Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-21 / 25. szám
sen el lesz végezve; ha az utóbbira hajolnak, végzetes útra térnek. És a dunapataji egyház presbyteriumának hajthatatlan makacs önzése, szűkkeblűsége, nemesebb érdekeket ismerni nem akaró elfogultsága, mely magának a kifelé beszélésben tetszeleg és a szegénység üres indokára hivatkozik, ellentétbe tette magát a törvénynyel. Mentegetődzik, mint a Krisztus lakomájára hívottak, hogy marhát vettem, nem tehetek róla, de nem mehetek el; malmom van, károm lesz belőle, nem szavazhatok rá; mit mond a nép, — nem szavazhatjuk meg. Ilyen volt a gyűlés, melyen jelen voltam. Sötét kép egyházunk derűjéből. Nomina sunt odiosa. Nem említem fel neveiket. Csak annyit emlitek még meg, hogy 4 presbyterben szólalt meg a kötelesség szava. Megmutatták, hogy jóravaló egyházi elöljárók, kik meghajolnak a törvény előtt, népszerűségük árán is. A többi 14 ellentétbe tette magát esküjével és nem méltó a helyre, melyet elfoglal. Ám lássák, ha majd ezt a törvény is kimondja felettük. A népszerűség minden dicsfénye sem menti meg őket. Foktő. Feleki József, ref. lelkész. RÉGISÉGEK. Protestáns várlelkészség. IV. Dunavecz, Nedecz vagy Niss. Honunk északi felének egy részét a Dunajecz folyó határolja, mely Lengyel- és Magyarország között több óráiéira húzódik. A folyó jobb oldalán büszkén emelkedik fel egy határvár, melynek neve Dunavecz, Nedecz, vagy Niss és mely hitvallás tekintetében osztotta sorsát honunk más prot. vidékeinek, különösen a Szepességnek. E várról legelőször 1330-ban tétetik említés és pedig Diugeth Willermus szepesi főispán végrendeletében, hol birtokairól rendelkezvén «Novum castrum de Dunajecz» várát is felemlíti, mely valószínűleg az állam segítségével állíttatott fel és arra szolgált, hogy a szepesi főispán hathatósan védelmezhesse honunk határait Lengyelország ellen.1 ) E célnak szolgáit a vár a legközelebbi évtizedek alatt. Midőn Zsigmond király 1412-ben Wladislaw lengyel királynak a 13 szepesi varost zálogba adta, a zálogpénz 37,000 cseh széles garas, a mi értékeink szerint hozzávetőleg 100,000 frt, e várban fizettetett ki, oly kikötéssel, hogy a kiváltásnak is itt kell töltenie.-) 1433-ban és 1441-ben itt lépték át Magyarország határát a husziták, a vár szomszédságában fekvő karthausi «vörös» klastromot elfoglalták és Késmárkot nagy pusztításokkal hatalmunkba ejtették. Alig hihető, hogy a győzedelmes csapatok Dunavecz várát is meg nem támadták volna, támadásaik alatt a vár ellenállási képessége is bizonyosan szenvedett, miért is Zápolya Imre, mint szepesi főispán 1470-ben a várat még inkább megerősítette és oly állapotba helyezte, hogy a netaláni megtámadtatásoknak annál könnyebben ellenálhasson. ') Wagner; Analecta Scepusii. I., 128. 