Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

marad az Alföldnek a 24,000 frt államsegélyből 8000 frt.» Ha államférfiatok, kiknek bölcsességében annyira bízik, csakúgy számba veszik az uj egyházkerületnek ugy vallásos, mint nemzeti tekintetben teljesítendő fontos misszióját, akkor sem adhatnak s adnak többet az eddigi k ul cs szerint, mint a dunántúli ref. egyházkerületnek, vagyis legfelebb 8000 frtot. Azonban, hogy hogy lesz jövőben az államsegély megosztása, azt sem én nem tudom, sem Felsőtiszaparti nem tudhatja. Felsőtiszaparti továbbá azt mondja : ((Ugyancsak 10 évig fizettük a debreczeni főiskola részére a lélekadót 2 krjával, a mely 220,000 lélek után legkisebb számítással 40,000 frt.*> Ez a nagy szám csakugyan gondolomra van írva, mert a debreczeni főiskolai pénztári könyvek mást bizonyítanak. Ugyanis a tiszántúli egyházkerületnek az uj egyházkerületet alkotandó 6 egyházmegyéjére lélekszám arányában 10 évre 42,025 frt 16 kr volt kivetve, de ebből mind e mai napig csak 21,528 frt 43 kr fizettetett be, tehát a kivetett összegnek felénél párszáz forinttal több ; igenis mert míg a szathmári és nagy-károlyi egyházmegyék a rájok eső összeget kevés hijján befizették, a többiek sokkal kevesebbet vagy csak igen csekély összeget szolgáltattak be, nevezetesen a nagy-bányai egyházmegye 4430 frt helyett 2432 frt 50 krt, a felső-szabolcsi 12,475 frt 56 kr helyett 5087 frt 37 kr, a máramaros-ugocsai 3 112 frt helyett csak 533 forint 8 krt, a beregi 7681 frt 80 kr helyett csak 667 frtot, vagyis tartozásának még n-ed részét sem fizette be. Az a 40,000 frt tehát nem jő ki sehogy sem. De hát türelmes teremtés a papiros, rá irhát arra a lelkiismeretes ember annyit, a mennyit akar, ha győzni igy reménye!. «Joó István urnák ttidnia kellene, mondja Felsőtiszaparti, hogy a közigazgatási pénztárból a debreczeni szegény főiskola énektanárját fizetik.» Hát tudja is az, de bezzeg nem tudta Felsőtiszaparti, hogy a közigazgatási pénztárnak mi a rendeltetése, mert különben nem állította volna, hogy ebből segélyezik az alföldi magyar reformátusságot a felvidéki szegény egyházak rovására. Egyébiránt azon pénztárból az újonnan rendszeresített főiskolai énektanári szék fizetése pótlására összen 250 frtot rendelt adatni az egyházkerületi közgyűlés. (1887. évi 255. sz. végzése szerint) 3 évre, egyszersmind a gazdasági tanácsot utasította, hogy azon tanszék fizetésének megfelelő alapot mutasson ki. Ez egészen más dolog, mint az egyházaknak, lelkészeknek s illetve tanítóknak segélyezése, melyre nézve az államsegél}7

ezenkívül tisztán egyházak segélyezésére a magyar ref. segély-egylet kamatjövedelmeinek 2

/;

í

-da szokott fordíttatni. De ád az egyházkerületi pénztára középiskolai tanárok nyűg- és gyámintézetének is 300 forint évjáradékot s igen helyesen. Hát ezt nem tetszik kifogásolni ? Gúny tárgyává teszi Felsőtiszaparti a tiszántúli egyházkerületi közgyűlésnek azon intézkedését is, hogy a debreczeni főiskola is az egyházkerület pénztárából 70,000 frtot szavazott meg a szegény egyházak javára. Gúnyját igy akarja bizonyítgatni. «Épen most látom a főiskola vagyoni kimutatásából, hogy 71,591 frt egy krajezár kamatot nem jövedelmez. Ha tehát ez ekklézsiák kölcsön veszik 6°/0

-ra a pénzt, azt nagyon roszul fogják cselekedni, mert legfeljebb 6!

