Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-24 / 21. szám

nem hirdetjük a socialisták egyenlőségét, mert csak képzelgésnek, s nem gyakorlatinak tartjuk. Az egyenetlenség a természetből foly ép ugy, mint a jellemek s az éghajlatok különbségei. Vannak szegények, kik nem tudnak megélni munkájok után : ez azon tény, melyet megismerni, s a baj, melyen segíteni kell. Igyekezzünk érvényre juttatni az Isten országában az Úr társadalmi tudományát is. Németország, a reformátió hazája, e küzdelemben is előőrs akar lenni. Jézus Krisztus nemcsak a lelket üdvözíti, hanem egy igazságos és boldog társadalom alapját is lerakja. Az Isten országa nemcsak a szívben van: a társadalomban is kell nyilvánulnia. Legnagyobb ellenség: az önzés. Jézus lerontva akarja látni a Mammon bálványát; pedig ennek a birodalma sokkal nagyobb ma, mint volt valaha. Keserű de igaz Carlyle szava : «Jézus étkezett a szegényekkel s prédikált gazdagoknak, ma pedig a papok a gazdagokkal étkeznek s prédikálnak a szegényeknek.)) Mit mond az írás ? Az ó-szövetség sokat mond. Nincs ott ugyan szó az iparról, hanem a földbirtokról. Az Isten, egyedüli feltétlen tulajdonos, mindenkinek megadja az őt illető részt. S a tizednek rendeltetése a hálát kifejezni s megakadályozni, hogy az emberek túlságosan meggazdagodjanak. Az új-szövetségben már nemcsak egyetlen népről, hanem az egész emberiségtől van szó. Maga a kérdés ugyan nincsen felvetve, de mégis megoldást nyer a Jézusban, ki gazdag lévén, önként szegénynyé lett. Egész élete összhangban van az első tettével a nélkül, hogy valaha egyetlen keserű szóval illetné a gazdagokat. Á szegények társaságát keresi; a gazdagokat inti, hogy nagy nehezen juthatnak az ő országába. Dicséri a szegényeket, boldogoknak mondja az igazi szegényeket, az alázatosakat. A gazdagság bálványozásából ment szegénységet magasztalja az Úr. Viszont tudja, hogy a gazdagság az Isten országának előmenetelére szolgáló eszköz ; ezért indítja részvétre a gazdagot a szegény ellen. Mindenki minden módon meggazdagodni akar; a gazdagság a közös bálvány. Szükséges kijelenteni, hogy a szegénység ép oly tiszteletes mint a gazdagság. Kövessük a Krisztust. Látjátok, mily sok könyv támadja meg a keresztyén vallást; s mégis mily sok hitetlen kénytelen elcsodálkozni a Krisztus szenvedésein. Ez isteni szív dobogjon bennünk ! Ismeritek az apostolok eljárását, cselekedeteik könyve II. részéből. Nem fejtegetem bővebben. Ma azonban csak a fizetésre gondol mindenki s nem a szegényre. Arra sem gondolnak, hogy a szegény, ki hisz a Krisztusban, remél és szeret: az Istennek örököse. Ezt csak az evangéliumból s nem Lassale elméleteiből tanuljuk. Látjátok hát, mily nagy az evangélikusok feladata! A katholikusokról nem szólok, mert ők az áldozást helyezték Isten székébe. Arra az élő, tiszta hitre van szükségünk, mely minden akadályt legyőz. Most Bábut Nimes lelkésze, adta elő nézeteit. A teremtő Isten a mindenség Ura; de avval, hogy az embert munkássá alkotta, a tulajdonjogra képessé s annak részesévé tette őt. Ádám gazdag volt; de lázadása folytán verejtékes munka lőn sorsa., íme a szegénység kútfeje. Azonban az esés s következményei nem tüntetik el az emberiség fenséges kilátásait. Kain fiai istentelen gazdagok voltak ; gazdagok, de istenfélők voltak a pátriárkhák. Ábrahám a hit embere; Izsák eszünkbe juttatja ez igét: boldogok a békességesek. Jákobban már egyesülve vannak az izraelita erényei a zsidó hibáival. A zsidó törvényhozásban van szó megtorlásról, de csak a földi életre vonatkozólag. A papok, kik Istenhez