Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

TÁRCA. A veszprémi püspök és egyháza 1614-ben. Nem a római katholikusról szólük, hanem a reformátusról és pedig azon kérdéssel kapcsolatosan, hogy a püspök legyen-e egyszersmind egyházi szolga, avagy közönséges atyafi is, a hogy t. i. akkor nevezték Péntekék közpapját. Zsilinszky Mihály e Lapok f. évi 6-dik számában meggyőzően fejtegette, hogy nagyon itt lenne már az ideje annak, hogy püspökeinket, a kiknek munka-erejét kerületük kormányzása tökéletesen igénybe veszi, felmentsük a parochialis teendők kötelessége alól. O ugyan csak magukról s maguknak irt, de mi egy hajóban evezünk ág. evang. testvéreinkkel, érvelése tehát a mi viszonyainkra is vonatkoztatható. Eszméje nem új, időnként fel szokott merülni, midőn egyházunk kormányzatának ezen krónikus baja érezhetőbbé válik s az élet ilyenkor a viszonyokhoz képest több-kevesebb időre meg is valósítja egészen. Kisebb vagy nagyobb mértékben azonban megközelíti minden püspökünk, sőt valamennyi esperesünk praxisa. Püspökeink, a kiket legderekabb szolgái közül az Isten maga választ — mint régi kánonaink mondják — az anyaszentegyház szavazata által, a pünkösti lélek ereje által a csodával határos munkásságot fejthetnek ki; de arra nem képesek, hogy midőn a kerület határszélén valamely egyház viszályos ügyeit intézik, vagy a konvent gyűlésein az egyház egyetemének javáról tanácskoznak, ugyan akkor saját egyházukban mint parochusok fungáljanak. A kötelességek ilyetén összeütközése alkalmával ott helyettesíttetik magukat, a hol jelenlétük nem okvetlenül szükséges, maguk azt végzik, a mit mással nem tétethetnek. Püspökök, a mikor azoknak kell lenniök, papok, a mikor azok lehetnek. A kerület ügyeinek pontos és gyors elintézését megszenvedi első sorban maga a püspök, a ki az egész embert kivánó hivatalok kettős terhe alatt roskadoz, másod sorban egyháza, a mely a gyorsan váltakozó kezdők gondozását sínyli. Ez így nem jól van! mondja Zsilinszky M. — — — Jól van! felel a Ládái echo. Jól van, hogy így van, mert ha nem így volna, félő, hogy egyebek is másként lennének; pedig minden úgy van legjobban, a hogyan van. A minthogy némely nyughatatlan elméjűeken kívül nincs is senkinek semmi kifogása a jelen állapot ellen. Az érdekeltek egyetlen panasz hangot sem hallatnak. Az egyház büszke, hogy püspök papja vati. A püspöktől senki nem kíván emberfelettit; tesz, a mit tehet. Ha az öregség rajta nehezedik, szívesen végzik dolgait mások : övé a tisztelet, a munkásoké a befolyás. A káplánok, a kik a lelkészi hivatalt látják el, szerencséseknek tartják magukat, hogy a gyakorlat mellett ismeretséget is szerezhetnek. A kerületnek meg van az a haszna, hogy felvigyázója részére nem kell fizetésről gondoskodnia. Á papság örül, hogy a ki előttük jár, nem fölöt-* tük áll. A boldogság tehát teljes és általános. Nem is szabad azt koczkára vetni a negyedfél század alatt kipróbált intézmény megbolygatása által. A mióta a magyar protestáns egyház fenáll, mindig fungens pap volt a superintendens. Ha pedig őseink három és fél száz esztendeig jónak találták ezen rendszert, mi is csak meglehetünk vele ! De vájjon jónak találták-e csakugyan? Bizony nem azt! Emlékeink azt mutatják, hogy az egyházak néha ugyancsak érthetően kifejeztek, hogy nem érik be azzal, hogy papjok püspöki méltóságával büszkélkedhetnek, hanem számot tartanak az általok fizetett püspök papi szolgálatára is. Igy a veszprémiek 1614-ben. Az 1613. évi novemberi ker. gyűlés az ugyanazon év október havában eltávozott papjok, Nagy Gáspár alatt keletkezett némely zavarok lecsendesitésére könyörgésökre magát a csak egy évvel az előtt választott püspököt, Pathai Istvánt engedte hozzájok. *) Pathai István korának egyik legtanultabb embere volt, egyaránt mestere a tollnak, a mellett igaz vallásos érzelemtől áthatott és az egyház kormányzatára egészen rátermett. Ellenei az ügyes és harezra kész vitázót félték benne, barátai rajongó szeretettel csüngtek Krisztus igaz szolgáján, s egyházának vitézkedő bajnokán. Tisztelte mindenki. Híveinek gondos és szerető apja, az anyaszentegyháznak szemes felvigyázója volt. Mint ilyen néha kénytelen volt eklezsiájából eltávozni, hogy főpásztor! kötelességeinek eleget tehessen. Kerületi gyűlést abban az időben évenként kétszer tartottak s volt úgy, hogy a generális két nap alatt sem ért véget. Az utazásra s előtanácskozásra is kellett egy-két nap, ugy hogy ilyenkor a püspök egyházában nemcsak a hétköznapi isteni tiszteletet, de kénytelen volt elmulasztani még a vasárnapit is. Néha kettőt, talán hármat is, különösen ha a szomszéd kerület zsinatja nyomon követte az övékét. A gyűlések jegyzőkönyveinek kicserélése ugyanis akkoriban még nem volt divatban; e helyett a nevezetesebb ügyekben tartott zsinatokra megszokták Inni a szomszéd kerületeket. A két felső dunai kerület Pathai kezdeményezésére egymásnak majd minden generálisán képviseltette magát. Pathai István Pálfi János, pápai pappal többször járt Ivomjáthiban. Igy 1614-ben is. A junius 18 — 19-én Pápán tartott partialisról haza sem mehetett, hanem a gyűlés végeztével Pálfival indult egyenesen a mátyusföldiek ugyan azon hó 24-re hirdetett zsinatjára Komjáthiba. Visszajövet 29-én még Rév-Komáromban is megállt, hogy a gyűlés megbízásából az egyháznak Bölcskei helyébe Szenczi Molnár Albertet ajánlja. Ezt a veszprémi egyház nem tűrhette el szó nélkül. Nem azért hívta s fizeté papját, hogy a kerületet szolgálja, hanem hogy nekik hirdesse az igét. Panasz levelök, melyet az augusztus 24-iki généralisra beadattak, nem maradt ránk, de hogy nehezményezett sérelmök cz volt, bizonyos azon válaszból, a melylyel őket a zsinat megengesztelni iparkodott. Pathai és Pálfi életrajzán dolgozgatván, leltem meg ezt a kerület jegyzőkönyvében, s közlöm, mint püspökeink lelkészi funkeziókra kötelezésének az imént felvetett kérdéséhez érdekes adalékot szolgáltató okmányt. Meg lehet, elolvassa majd Ládái is. Ha esetleg gondolkodni is talál fölötte, nemcsak azt látja be —• mint e lapok ír. számában egész őszintén maga meggyónta — hogy Zsilinszky M. indítványa, a püspöki hivatalnak elválasztása a papitól lehető, mert hiszen *) Nem 1 ó14-l)eii tehát, mint Tóth F, (Püspökök élete 6 |. lapon) tévesen állítja. M. Gy.