Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-18 / 3. szám
államvizsgákra volnának, ugyancsak az akadémiákon bocsátandók. E szervezet bizonyos módosításokkal kétségtelenül sok tekintetben megközelíti azt az eszmét, hogy a vidéki jog- és államtudományi karokból jogi- s közigazgatási szakiskolák váljanak. Egyes ellenvetéseimet azonban, ép az ügy érdekében, kénytelen vagyok előadni. Elvileg nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a község jegyzői képzés bizonyos alakban a jogakadémiákkal, esetleg az elméleti közigazgatási tanfolyamokkal szerves kapcsolatba hozassék. A jegyző a kis és nagy községek igazgatásának mindenese, az ő tudománya, szakképzettsége, ügyessége, buzgalma az egyeseknek épugy, mint a községeknek s az államnak roppant hasznot okozhat, de az ellenkező pótolhatlan károkat szerezhet. S a községi vagy közjegyzőnek ismernie kell a közigazgatási jogot általában, különösen pedig a katonai, népoktatási, iparügyi, továbbá a községi és törvényhatósági törvényeket és szabályrendeleteket, ismernie kell a kisebb polgári peres ügyek, a gyámság és gondnokság, erdő-ügyek stb. kapcsán a magánjogot, a büntető törvénynek legalább kihágási részét, a perrendtartás elemeit, s különösen a bagatell-eljárást, a pénzügytan alapvonásait s a pénzügyi jogot, különösen az adó, bélyeg és illeték ügyi törvényeket ex asse, a községi könyvelés, háztartás, számadás, egyszóval számvitel szabályait, a magyar közjogot, s minthogy tényleg a népnek telekkönyvi ügyekben a jegyző szokott első tanácsadója lenni, a telekkönyvi rendtartást, végre a szakmájához tartozó ügyiratok fogalmazását is alaposan kell értenie. Szóval a jogi disciplinák egy jelentékeny részét magába öleli az u. n. jegyzői szigorlat. Nagyon közel állunk tehát azon eszméhez, hogy a jegyzői kar elméleti kiképzése a jogakadémiákon történjék. Azonban e tekintetben van egy nagy bökkenő, mely nézetem szerint a kettő oly forma kapcsolatának ellen áll, a minőt a kecskeméti tanári kar tervez. A jegyzői qualifikáció alapföltétele jelenleg hat gimnáziális, reáliskolai stb. osztályelvégzése, tehát nem szükséges hozzá érettségi vizsgálat, holott az akadémiák polgárainál, még ha szakiskolává alakulnak is, ez okvetlenül megkívánandó leszen. Az első két évben tehát az alapképzettség egyenlőtlensége miatt nem hallgathatnák együtt a tárgyakat . a jegyzői, közigazgatási és jogi pályára készülők, a mellett a jegyzői állás mai jellege — s igényeihez képest sokkal kisebb terjedelemben adandók is ama tárgyak, mint a par excellence jogi és közigazgatási szolgálatra készülők részére. És igy jelenleg nézetem szerint, az akadémiai tanitással valódi szerves kapcsolatba a községi jegyzők kiképzésére nem hozható, ámde könnyen lehet a dolgot olyformán berendezni, liogy a «község jegyzői tanfolyam az akadémiák helyiségeiben az akadémiai tanárok által, de e szak speciális követelményének megfelelőleg rendeztessék be a tulajdonképi akadémiai előadásoktól a tárgyak legnagyobb részére elldilönitve». Persze egészen másként alakulnának a dolgok, ha a községjegyzői pályára való léphetés elő feltétele a matúra volna, a mint kellene is lennie, hiszen mégis csak több kívántatik, sokkal több a községi jegyzőktől, mint pl. egy forgalmi posta, vagy vasúti tiszttől s a jegyzői munka távolról sem oly sablonszerű ; ha továbbá j a községi jegyzőségre nem állíttatnék föl a kvalifikációnak egy külön faja, hanem az általános közigaz- I gatási minősítés követeltetnék ehhez is, még pedig annak I azon