Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

oldása. Két év óta házról házra járunk a templomtartással. Most ennek vége lesz. Nagypénteken, midőn a szívességből átengedett szoba szűk voltát megint nagyon éreztük, ugy hogy a szoba ajtaját kiakasztva a konyhát is hozzá kellett vennünk, istentisztelet után egyakarattal el lőn határozva, hogy nem várnak tovább a válási ügy lebonyolódására, hanem ha adósággal is, vesznek magoknak egy házat s azt imaháznak berendezik. Alá is irtak csakhamar 300 frtot e célra. S ép ma veszem az értesítést, hogy a vétel immár meg is történt. Ez év őszétől tehát már itt is saját portánkon gyűlhetünk össze. Végezetül kérem nagytiszteletű Szerkesztő urat a következő személyes kérdésben való felszólalásomat e rövid tudósítás alá iktatni. Okom nem volt s nincs is eltitkolni, hogy én is azok közé tartozom, a kit Dr. Böhl Ede bécsi theol. tanitványai közé számithat. Tanulói pályámnak legkedvesebb három éve az volt, melyet Bécsben töltöttem, a hol Bőhl ur lelki vezetése mellett egy uj világ tárult fel előttem, a miért neki örök hálával tartozom. Becses lapja 8-ik (febr. 22.) számában Bőhl urnák egy a magyar egyház viszonyairól irt cikkéért ** ur az ő magyarországi tanítványait teszi felelőssé, a mennyiben ezek hamisan informálták volna őt, s őket azután az igazmondóságból megleckézteti. Én Bőhl ur cikkét nemolvastam, s jóllehet vele mái napig összeköttetésben állok, adatokat néki nem szolgáltattam. De vette légyen bárkitől engedje meg ** ur, hogy Bőhl urnák, L. T. P. S. urnák, az «Ev. Ref. Blatter»-nek s nekünk is meg legyen a magunk véleménye a magyar theol. tanintézek szelleméről s általában az egyházi életről. (Eszünk igában sincs a véleményszabadságot korlátozni, mi csak azon cselekedet ellen emeltünk szót, mely egyházunkat és irodalmunkat hamis világításba helyezte a külföld előtt. Szerk.*) Buzgó, égő szeretetet a magyar ref. egyház iránt Bőhl úrtól, L. T. P. S. úrtól, a «Szabad Egyház» kicsiny seregétől s Bőhl ur egyik tanítványától sem lehet megtagadni. (Ezt se tagadtuk meg, megyjegyzésünk az egyházszeretet azon monopolizására vonatkozott, melylyel a Sz. E. némely fórfiai maguk és a külföld előtt tetszelegnek. Szerk.) Epit, szélesebb vagy szűkebb körben, ki-ki a néki adatott ajándék szerint. «Hogyha valaki épit a fundamentumra aranyat, ezüstöt, drága köveket, fát, szénát, pozdorját: mindennek munkája nyilván lészen.» Üj-Bánovcén, 1890. április hó 13-án. Keck Zsigmond, ref. misz. lelkész. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. Folyó hó 19-én délután 4 óra tájban szokatlan nagy számú tömeg zsibongott a monori indóház várótermeiben, környékén, sőt az indóházhoz vezető utcákon is. Kint az indóház előtt fényes fogatok tömött sora, bent a várótermekben s a perronon palástos, kalpagos teljes papi egyenruhába öltözött alakok mellett ősmagyar typusu pátriarchalis arczok s ez arczok mindegyikén valami örömteljes esemény előérzetének varázsa. Midőn megszólalt a vonat beérkeztét jelző harang, minden szem várakozásteljesen tekintett a megállott vonatra, melynek egyik kocsijából alászállott az, a kit várván vártunk nagy örömmel: a tudós, a költő, a dunamelléki ref. egyházkerület nagy nevű püspöke, Szász Károly úr, titkárja, György László kíséretében. E ponttal szándékozom megkezdeni ama körútját, melylyel a kecskeméti egyházmegyét