmódjukért, mely mint mindenütt ugy nálok is az anyagi jóllétnek alapja, valamint a templom szeretetéért, melyet buzgón látogatnak s ha ebből állana az igaz vallásosság csupán, akkor teljes elismerést érdemelnének, de a vallásosságnak nem ez az egyetlen eriteriuma, hanem e mellett még az erkölcsök tisztasága is, és ez már nem áll olyan jó