Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

tak e közel ligetbe és mint nézők gyönyörködtek a fiatal leánykák és nép kedvteléseiben. A lenyugvó nap vetett véget a mulatságnak és azzal együtt e kedves, emlékezetes ünnepünknek is. Mielőtt bezárnám a tudósításomat, az érdem méltó részét ki kell juttatnom a nyilvánosság előtt is ama férfiúnak, a ki fáradhatatlan, száz kezű és száz Iabu rendezője volt szép ünnepünknek. Ez a férfiú Tóth Pál gymnasiumi tanár. Legyen jutalma az elismerés és a köszönet fáradozásaiért és ama jó kívánság, hogy nagy mult után, érdemekben megőszülve, adja vissza neki a későbbi generatio, kamatostól. Foktő, 1891. junius 30. Feleki József, fokiői református lelkész. REGISEGEK. A lévai üldözött reformátusok és a dunamelléki egyházkerület. Az 1740-dik év augusztus havának utolsó napjaiban két ref. vallású előkelő nemes, Darvas József, Nógrádmegyének aljegyzője és Vatai Pál állott Bécsben III. Károly király előtt, küldetvén a losonci nemesség által a végre, hogy közbenjárjanak a lévai reformátusokért, kik nemesek és parasztok vegyesen és nagy számmal, börtönbe vettettek és ott szánandókig sanvargattattak, azért, mert a lévai reformátusoknak a katholikusok által néhány év előtt erőhatalommal elfoglalt s lepecsételve tartott, és azon időtől fogva sem a reformátusok, sem a katholikusok által nem használt templomát saját indításukból visszafoglalni, és abban, a mennyire prédikátor hozzájárulása nélkül megeshetett, közönséges isteni tiszteletei tartani merészkedtek. E cselekedeten a megyei róm. katholikusok, különösen pedig a verebélyi nemesek alispánja s Eszterházi József gróf lévai uradalmának prefektusa, Kazi László (ki annak előtte mint barstnegyei alispán a reformátusok templomait rendre lefoglalta, a nyilvános istenitiszteletüket beszüntette, a prédikátorokat lakóházukból kiszóratta, a mint az Szentkúty K.-nak e lapban nem rég megjelent közleményeiből is látható), annyira feldühödtek, hogy a körüllevő falvakból a parasztokat beparancsolván, általuk a lévai reformátusok templomát egészen leromboltatták és a földdel egyenlővé téttették. S ez még nem volt elég ad majorem Dei glóriám, hanem a lévai ref. vallású lakosok közül számosan nemesek és parasztok börtönbe hurcoltattak, s ott hibáiknál fogva cölöphöz kötöztetve, az alájuk dobalt éles fadarabokon hanyatt feküdni kényszeríttetve, a róm. katholikusok durva kegyetlenségét tapasztalták, A honnét aztán megtörtént, hogy közülök sokan a keresztre feszittetés kínjait, eltűrni nem birván, hogy a szenvedésektől meneküljenek, a róm kath. vallásra tértek, de csak színleg, mert midőn a hittagadás dijában a rabság alól fölmentettek és szabadon bocsáttattak, az erőszakkal elfogadtatott vallást elhagyták, s Istenre bizva dolgukat, az ősi ev. ref. hithez ismét visszatértek, mintegy harmincan. A hosszú és kegyetlen fogsággal sanyargatott nemesek végre, az 1740-dik év szeptember 5-ére hirdetett megyei gyűlés birói széke elé citáltattak, hogy különösen ez utóbbi dologra nézve kihallgattassanak. A kihallgatásnak a szerencsétlen lévaiakra nézve kedvezőtlen eredményét előre látták a reformátusok, annál fogva, hogy az ellenséges érzületű s vallásilag annyira elfogult biróság elől elvonattassanak, s Ítéletének szomorú következményei elkerültessenek: jónak látta a nemesség, s külünösen a losonciak Darvas Józsefet és Vatai Pált még szeptember 5-ke elérkezte előtt Bécsbe ő Felségéhez küldeni. A mi meg is történt, s a küldöttek azon vigasztalással lettek elbocsátva, hogy a megyei hatóság, mint a ki egyszersmind vádló, ezen ügyben nem illetékes ítélő bíró, továbbá megnyerték a nemeseknek a fogságból szabadon bocsáttatását, valamint azt is, hogy azokra, kik a kínoktól szabadulhatás végett színleg elfogadott kath. vallástól megszöktek, semmi büntetés nem szabatott. A dunamelléki egyházkerület egyházi és világi fejei, szánalom és keresztyén részvéttől indíttatva, a superintendentia a kassájából 100 körmöci aranyat küldtek Bécsbe, Szilágyi Sámuel ágens kezébe, hogy azt Darvas József és Vatai Pállal összeköttetésben használja föl a lévaiak szabadulásának eszközlésére. (Régi sup. j. k. I34-I35- lap-), , Földvary László, váczhartyáni lelkész. KÜLFÖLD. Az Egidy-féle új keresztyén egyház. (Vége.) Az ekként rendezett keresztyénségben természetesen kell lenni valami ren dező észnek, valami intézőnek is. Erről szól a VI. füzet, melyben azt olvassuk, hogy lesznek ezentúl is gyülekezetek ; minden gyülekezetben lesz egy vallási tanács (talán presbyterium ?) olyan férfiakból, a kik e megtisztelő (illetve tiszteletbeli) állásra önként vállalkoznak, s ez a tanács aztán az egész keresztyén világgal összeköttetésben lesz, úgy, hogy a falusi gyülekezetek mellett ott lesznek a városiak, ezek mellett a kerületi, tartományi, országos, nemzeti tanácsok. Kötelessége lesz : a vallásos érdekek ápolása a gyülekezetben, melyet képvisel. Tulajdonképen ez a tanács lenne igen sokszor maga a gyülekezet. Ez ügyelne mindenre, az iskolákra is. S ez nem lenne egyház ! Hiszen az ős keresztyének ilyet nem ismertek. «A keresztyénség a gyülekezetben élt, az isteni tiszteletet előállott férfiak vezették : mért ne lehetne ez igy ez után is? A mi lelkészeinknek nem szabad sem felül, sem kívül állani a gyülekezeten.)) Hát vájjon prot. papjaink nem egyek-e a gyülekezettel ? Flogy egyszerűen a tanács válaszszon papot, a ki esetleg csupán át van hatva attól az eszmétől, a mit hirdetnie kell, a nélkül, hogy értené is : olyan terv, mely nem illik szerző felvilágosodott gondolkozásmódjához. Lelkészeinknek mindenben tükörnek kell lenniök : képzett, tudományos egyének tartoznak lenni. Hogy a lelkésznek mi a teendője, az köztudomású dolog. Hogy ezután többet járjunk templomba : régi óhaj. Azonban, engedjen meg szerző, de mikor reformról van szó, nem elég egyszerűen felsorolni, hogy minő Jegyen az isteni tisztelet, hanem indokolni is kell, hogy miért legyen az ugy. Mert én például, még ha rokonszenveznék is komoly gondolataival, nem állnék rá, hogy az isteni tisztelet lefolyása olyan legyen, a mint szerző mondja, hogy t. i. az imádság az oltár előtt mondandó 1 Nem ! oltár a protestantismusbun nem lehet. Hogy az egyházi beszéd komoly, tartalmas gondosan átgondolt s kidolgozott legyen : nem scak, szerző óhaja, hanem a mióta pap van, mindig szabály.