2) Genersich Christian: Geschichte der Stadt Késmárk I. 14S. Wagner I., 213. Szepesi chrónika 1433-1441. A Ferdinánd és Zápolya János között dühöngő polgárháború ideje alatt Dunavecz vára is többször változtatta birtokosát és azzal a vallást és a hitfelekezetet is. 1528-ban Ferdinánd emberei elfoglalták a várat és nem sokára azután Kosztka Miklós, Zápolya párthíve, befészkelte magát e sziklavárba és gondoskodott róla, hogy Laszky, Zápolya lengyel fővezére szintén e fontos határvár birtokában maradjon. Mind Kosztka mind Laszky kedveztek Szepességen az evangelium terjedésének, mely itt igen jókor kezdett világítani. Fischer András volt itt az evangelium első apostola, ki már 1529-ben az uj hit híveit zászlaja ajá gyűjtötte és különösen Lőcsén, Iglón, és Svedléren hirdette az uj tant, de ugy látszik, hogy még nem egészen tisztán, mert keresztelt is többeket, a mint a jegyzőkönyvek említik. Katzianer, Ferdinánd tábornoka elrendelte, hogy ez ujhitű ember feleségével együtt vizbe fojtassék, de szaporodó barátjai között egyelőre semmi baja sem történt. Maga Ferdinánd is, a 16 város gazdag lelkészei segítségét igénybe vévén és 600 frtot tőlük 1530-ban kölcsönözvén, ugyanazon évben erélyes leiratban biztosította a lelkészeket királyi kegyéről és oltalmáról, daczára annak, hogy az uj hit barátjai voltak. Fischer után Lendischer terjesztette legsikeresebben az uj hitet, annyira hogy ez nemcsak a városokban, de még a faluhelyeken is termékeny talajra talált; ő eskette meg 1536-ban julius 19-én a 60 éves Kerl András vibornai lelkészt, ki egy 14 éves Erzsébet nevű leányt vett magának nőül.1 ) A szepesi káptalan prépostja, Horváth János, nem bízott az idő ezen jeleiben. Ugy tünt fel neki a káptalan, mint egy tűzhányó hegy, melyről minél hamarabb menekülnie kell. Biztos menedékhelyre akart szert tenni és azt meg is találta Dunavecz várában, melyet minden hozzá tartozó birtokkal együtt 1529-ben a lengyel Laszky Jeromostól, Zápolya János és a reformáció párthivétől, 4000 frtért megvett, mely összeg Krakóban január utolsó napján volt fizetendő.2 ) Hogy ezen vételárt előteremthesse, többször a 24 szepességi város lelkészeihez fordult, kik a «Cathedraticumot» évenkint rendesen 60 aranynyal fizették a jó béke kedveért még akkor is, midőn határozottan az uj hitben állottak ; ezen öszszeg a mai értékek szerint 3000 frtra becsülendő. Ezen rendes fizetésen kívül külön is lettek «taxálva» a dunaveczi vár fentartására. Még 1538-ban következő városok lelkészei fizettek : Váralja, Wellbach, Igló, Poprád, Zsákócz, Lőcse és Olaszi a 10; Pálmafalva, Szepes-Szombat, Felka, Mühlenbach, Lomnicz, Mathaeócz, Béla és Hunfalva á 8 ; Kurima, Illésfalva, Csötörtökely, Durand, Ruskin á 6; Menhárd, Leibicz á 25 frtot; Svábócz kimaradt a «taxából», mert akkor Warkocs, Ferdinánd párthíve birtokában volt. Horváth nemcsak mint egyházi főnök, de a vár birtokában mint világi földesúr is jogokat akart gyakorolni a lelkészeken. Mit Szepesvár kapitánya a 11 el nem zálogositott város lelkészeitől követelt, azt Horváth sem mulasztotta el igénybe venni. Igy pl. Bornemissza 1543-ban Szepesvárról megparancsolta, hogy a 11 város lelkészei egy-egy hordó sört hozzanak fel, Horváth is nyomban követelte ezen adományt a 13 elzálogosított város lelkészeitől; a sört Béla városig a menhardi lelkész hozta, innen pedig a többivel együtt Dunavecz várába vittetett. A sör előállitása nem volt nehéz vállalat, miután majdnem minden lelkész házában saját használatra sörfőződe volt berendezve, mi a gazdag dézsmából telt ki.'3 ) *) Matr. Mol, 13., 15., 19,, 49. Fábó, monum. evangelicorum 249. 2) Wagner: Analecta Scepusii. II., 223. 8) Matr, Mol. 32., 54.