/2

kamat fizetéssel akármelyik földhitelintézettől kapnának kölcsönt s a kamattal együtt a tőkét letörlesztenék. Az ilyen üzletet jótékonyságnak tüntetni fel, ahhoz erős phantasia kell.» E 71,49r frtra nézve a ((Debreczeni Protestáns Lap» ez évi 10-ik számában «Gregarius» álnév alatt közlött czikk vezette félre Felsőtiszapartit. Itt legalább jóhiszeműleg járt el, annyival inkább, mert Gregariusban valami nagy pénzügyi capacitást gyanított. Ha minden szám és szó, melyet leírnak, hiteles volna, ugy e 7 r,591 frtos tétellel nem csak gúnyolni, de nevetségessé lehetne tenni egyházkerületünk eljárárását, ha csakugyan dicsekedett volna jótékonyságával, de ez a nagy szám sem a megvizsgált számadások vagyonmérlegében, sem az egyházkerületileg jóváhagyott főiskolai költségvetésben nem fordul elő sehol sem. Már pedig az intézet pénzügyi állagának megismerésére egyedül ezek a hiteles források; ezekkel szemben dilettánsok combinátioi és tévedései tekintetbe sem jöhetnek; de oly nagy összegnek kamatozás nélkül való hevertetése merő képtelenség is volna; kezelési rendszert gondolni sem lehet olyan nyomorultat, mely ily nagy összeget gyümölcsöztetés nélkül hevertessen, a pénztárnok pedig a legnagyobb megrovásnak tenné ki magát, ha önfejüleg tartana ily nagy összeget e pénztárban. Mint hitelesés hivatalosan megállapított tényt el nem hallgathatom, hogy a f. évi márcz. hó utóifán tartott pénztár vizsgálat alkalmával csak 600 frt készpénz volt, a mi miatt ápril i-én a tiszti fizetések kiadhatása végett a takarékpénztárból kellett 4000 frtot kivenni. Fia 71,591 frt heverne, akkor ilv esetek nem fordulhatnának elő. A főiskol a pénze részint jelzálog kölcsönre, részint takarékpénztárakba van elhelyezve. Rendkívül ritka eset az, a mikor nagyobb tőkék visszafizetésekor tetemesebb összeg egy-két napig gyümölcsözetlenül hever a pénztárban. Sajnálni lehet, hogy épen a ((Debreczeni Prot. Lapban)) jelent meg oly pénzügyi adat, melynél fogva egyházkerületünk eljárása kíméletlen gúnynak lett' kitéve. Annyira nem hever a főiskolának oly nagy vagy hasonló tőkéje a pénztárban, hogy a gazdasági tanács elhatározta, miszerint az egyházkerület közgyűlése feliratban kéretik meg arra, hogy nagyobb összegeket ne szavazzon meg a főiskolai pénztárból, mert ennek tetemes károsodásával jár, ha tőkéi hosszú időre leköttetnek; pedig a főiskola pénztárából eddig csak mintegy 34,000 frt utalványoztatott ki, a többit u. m. 29,900 forintot az egyházker. pénztár adta. A tőkesegély rendeltetésére né-ive azonban Felsőtiszaparti teljes homályban és zavarban van; különben nem állítaná, hogy az egyházak a tőkesegély után 6°/0 kamatot fizetnek, s nem izgatná azokat, hogy ne vegyék fel a részökre kiutalványozott tőkesegélyt; mert mint mondá, '.(legfeljebb 61/2 kamat fizetéssel)) földhitelintézetnél kapnának kölcsönt, s a tőkét letörlesztenék)) Felsőtiszaparti tanulja hára, hogy a tőkesegély után 32 évig il

l2

°/0

~ot tartoznak az egyházak fizetni a tőke restituálása végett, és nem 6°/0

-ot, a miben mégis csak van egy kis különbség. Nem érdemli hát a tiszántúli ref. egyházkerületi hogy pellengérre állítsák épen azok, a kiktől tisztelete, várhatna. A kis egyházak adóviszonyait annyira ismerem, hogy bizony kár volt azokra engem oly tudákos képpel figyelmeztetni csak azért, hogy elmondhassa, «hogy a 2200 vagy még ezen felül levő alföldi ekklézsiát 300—400 frtos domesztikai segítségre ajánlja az egyházkerület, mig 101 lélekkel biró Gecsét 100 frt segítségre tartják érdemesnek.)) Ama népesebb egyházak, tudtommal Rittberg, mely templomépitésére 200 frtot és T.-Lök, mely adósság törlesztésre 150 frtot kapott ; de az előbbi igen szegény község Temesmegyében, eme pedig pár év előtt a Tisza kiáradása miatt szenvedett igen nagy károkat, s az egyház, hogy iskolait és belhivatalnokai lakását felépíthesse, adósakármelyik kamattal a meg vala-