Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

Tökölyi Imre viharként rövid ideig tartó uralma után a vár megint a kath. Horváth de Palocsa-család birtokába került. A Horváth-család utolsó férfiága Horváth Nándorral halt ki 1857-ben. Nővére Kornélia a várat a hozzá tartozó birtokokkal örökölvén, Salamon lovaskapitányhoz ment nőül, mely házasságból 4 fiu 11. m. Salamon, Aladár, Géza, Tivadar, és Attila született. Dunavetz, Nedecz, Niss várat jejenleg Salamon Tivadar bírja, kinek neje volt Csáky Gizella, a miniszter testvére. A vár ritka szép fekvésű. Falai és tornyai elég magas dombon zöldfenyvesek közül emelkednek ki. Alját a Dunajecz lengyel határfolyó kristály tiszta, lazaczokban gazdag habjai mossák. Egy puskalövés távolságra, a fol)ó lengyel partján, a lengyel Czorsztin vár romjai emelkednek ég felé. Dünavecz vár szobái, termei, pinczéi, hajdani börtönei, tornyai és kápolnája egészen jó karban vannak és az állandó lakások most is a legkellemesebbek benne, A ki hazánk egyik legszebb pontját a Sieninek áttörését a Dunajecz által felkeresi, és a vörös klastromtól tutajon Szczawniczára úszik rengeteg zord kősziklák között, ne felejtsen el egy pár perczet Dünavecz vára megtekintésének is szentelni és a mult képét lelke elé varázsolva, emlékezzék a költő szavára: Oh az időt, bármint siet Még sem mondhatni gondtalannak ; A mint reményid elharvadnak, Ugy gyűjti bús emiékidet, S a mit tud, el nem feledi... Weber Samu. KÜLFÖLD. Az Egidy-féle új keresztyén egyház. (Folytatás ) A következő IV-ik füzet az egyházi rendkívüli szertartásoknak, keresztség, fölavatás (confirmatio), házasság s temetésnek van szánva. A keresztségről igy vélekedik : Krisztus maga is meg volt keresztelve, tehát a keresztség ez által szentséggé lett (ugyan miért?!); minden keresztyén gyermeknek meg kell kereszteltetnie jövőre is. Nem fűz e szentséghez dogmatikus gondolatokat s ez érdemül tulajdonítandó szerzőnek. Meg kivánja azonban, hogy e szertartás a lehető legünnepélyesebb módon hajtassék végre, még pedig a menynyire lehet a templomban. Szépen ir róla, midőn igy szól : «ott, Isten házában adják át a szülők a rájok bízott zálogot az egész keresztyénséget képviselő gyülekezetnek, ott keresztelje a lelkész az «Isten gyermekét)) a legnagyobbnak nevére, annak a nevére, a kit mint atyát ismer az emberiség; ott áldja meg az anyát, a ki a gyermeknek életet adott; ott intse az apát, hogy gyermekével szemben Istennek derék képviselője legyen; ott hirdesse a gyülekezetnek, hogy a szülők mire vannak hivatva s kérje a gyülekezetet, hogy fogadja kedvesen a kis lényt s hűségesen támogassa a szülőket kötelességük teljesítésében.)) A háznál való kereszteléseket határozottan eltörlendőknek tartja. Azt kivánja, hogy a szülők maguk vigyék gyermekeiket a keresztségre, vagy legalább legyenek ott, mint kísérők. Keresztszülék, vagy a szertartásról tanuskodók lennének a jelenlevő gyülekezeti tagok. De azért lehetnek különösebben is keresztszülék, ha ezzel valamely kedves barátunkat meg akarnánk örvendeztetni. A keresztelés nélkül elhalt gyermek ne adjon okot aggodalomra, de azért a lelkész legyen kész haldokló gyermeket is megkeresztelni, ha ez a kesergő szülőket