Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

tettvágya, a mit csík meggondolatlanságnak és heveskedésnek tart. Nagy tömegekben lakván az Alföldön, uralkodik a többi felekezetek felett is, csak halvány fogalma van a zegzugos vidék apró-cseprő eklézsiáinak sanyaruságáról és létért való küzdelméről. Unnepies lassúságával megelégedve csak jóakaratú fensőséggel néz le a felvidéki zajongásra, s nem hiszi, hogy ha ők is oly kevés energiával vennék eklézsiájok ügyeit, már régen elpusztultak volna. Ha hallja is, hogy a Beregségben, Szatmárban, a Nyírségen pusztulnak az eklézsiák, megnyugszik abban az általános alföldi véleményben, hogy kálvinista ember nem érezheti magát jól a hegvek közt, a völgyekben, ha nem húzódik a rónaságra. így beletörődve az Isten akaratába, nagy lelki nyugalommal hallgatja a kis eklézsiák keserves panaszait, aztán szivesen szavaz meg (ő lévén a többség) tekintélyes summákat az alföldi reformátusság megerősítésére a közigazgatási költségből, az államsegitségből, pedig a gazdag Alföld egy kis hitbuzgósággal könnyeden segíthetne magán. A kis eklézsiák gondját pedig a Mindeneketlátó viseli. Csoda-e, hogy a kis eklézsiák képviselői komor kedélylyel oszolnak el az egyházkerületi gyűlésből, s a vidéken a sok apró eldézsiával ők lévén a többség, az egyházkerületi hivatalos pártnak főgondnok választáskor és egyéb alkalomkor meglepetéseket iparkodnak szerezni. Hivatkozom azokra, kik ismerik a tiszántúli egyházkerület belviszonyait, van-e e képben egy csöpp túlzás is? Szomorú igazság ez. Ez a két elem: tűz, viz, együtt nem fér meg, Az egyház egyetemének válik ártalmára, ha együtt maradnak. Nem Isten kötötte őket össze: váljanak el. Külön-külön mindegyik derekasan megállaná helyét, mig így csak egymás munkásságát bénítják. Természetes is, hogy ily nagy egyházkerületben mint a tiszántúli, a mely a Kárpátoktól Szerbiáig terjed, ennyi sok széthúzó elem van. Csak az természetellenes, ha a nyilatkozó erők egymást lekötik, s elforgácsolódnak az egymás ellen való meddő küzdelemben. Ez ellenkezik a protestantismus lényegével, mely az individuális erők serkentésére törekedett kezdettől fogva. És ebben van ereje, életképessége. A tiszántúli egyházkerület legnagyobb kerülete Magyarországnak. Egymaga jóval nagyobb, mint az utána következő két legnagyobb együtt véve. Minden veszély nélkül ketté oszto j j ható. Az alföldi egyházak magukra maradva, sokkal jobban törekednének majd anyagi erejök felhasználására, rendszeresen szervezett iskoláikkal, egyházaikkal majdan példaképei lehetnek a magyar reformátusságnak. A szegényebb beregi, szatmári, ugocsa-máramarosi, íelső-szabolcsi traktusokból alakuló uj felső-tispjai szuperintendencia vezetőire nemcsak egyházi, hanem hazafias, nemzeti apostolkodás munkája fog várakozni. így csak maguk ügyeivel foglalkozva, . lelkesedve csodákat művelhetnek az Ur se^itségével. Mennyi temérdek tenni való várakoznék reájok ! A pusztuló egyházakat rendbe hozni, anyagilag jobb karba helyezni, s minden egyházzal a magyarságnak ledönthetetlen várat építeni, oly működés, a mely szívet lelket egyaránt emel s méltó derék férfiak becsvágyára. Túláradó lelkesedés, erős vallásosság és hazaszeretet kell ide, a mely csak uj körülmények közt sarjadhat. A régi állapotban csak tétlen sopánkodásra és meddő ellenzékiségre volnának kárhoztatva. Ebben pedig csak a pusztulás magva tenyészik. A nagy egyházkerületet saját nagysága öli meg, a kisebb élni és virágzani fog. Én a katholikus atyafiakról veszem a példát. 1804-ben állították fel a szatmári püspökséget. Éppen most forgatom a szatmári diocesisnak 1864-ben megjelent schematismusát. Ez évig, tehát rövid 60 esztendő alatt, a szatmármegvei katholikusság 26,488 főrül 43,151 főre emelkedett, az eklézsiák száma pedig 32-ről 54-re. Az egész diocesisben 1804-től 1846-ig 24 uj virágzó egyház keletkezett, többnyire régi református helyeken. Kiknek a rovására ? Könnvü J J kitalálni. Minden ékesszólő beszédnél jobban szólnak e számok a szuperitendencia felállítása mellett. Mily mérhetlen erkölcsi hatása lesz, ha az uj szuperintendens sűrűbben fog érintkezhetni híveivel, és személyesen buzdíthatja őket a kitartásra és vallásos buzgóságra. Mig most félszáz, sőt száz esztendő is eltelik, mig a felső traktusok püspököt látnak. Nem vádképpen szólok, hisz ilyen roppant nagy kerület igényeit egy ember lelkiismeretesen ellátni képtelen. Megvallom őszintén, Nagy-Károly, Szatmár, Felső-Szabolcs, Bereg, Ugocsa-Máramaros egvesüléséhez szivesen venném 6-ik testvérnek a Szilágyságot, vagy legalább a Tasnád körüli 17 — 18 egyházat, melyek különben is egész 1821-ig a nagy-károlyi egyházmegyéhez tartoztak és csak ekkor kebeleztettek be az erdélyi püspökségbe. Az erdélyi szuperintendencia amugv is elég nagy, nagy tevékenységű püspöke ugy is túl van halmozva teendőkkel, apostoli s nemzeti működésében még nagyobb eredményeket érhetne el, ha e neki csakugyan félreeső traktussal foglalkoznia nem kellene. A Szilágyság is csak nyerne vele, ha hasonló körülmények közt élő traktusokhoz csatlakoznék, a melyek teljesen