faja, mely azon állásokhoz szükséges, melyekhez az 1883: I. t. cz. gyakorlati közigazgatási vizsgálatot nem kíván. Ekkor szélesebb pálya is nyílnék a községi jegyző előtt, különösen kinevezési rendszer mellett, mert szabadon állna előtte az ut arra, hogy a megyei szolgálatban az alispáni, főjegyzői s főszolgabírói állások kivételével (a főispán magától értetődik) más hivatalokra — hű és és sikeres jegyzői szolgálat esetén — elő mehessen. «Akkor a jegyzői tanfolyamot teljes mértékben egyesitni lehetne az elméleti közigazgatásival, illetve csak egy tanfolyam berendezése volna szükséges. A harmadik t. i. a jog- és államtudományi teljes tanfolyam szervezésével, véleményem szerint — arra kell főkép ügyelni, hogy a vidéki jogakadémiákat ne tegyék erőszakkal az egyetemnek versenytársaivá s a tudós képzéstől elválasztott gyakorlati átlagképzés utasittassék e kurzus feladat-körébe, de épen ennek megfelelőleg a tanévek számát is legfeljebb 3, esetleg 21 /3 évre kellene leszállitni s az előadásokban a gyakorlati irányt s terjedelmet juttatni érvényre. En e szervezet mellett részemről épen azért nem is kívánnám a jogakadémiáknak, mint szakiskoláknak szigorlati jogosultsággal való felruházását (a jelenlegi állapot fennmaradása mellett azonban okvetlenül), hanem a kötelező szigorlat teljes eltörlését az ügyvédi, első és második folyamodásu közbirói állásokra. Ezekre képesítene a jogi tanfolyam 2V2—3 évének szigorú fegyelem s évi vizsgálatok melletti befejezése s aztán bizonyos számú gyakorlati ügyvédi, illetve bírói vizsgálat. Szigorlatot, mint tudós, vagy magasabb képzettséget szélesebb látóközt igénylő hivatali állásokra minősítő vizsgálatot egyszerűen jogi szakiskolák végzete után nem is lehetne tenni, hanem az önkéntes jellegű doktori vizsgálatokra azok volnának bocsáthatók, kik az akadémiai tanfolyamok elvégzése után még az egyetemen is hallgattak bizonyos számú pl. 2 évet; s az egyetemre az akadémiai kurzusok befejezése után kerülő iíjakra a teljes tanszabadságot, s azt kellene megengedni, hogy ott tanulmányaikat, ha jónak látják, ne «a sokat markol, keveset szorit» jelenlegi rendszere, hanem bizonyos speciális irányok, pl. magán-, büntető-, közigazgatási-jog stb. szerint rendezhessék. Az egyetemi tanfolyam s a doktorátus letétele képezné aztán a követelményt az egyetemi s akadémiai tanári székre, a törvényszéki, kir. táblai elnöki, illetve tanács-elnöki s a kúriai bírói állásokra, az állami kinevezés alatt álló közigazgatásban pl. a főispánságra, a miniszteri központi hivataloknál, az osztály és miniszteri tanácsosságra, az ügyészi karban a fő- és korona ügyészi állásokra stb; sőt még az ügyvédi karban is lehetne bizonyos módon előnyt nyújtani azoknak, kik eme magasabb kvalifikációt megszerezték. Meggyőződésem, hogy igy, csak is igy lehetne valódi tudósokat, széles látókörű hivatalnokokat, valamint kellőleg s a megfelelő irányban képzett a gyakorlati élet mezején teljesen érvényesülő kisebb hivatalnoki kart nevelni. Itt tehát annyiban tér el nézetem a kecskeméti tanárok elaboratumától, hogy én a jogakadémiákat a jogi tanulmányok tekintetében is valódi szakiskolákká akarnám tenni, mely nem volna egyenrangú az egyetemmel, hanem ép az egyetemi tanulmányok alapját s feltételét képezné. «Mint emlitém, az akadémiák a jogi élet közkatonáit s alsóbb tisztjeit az egyetemek a tudományos és hivatalos világ törzskarát nevelnék)). A középső, második, vagyis közigazgatási tanfolyamnak a községjegyzői s a szorosabb értelemben vett
