Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-21 / 25. szám

és az operett-szerzők készítik. Ezek a kihalt hitű, állat-emberek, az Isten országának élő halottai. Másik fajtájuk azok közül kerül ki, kik bár nem tagadják a természetfelettit, de ugy élnek, mintha nem volna Isten. Nem akarnak tudni gondviselő Istenről, szerető mennyei Atyáról, ennek üdvadó kijelentéséről, kegyelme megtestesüléséről, szent Lelke kitöltetéséről s ennek megigazító, ujjászülő, megszentelő erejéről; hanem e helyett az ((ismeretlen Isten)), a «Megismerhetíen», a ((Természet)), az «egyeséges erő» oltárain áldoznak s korlátolt elméjök bölcseségéből kotyvasztanak vallásfélét. Ezek az agnostikusok, positivisták, pantheisták és rationalisták szürke theoretikusai, kik ködös elméleteik emberi léreelmenyeivel áltatják az Isten nélkül ellenni nem tudó emberi lelket. A ((kishitűek)), a lagymataghitüek e népes seregét, mihelyt az élet erős válságai, keményebb megpróbáltatásai előfogjak őket, mindjárt cserben hagyja erőtelen hitük, mert elméjök a vallásnak csak emberi felszínén' marad s nem hatol be isteni magvába, hogy valódi élő hit alakjában erkölcsi szilárdságot, megszentelő erőt, isteni bizonyosságot merítsen az egyén és a társadalom javára. Az evangelium tiszta világosságát ma fokozott erővel kell lobogtatnunk az álhit és hitközöny vaktüzei között. Vissza kell állítanunk az elhagyott igaz eszményeket. A vakhit erőszakot tesz az emberi lelkeken s megbénítja haladásukat. A hitetlenség és hitközöny elaggott, eszménytelen lelkeket nevel, melyeket a fenékig kiüresített élvezetek életundorral töltenek el s a kétségbe esés karjaiba hajtanak. Csak az evangelium képes az emberi lelket igazán kielégíteni, valódi eszményekkel telíteni, magasabb erőkkel ellátni, igaz erényekre lelkesíteni az élet küzdelmei között. A tudás bizonytalanságai között kifáradt elmét az evangelium az örök igazságok bizonyosságával táplálja, ezt mondván Krisztussal: erén vagyok az igazság)). A sivár, elaggott, kifáradt lelkeket isteni erőkkel üdíti fel, igy tanítván az üdvözítővel : ((jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megkönnyitelek titeket)). Az elvilágiasult, bűnbe merült sziveket ((felülről)) ujjaszüli, megszenteli, mert közlőjének ((teljes hatalom adatott mennyen és földön, mert ő a feltámadás és az élet, s a ki hiszen ő benne, ha meghal is éh). A kötelesség teljesítésében lankadónak, a méltatlanul szenvedőnek, a munkában verejtékezőnek, az erényében s bölcseségében méltatlanul megtiprott léleknek egyedül igaz balzsama az evangeliumi hit, és annak az emberek által meggyalázott, de Isten által megdicsőiteit hőse, a Jézus Krisztus. Az evangelium ma is ujjászülő, ma is megszentelő hatalma Istennek minden hivő üdvösségére. Világosság az ma is, mely szelid de áldásos fénynyel világit és melegít. Só az ma is, mely ízt ad az életnek, a léleknek, a társadalomnak. Kovász az ma is, mely erjeszt, keleszt, fejleszt. Csak igazán kell hinni, szívből szeretni, lélekkel hirdetni, élettel gyümölcsöztetni. Beteg századunkat, mégvénhedt elméjét, megdermedt sziveit, hitevesztett lelkeit esik ez képes meggyógyítani. Lelkésztársaim, hirdetői a Krisztus tiszta evangéliumának, ne feledjétek, hogy ti reátok van bízva a lelkek e csoda-gyógyszere, mely két ezer év tapasztalata szerint ((Istennek ereje minden hivők üdvösségére)). Kezeljétek híven, ; hogy lehessetek valódi jóltevői a lelkeknek. A ki elvesztette, annak segítsetek visszaszerezni, | a kinek van, annál erősítsétek, a kinek nincs, abba öntsetek tiszta evangeliumi hitet. Ne feledjétek, hogy a lelkek megtartásában az élő hitnek egyetlenegy elve többet ér a tudás és bölcsészet összes tanainál. Tanítsátok meg az | embereket Krisztus szerint hinni, nevében imádkozni, vele szeretni és vele munkálkodni. Akkor magatok is, egyháztok is, biztosan megálltok a — két tűz között. Sz. r. Különös tünemény. Ezt a czímet a «Szabad Egyház»-tól kölcsönözzük. Balogh Ferencz debreczeni hittanár ur használta a nevezett lapban, mivelhogy különös tüneménynek találta hogy egy ág. hitv. ev. hittanár (dr. Szlávik) értekezést irt és egy ág. hitv. ev. lelkész (^Grátz Mór) felolvasta azt egy unitárius társaságban (a Dávid Ferencz-egyletben Kolozsvárit). Nézetem szerint sem a dr. Szlávik Mátyás sem a Grátz Mór eljárása nem szorul semminemű mentegetésre; de mivel a Dávid Ferencz-egyletben végzett működésükért B. F hittanár ur nyilt kérdést intézett, mint azon egylet titkára, hivatali kötelességemnek ismerem a kérdésekre a magam részéről egy pár felvilágosító feleletet adni. B. F. tanár ur kérdései ezek : «i. Miért olvastatott fel amaz értekezés (Renaissance és reformatio) épen Kolozsvárit és épen a Dávid Ferencz-egyletben? 2. Miért olvasta azt fel Grátz Mór ur, a kolozsvári ág. ev. lelkész ur? 3. Miért irta azt az evangelikus hittanár ur épen az unitárius egylet számára? (4. Talán csak nem tagja?) 5. Mi köze van Luther theologiájának Dávid Ferencz czégével ? stb. tömérdek kérdéssel lehetne e tüneményt összeköttetésbe hozni.» Erre az öt kérdésre sorszerint a következő feleleteim vannak : Az i-re. Dr. Szlávik azért olvastatott fel, mivel az egylet titkára, hivatalos tisztéből kifolyólag, megkereste levélben a tanár urat, s miután az egylet czélja felől tájékozta, nyilvánította, hogy az egylet válaszmánya örömmel fogadna a tanár úrtól egy felolvasást -tanulmányai