Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

eredő kitartó munkásságával. Midőn holtakat elevenít Róm. IV . 17., hogy a lát katlanokból láthatók legyenek Sid. XI 3, hírt szerez a hiretlennek, s elismerésre készteti az idegenből jött szakférfiút, hogv a szárnyai alatt növekedő gymnasium életképessége s folytonos haladása felett örvendetes nyilatkozatra nyissa ajkait. Hát midőn az özvegyek és árvák ügyét nemesen érző szivére véve azt mondja Jobbal: «Én a nyomorúság miatt kiáltó szegényt megszabadítom, az árva és özvegy szivét megvigasztalom)) XXIX. 12, 13. s érettük aggódó lelkének humánus érzetét beoltja a gondozása alatti gyülekezetek szivébe s felköltve bennök a könyörülő szeretet, nemes áldozatkészségét, alapítványokat teremt a gyámol nélkül maradt lelkészi és tanitói özvegyek és árvák javára, hogy a fájó szíven ütött nehéz sebet ne vérezze holtig a vesztés kínzó tudata. Hát a kerületi, konventi, zsinati munkásság nem mind mutatja-e, hogy oszlop-ember ő, ki egyházalkotmányunk épületét erős vállain emelni segíti. Ugy van ! A legszűkebb körű házi családtól kezdve fel az egyházmegye, kerület, konvent, zsinat, mind bizonyságot tehet a kúnszentmiklósi egyház mai öröméről; mert valamint az ő beszéde örömödre vala tenéked, és cselekedetei is bizonyságot tesznek itt ő róla ; az e feletti öröm nemcsak a tiéd, hanem mindnyájunk öröme is egyszersmind. Engedd azért velünk megosztani a te igazi, a te méltó öiömödet nemes gyülekezet; hiszen e megosztás által nem hogy kevesebb lenne a te örömöd, sőt látva a mi örömünket is, még teljesebb leend a tiéd! Igaz, tiéd a a jog, hogy e szép s ritka nap eljöttével a szives szeretet nemes büszkeségével ünnepelt lelkipásztorod negyed százados áldásos működését körödben, s te tedd az ünnepelt fejére a megérdemelt babért ; de engedd meg, hogy mi is szives részt vegyünk, kik közel s távolból veled örülni eljövénk, hiszen a te örömöd mindnyájunk öröme. S az általa neki nyújtott babér talán még szebb leend, ha örökzöld levelén a mi szeretetteljes tiszteletünk örömkönnyei is ott ragyognak. Fogadd tehát Te ünnepelt nt. férfiú általam kedves gyülekezetednek hálás elismerését s szives köszönetét mindazokért, melyeket egy negyedszázad lefolyta alatt előtte és neki mondottál, közte és érette cselekedtél ! A jó mag, mely Isten nevében elszórva lett, meghozza gyümölcsét, s a tett, mit végezél, diadalt aratand, s jutalmad megleend, sőt meg is van már öntudatod nyugodtságaban, híveidnek örömében, mindnyájunk elismerésében, s örök birád helybenhagyásaban, ki áldjon meg Tégedet most és mindenkoron Amen. Dömötör Bertalan. NECROLOG. A népnevelés egyik érdemekben megőszült, hivatását szerető és értő bajnokát adtuk át a temetőnek jun. 28-án. Szinok Sándor nagy-kőrösi ev. ref. leány tanító hamvaiban. Hogy ki volt ő? kevesen tudjak, de azok a kevesek, a kik ismerték, becsülték és szerették őt ! Nem vágyott szerepelni, mint annyi sokan, de azt a íniirkakört, melyben mozgott teljesen és jelesen betöltötte, épen azért hagyott munkálkodása mélyebb nyomokat maga után. Volt idő, és nem is oly rég, mikor azon vélemény volt uralkodó, hogy a tanítósághoz minden ember ért, a ki az olvasás, írás és számolás mesterségében csak valamennyire is jártas, minél fogva a tanítóképzés szükségnek sem tartatott. Szinokunk még ezen korban működő tanitó volt, s a tanítás terén elért sikereivel mutatta be, hogy a tanítósághoz a fentebbieken kivül más is szükséges. Mint kortársa és benső barátja a felejthetetlen emlékezetű Nagy Lászlónak egykor nagy-kőrösi tanitó képezdei igazgatónak, majd tanfelügyelőnek, nem egyszer beszélgettek a nevelés-ügyről, s a kölcsönösen helyesnek talált elveket azonnal alkalmazásba is vette iskolájában. Igy lett ő az akkori és későbbi tanítóknak követendő mintaképévé. Érdemeit méltányolták is társai; a legelőször 1862-ben alakult egyházmegyei tanitói egyesület jegyzőjévé választotta s e tisztséget fáradhatlan buzgalommal, mint ez az általa felvett jegyzőkönyvekből kitűnik, 6 éven keresztül viselte s higgadt hozzászólásával azontúl sem szűnt meg munkálni a közügyért. Midőn az egyházmegyei tanitói egyesület ujabb alapokon 1875-ben újra szerveztetett, a kartársak bizalma választmányi tagsággal tisztelte meg őt, se tisztséget holta napjáig folyton viselte is. • Azonban, ha bármily zajtalan is valamely folyton tartó s egy irányba törekvő működés, idő multán lehetetlen, hogy mások tudomást ne szerezzenek felőle; még inkább áll ez akkor, ha nem egyesek, hanem a közjó érdekében történik. Ez történt Szinokunkkal is. Elismeréssel nemcsak az egyház, melynek iskolájában működött, méltányolta szorgalmát, hanem az egyházmegye is az ő jegyzőkönyveiben, sőt a magas kormány is kitüntette őt, 84 frt ösztöndíjat, majd az egyházkerület utján több rendbeli paedagogiai művet ajándékozván neki. Még ennél magasabb kitüntetésben „is részesült: felséges királyunk a mult év nyarán arany érdemkereszttel ajándékozá meg őt, mit a most lefolyt tanévelején ünnepélyesen tűzött föl neki nsg. Antos János egyházmegyei gondnok ur, városunk és egyházunk előkelőségei s az összes tanítók jelen létében. Szinokunk nemcsak a tanügy terén működött sikerrel, hanem mint szőllész és gyümölcsész is számot tevő egyéniség volt. A nagy-kőrösi tanítók emlékkönyvébe irt önéletrajza következő: «Szinok Sándor születtem Jász-Kis-Éren, Szinok György és Asztalos Zsuzsánna polgári osztályú református szüléktől, 1821-ik év márczius 31-én. Az elemi iskolákat szülőföldemen elvégezvén a fel. óbb tudományok tanulására a nagy-kőrösi főiskolába jöttem az 1834-ik év okt. i-én, . hol mint szegény fiú saját erőmre és szorgalmamra utalva végeztem a 3 éves bölcsészeti tanfolyamot az 1844-ik évben. Az 1841. év nov. 25-én Nagy-Bócsára mentem' tek. Tóth Imre úr gyermekei mellé házi nevelőnek, honnan egy év múlva ismét visszajöttem s a főiskolában tovább folytattam tanulásomat. Az 1843. év márcz. 12-én mint másod éves bölcsész a helybeli középső leányiskolába mint segédtanító lettem alkalmazva. Itt kezdődik tanítóságom s ez időtől kezdve szakadatlanul folytatom azt. Az 1844. évben ápril 14-én a nt. egyháztanács által állandó tanítóvá választattam, s mint akkor legifjabb tanitó a város alszegi szélén levő Kopaféle iskolába neveztettem ki. Ezen iskolában foglaltam el állandó tanitói hivatalomat 1844. év ápril 24-én,a mikor előtt