legközelebb állanak, a legkevésbbé gazdagok. Ne legyen szegény ember ti köztetek. S ha van, ez áz emberek bűne. Á törvény igyekszik megakadályozni a gazdagságok összehalmozódását. Valamennyi ismert törvénv között a Mózesé tárgyalja legbehatóbban a társadalmi kérdést. Nézzétek aztán, mekkora felháborodással szólnak a próféták a szegények elnyomatásáról. Sodorna bűne, a próféta szerint az volt, hogy a szegényeket nem szánta meg. Azonban meg említendő, hogy szegény majdnem mindig annyit jelent némely írónál, mint jámbor; ebből láthatjuk, hogy nem volt gyalázat szegénynek lenni, s hogy az Úr is becsben tartja. Az újszövetségben Mária dicsénekéből tanuljuk ismerni Istennek könyörületességét a szegények iránt. A Krisztus tanítványai szegények. Gazdagok csak másod sorban állanak. Az özvegy fillére bármily csekély, magasztaltatik. Mily komolyan inti Jézus a gazdagokat, hogy egyszerűen adják el kincseiket! Ismeretes, mily gondozásban részesité az apostoli gyülekezet a szegényeket ; eredeti szervezete nem maradhatott fenn, de annak egyes intézkedései örökkévalók : a szegények gondozása, minek érdekében a diákonok hivatala teremtetett s szokássá váltak a szeretet adományai. Pal kívánja, hogy a fölösleg a szűkölködők felsegélésére fordíttassék. És Jakab kifakadásai a gazdagok ellen önként sorakoznak a hegyi beszéd mellé. A gazdaság feladata a társak javát, s a Krisztus országának előmenetelét szolgálni. Kérdésünkre vonatkozólag, mi ujat csatolt Jézus az ó-szövetséghez? Első sorban azt, hogy az ő tanítása a lelkiekre fekteti a fősúlyt. A lélek értéke hangsulyoztatik. Lásd pl. Luk. XVI. A lelki javak értékesek, ezek az igazi kincsek. Az anyagi javak csak azoknak látszanak. Amazok tiszták és igazán a mieink; ezek sok bajt okoznak és sohasem tudjuk, mikor vétetnek el tőlünk. Továbbá, bizonyossá tette az életet és a halhatatlanságot. A földi élet javai és az örökkévaló dicsőség között nincsen egyensúly; a gazdagság az örök élet előkészítésére fordittassék. Végre a szeretet. Forrása az Isten, a ki Krisztusban megjelent s tőle kiárad tanítványaira. A kiben van szeretet, az jókedvű adakozó leszen. Tagadhatlan, hogy az egyenlőtlenség a természetből foly, sőt éppen az Istennek akaratjából. Tehát megszüntetésére gondolni sem lehet. De másrészt igaz az is, hogy a szegénység az ember bűne s esésének következménye. Ennél fogva a keresztyének feladata gondoskodni arról, hogy a munka után megélhetni lehető legyen. A Mózes törvényéből törvényhozóink tanulhatnának. Csakhogy, kapcsolatban az Isten országával, igyekezzünk az istenfélő szegényt, minta kit Isten is becsben tart, jogaibai, méltóságába visszahelyezni. Jézus korában a szegények voltak az elsők, az ő országában, most a gazdagok azok. Ez reánk nézve megalázó. Bámulatos dolog, hogy a ker. hit a kényelmet szeretők vallása lett. De akkor ne csodálkozzunk azon, hogy kényelmes vallás lett belőle. Sajnos félreértés van a két osztály között: de ez megfejti a jelenkor talányait. A «menj, add el javaidat)), alkalmaztatni akar. Hadat kell üzenni a pénz szeretetének. De félreértés van a szegények s az evangélium között is. Mi nem vagyunk oly népszerűek mint Urunk volt. A helyett hogy egy darab kenyeret adunk, hogy alamizsnát dobunk a szegénynek, a szegény kezét kellene megfognunk. Mert az egyén, a személy akar a mi testvéri érzésünk tárgya lenni. Vajha a Savonarola buzgalma szállna reánk és annak a lelke a kit ő e város királyául akart! Utána Nicholas irlandiai lelkész cáfolta a socialisták állításait. Kiváló figyelmet keltett ezen a napon Loés lausati-