megvigasztalja. Egész körültekintő reform ! Ez nyilatkozik a confirmatióig terjedő nevelésről irt részletben is, a hol igazán szépen irja le, hogy a tovább nem tanuló gyermekekre nézve milyen emlékezetes cselekmény az a pillanat, níidőn az iskolát elhagyva az életbe lépnek át, s ekkor a lelkipásztor áldásával kelnek útra, hogy az kisérje aztán őket a halálig, ajöjjenek össze ekkor az Isten házában a tanítók, szülők, rokonok, barátok, az egész gyülekezet. Áldja meg őket a lelkész összesen és egyenként, adjon mindenkinek egy-egy irányadó elvet, vegyen mindenkitől Ígéretet, hogy jövőre is megtartják a tanításokat, melyeket szivökbe plántáltak...)) Ha tudja az ember, hogy Németországban most is minő nagy ünnepnap a confirmatio, őszintén óhajtja: vajha mindenütt kellő súlyt fektetnének ez egyszerű, de annál fontosabb jelentőségű szertartásra. Igaza van szerzőnek, hogy ez ünnephez az egész tanulási időszakon át kell készíteni a gyermekeket s nem csupán az u. n. katechismus órákon. Nem rossz az az ajánlata sem, hogv az ilyen confirmatióra készült gyermekek iskolai búcsú-ünnepet is tartsanak, a melyen búcsúzzanak el tanítójuktól, ki annyi éven át vezette őket. Persze, hogy e terv megvalósításáról csak ott lehet szó, hol az iskolázás rendszeres. De bizony másutt még csak gondolni sem lehet rá. Magyarországi tanyai s pusztai iskoláinkon komoly gondolatokkal sem tudnók keresztülvinni. A hczzüsscig ot ugy tekinti szerző, mint Istentől adott szövetséget, a melyben a keresztyén gondolatok megvalósulnak. Nem helyesli a mostani szokást, hogy a polgári házasságok kötése miatt az egyházi megáldás másodrendűvé vált. «Előbb az áldás, azután a cselekvés.)) Belenyugszik abba, hogy az esküvés háznál történjék, hiszen «szép dolog is az, ha a vőlegény menyasszonyával még egyszer térdre borul Isten előtt a szülői házban; szép dolog az, ha a leendő hitvestárs búcsút vesz addigi környezetétől; de azért az istenhazába menjen, a ki teheti, a hol mindnyájan mindig otthon vagyunk.)) A stólát, a bizonyítványt szükségtelennek tartja. A hirdetésre sincs szükség, ez puszta polgári tény. Mindezen szertartások végzésében követendő módszerről vagy azoknál elmondható beszédekről nem lehet szó sem, hiszen «a betű öl», tehát teljesen szabad kezet enged e tekintetben a lelkipásztoroknak. A temetés fontos szertartás. A vallás a halállal véget ér(?), e pillanatban az embernek Istenhez kell emelkednie s az ő kezeibe ajánlani lelkét. Az eltakarításnál vegyünk részt részvevő szívvel, azok iránti kímélettel, a kiknek kedvesük elköltözött. Egész lelkesedéssel ir, hogyan kell az embernek az utolsó percet várni, hogyan kell élni, hogy nyugodtan haljunk meg. Egész imaszerűleg ir, midőn azt rajzolja, hogy az a boldog ember, a ki e szavakkal ajkán halhat meg: ((Üdvösségem 1 mikor születtem, te voltai vezérlőm; téged követtelek azután. Éreztem, hogy te erősebben tartál engem, ha ingadoztam ; láttam, hogy megfenyegettél, ha hibáztam ; éreztem, hogy örömed telt benne, ha jót cselekedtem: hálát adok azért neked lelkem mélyéből mindazért, a mit eddig cselekedtél velem s kérlek tégedet: ha lelkem nem sokára leveti e leplet, fogadj be örökkévalóságodba, oldaladon lépjek az atya elé, te vezess engem