Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

minekünk «bölcseségünkké, szentségünkké, vált— ságunkká.)) Merítsünk belölök igaz imádást és szent meghódolást a megváltó és megszentelő istenség iránt, ki végetlen irgalmából, ingyen kegyelméből Szent Fiában megváltót, Szent Lelkében megszentelőt küldött minékünk. Higyjük el általuk, hogy 'a mely a népek álmait virrasztja, elhagyni a sseüu égnem kiván»; hogy mindig megujul, kiárad ccvegtelen malasztja)), valahányszor szivünk, ügyünk igazán szükségli, igazán keresi. Azért igaz hittel zendüljön fel ma is szivünk esdő fohásza, vig Hallelujája: Jövel Szent Lélek Úr Isten! Sz. F. A dunáninneni egyházkerület és a zsinat. Közel 25 éve, hogy a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlésén rendesen jelen voltam és ugyhiszem, hogy már jóval több éve annak, hogy ugyanazon kerületnek többsége ujjat húz az egyetemes gyűléssel; a mióta én tudom, majdnem évről-évre felvillant a kéznél tartott éles kard az egvetemes gyűlés ellen; sebet ütött-e azon ? a hosszú küzdelem csak szélmalom elleni hasztalan és veszélyes harcz maradt-e ? A mennyivel közelebb jutunk a zsinathoz, annyival hevesebb lesz a tusa, a kard ne rozsdásodjék-e? vagy egy szív utolsó lüktetésre készül-e, mielőtt elnémulni kénytelen ? Különös, hogy mégis az egyetemes gyűlés fontos események színhelyévé lett. Az a végleges kiegyezés Geduly és Húrban, vagy az autonomia és a pátens közt ott történt, az az itélet Nagy-Rőcze és Turócz-Szent-Márton felett ott hozatott és a dunáninneni kerület követei évente ott találhatók. Ha valaki csodálkozik azon, hogy ily követek megjelennek az egyetemes gyűlésen (kerületi egyházi rendtartás 59. §. f) és hogy a kerület az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvi pontjait tárgyalja közgyűlésein, annak azt felelik, hogy az egyetemes gyűlés csak a közegyház conferenciája, csak egyetemes értekezlet, melyen a kerületek követei tanakodnak mind arról, a mi üdvös vagy üdvöthozó az közegyházra vagy a kerületekre nézve, határozati, törvényhozási joga ilyen tanakodó testületnek nincsen; a kerület ismét megérleli otthon azt, mi ezen egyetemes értekezlet jegyzőkönyvi pontjából előmozdítja a kerület javát és azt elsajátítja, a mi pedig nem kell, azt elveti, mert az értekezlet nem parancsolhat vele. Ilv érvekkel szállt szembe eddig a kerület többsége az egyetem határozataival, a zsinat, az anyakönyvek magyar nyelven való vitelének kérdésében és sok másban; ezen többség szerint a törvény (1791. 2. törvénycikk, 4. §.) csak kerületeket ismer, tehát csak evang. testrészeket, egy testet pedig nem. Valahányszor tehát az egyházegyetem a dunaninneni kerületnél határozatainak foganatosítását sürgette, míndannv;