már előzetesen megbiztatni, megtisztelni kegyeskedett. Négy küldöttség sorakozott püspök ur megérkeztekor, a pesti és kecskeméti egyházmegye, a pesti felső járás és Monor község küldöttségei. E küldöttségek soraiban ott láttuk Balla Lajos monori, Szűcs Károly vasadi lelkészeket, Borzsák Benőt, mint a pesti, Ádám Kálmán esperes vezetése alatt Mészáros János kecskeméti, Kovács Lajos nagy-kőrösi, Takács József czeglédi, Csekey István szolnoki, Miskolczy Dénes szent-mártonkátai, Benedek László pándi lelkészeket, Sógor Endre tápiószeli segédlelkészt, Szilassy György tanácsbiró, mint gondnok helyettes vezetése alatt Antos Isván, Csilléry Benő tanácsbiró urakat, Csabay Imre igazgatót a kecskeméti gymnasium, Benkó Imrét a nagy-kőrösi tanári kar, H. Kiss Kálmán a nagy-kőrösi tanitóképezde, Hajdú László, Nyújtó Pál urakat az egyházmegyei tanitó testület, Inárcsi Farkas Eleket a nagy-kőrősi, B. Molnár András főgondnokot a czeglédi egyház részéről — mint a kecskeméti egyházmegye képviselőit. Kovács Gáspár járási főszolgabírót, Patay József, Mayer Curt. Tahy Lajos gombai földbirtokosokat. Mint a járás tisztviselője Kovács Gáspár üdvözölte először püspöki urat, őszintén érzett igaz tisztelet rezdült meg szavaiban, midőn hangoztatta, hogy püspök úrban a valódi érdemet jött a járás nevében és uiasitásából üdvözölni, azt a valódi érdemet, azt a valódi nagyságot, a mely nincs felekezethez köttetve s a melynek éppen azért minden felekezet hódol. A szavaira fel viharzó éljen kiáltás volt pecséte annak, hogy a nép választott tisztviselője a nép szivéből választotta, meritette szavait. Majd Monor község főbírája adott kifejezést a község örömének a fölött, hogy püspök ur magas látogatása habár csak átszállóban, habár csak néhány perezre is érintette a községet. Az a zugó éljen kiáltás, mely szavaira felharsant, igazolta Monor község lakosságának igazi örömét. Ezek után Ádám Kálmán a kecskeméti egyházmegye esperese üdvözölte egyházmegyéje nevében az egyházkerület püspökét, atyját. Gyönyörű beszédében s ennek hasonlatául alkalmazta József álmát; mint az ő kévéje előtt meghajlottak a testvérek kévéi eljöttünk mi is, hogy testvérünk, atyánkfia előtt tisztességet tegyünk, előtte meghajoljunk. Eljöttünk hogy meghajoljunk az előtt, ki Istentől s a néptől nyert hivatást szerint, a hibát, a hanyagságot, a mulasztást ostorozn-, az érdemet a munkás az előhaladást értékelni, kiemelni tudja és akarja is. Eme nehéz fárasztó munkájában Isten áldását kérve ő méltóságára : zugó helyeslő moraj s orkanszerü éljen támadt szavai után. Megszűnt a viharzó éljen, a vihar után lőn mély csendesség s e nagy csendben megcsendültek az ősz pásztor szavai: minden hatalmasság az Istentől vagyon. S eme bibliai szavakból kiindultan remek beszédében átszál ama gondolat kifejtésére, hogy alkotmányos államban minő a mienk is, az egyházi és közigazgatási ügyek intézői, őrálló, egymás útjából az akadályokat elhárítani, egymás ügyeit előmozdítani, egymás érdekeit támogatni védeni hivatvák. De ő védelmet nem igényel; testvéreihez, atyjafiaihoz jött, hozva hozzájok hozva mindenekhez szerető szivet, jó akaratot. Nem védelmet kér és vár csak szeretetet, csak jó akaratot; s midőn úgy a közigazgatási hatosig képviselőjének, mint Monor község főbirájának köszönetét fejezi ki az előzékeny fogadtatás és szíves megemlékezésért, az egy-