szor Siegfried vállát vagy Achilles sarkát érintene ; több ízben a boldogult Geduly püspök csak azért maradt távol az egyetemes gyűléstől, mert nem volt képes annak határozatait o\th on érvénj're juttatni. Éppazért tehát, hogy evang. testrészek egy egészszé össze ne olvadjanak, ugyancsak a ker. rendt. 59- §• f) mondja, «hogy a követek utasítással láttatnak el s magokat ahhoz szabni kötelesek.)) Jól emlékszem az 1876. Nagy-Szombatban megtartott ker. gyűlésre, a melyen nt. Csecsetka Sámuel anathemával sújtatott azért, mert az egyetemes gyűlésen a kerület határozata ellenében felszólalt. Ily eljárást meg kellett akadályoztatni ; ugyan az a kerületi többség, a mely az egyetemes gyűlést elismerni vonakodik, adja az utasításokat. Különös, hogy a ker. rendtartás azon egész szakasza, a mely az egyházkerületről szól (50. §. — 64. §.) az egyetemes gyűlést csak a fentebb emiitett összeköttetésben említi fel, annak pedig, hogy a kerület az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvei nyomán an nak végzései foganatosításáról gondoskodjék, a mi a 59. §. g) alá tartoznék, ezen szakaszban nyoma sincs. Az esperességi gyűléseknek meghagyatik ily végrehajtás a 43. §. d) pontjában és ugy látszik, mintha az által a kerület kibúvót talált az esperességek számára és arra, hogy azok is fumigálhassák az egyetemet ugy, mint a kerület többsége ; mert ha a kerület maga nem is intézkedik az egyetemes gyűlés határozata értelmében, miért tegye azt az esperesség, legyen ez pápistább a pápánál ? Feltűnő a ker. rendtartásban az egyházegyetemnek mellőzése a kerületi gyűlésnek összehívásánál is. Míg az egyházközségek tagjai egy harmadának kérelmére szükség esetében az esperes hívhatja össze a közgyűlést (2i.§.), míg az esperességi gyűlést az egyházak többségének kérésére végszükségben a püspök hívja meg (45. §.), a kerület gyülésezéséről végzetes időben vagy alkalommal a többség esperese és felügyelője intézkedik. Miért nem az egyetemes gyűlés egyházi elnöke ? A dunáninneni kerület már rendtartásában is kimondja, mily lazának képzeli magának és kivánja azon kapcsot, melylyel az egyetemhez fűzve van, számára az egyetem van is nincs is, ugy mint a mesebeli molnárleány a királyhoz jött is, nem is, hozott is ajándékot nem is. Mintha a dunáninneni kerület ki akarta volna kerülni az egyetemes gyűlés nevét is és netáni határozatainak érvényét, mindjárt az egyházkerületről szóló szakasz második kikezdésében (50. §.) azt mondja, hogy: «az egyházkerület jelenlegi állományában csak a zsinat tehet változtatást.)) Á mikor 1880-ban a rendtartás elkészült, már évek óta hangzott a zsinat neve és folyt ugy a dunáninneni kerület falain belül az 5

/s

és 3

/8

közti harcz, mint az egyetem elleni, küzdelem belül és kivül az egyházi és politikai lapok pengették a kerület megváltoztatását. Nehogy ezt az egyetemes gyűlés merészelje, ráutal a rendtartás a zsin.itra és meg vagyok győződve, hogy a rendtartás főszerzői: Geduly, Baltik, Trsztyénszky, Mudron, Dohnanyi, a zsinatot csak ugy gondolták megtartandónak és megtarthatónak, ha azt a kerületek többsége, t. i. legalább három, ha mindjárt az egy ellenében és még inkább a magyarhoni ág. h. evangélikusok túlnyomó többsége t. i. 780,000 lélek 130,000 ellen, tehát 6 lélek 1 ellenében kivánja. De mintegy verébijesztő a cseresznyefán vagy a szőllőben, ugy rikácsol a rendtartásban a «változtatás)). Ha a dunáninneni kerület a zsinatba megy, már is aláveti magát a zsinati törvényeknek és ha a zsinat a kerületet a többség rovására kibővíti, akkor épp az a többség csak emezt mondhatná és megköszönhetné a halál döfést. Ezt nem akarván, mindenféle ürügyet, okot, el ferdítést keres és felhasznál a zsinattól való távolmaradásának kimentésére. Nem tudom, elhiszi-e már maga a kerület többsége álérveit, vagy azok jellegét ismerve mégis felhozza azokat, hogy az egyetemet is meggyőzze azokról? Mellőzvén, megtagadván az egyetemes gyűlést, véli, hogy a zsinatot is kikerülheti.