Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

és az eddigi megtakarításokkal mintegy 63 ezer frtra megy, mihez még körül belül 17 ezer frt járul, mely bizonyos eladandó birtok-részletek árából gyülemlik össze. Ez immár tekintélyes tőkevagyonból az igazgatóság és a meghatalmazottak közgyűlésének égyik régebbi határozata szerint ingatlant fognak szerezni. Az alapítványnak Budapesten a kalvintéri parokhialis épületben, a régi tanács teremben 400 frt évi bérért külön helyisége van, mélyben üléseit tartja és gróf Tisza Lajos igazg. elnök által ajándékozott irattári szekrénye, melybe az ügyész által rendezett irattára (mintegv 5200 drb) elhe-Iveztetett. Az alapítvány tartozása az Ált. bizt. táraságnál felvett kölcsönből most még 22,509 frt, a budapesti theol. akadémiának 10,500 frt, a dunamelléki egyházkerületben lelkészek özvegy árvái pénztáránál egy ezer frtos alapítvány. — A jelentést a folyó évi igazgatósági közgyűlés fogja tárgyalás alá venni. * Az angol biblia társaság születési évfordulója, mint tudva van, március 7-ike, mely napon a világra szóló társaság igazgatósága Londonban minden évben ünnepélyt szokott rendezni. A Társaság most a 87-ik születésnapját üli s az idei ünnepély a Társaság tanuló gyűjtői tiszteletére tartatik. Londonban ugyanis az iskolákban és intézetekben a tanulók közt számos «juvenile collectors» vannak, kik osztályukban és társaik között a Biblia Társaság céljaira rendszeresen gyűjtenek. Ezek száma most már oly roppant nagy, hogy a részökre rendezett idei ünnepélyt már nem lehet a társaság házában (Queen Victoria Street) megtartani, hanem, mint a «Monthly Reporterw márciusi füzetéből, (melyet Londonban lakó jeles hazánkfia, dr. Duka T. volt szíves szerkesztőségünknek megküldeni) olvassuk, egy óriási csarnokban, a Guildhallban tartanak. Az ünnepélyen a londoni Lord Mayor és Lady Mayoress fognak elnökölni és az alkalmi beszédet Teigmnouth Schore, Viktória királynő udvari káplánja és worcester-i kanonok fogja tartani. A Társaság havi tudósítója az ily ünnepélyeket rendkívül alkalmasaknak találja az érdeklődés fokozására és felhívja a vidéki városokat, liogy a társaság születés napjára évenként szintén ünnepeket rendezzenek. * Egyházi aranykönyv. Nagy-Kőrösről írják Lapunknak : ((Febr. 18-kán a nagy-kőrösi értelmiség egyik derék tagját, Inárcsi Farkas Lászlót kisértük örök nyugalomra, ki jó férj, jó rokon és barát s függetlenségi harczunkban vitéz huszártiszt vala. A bánatos özvegy — a boldogult végakaratához is híven — minden hivalgó pompát 'mellőzni kívánván, 1000 az az egy ezer frtot küldött Fi ló Lajos ref. lelkész úrhoz, mint oly alapítványt, mely az elhunyt emlékére a család által később meghatározandó jótékony czélokra fordittassék. Szebb emléket a család megsiratott halottja számára nem emelhetett volna 1 — Ugyan csak a boldogult nagybátyja — Kalocsa Balázs ur és neje — koszorúk helyett 2o frtot küldtek szintén F. L. lelkész úrhoz, hogy azt a legjobban tanuló egy gyirmasialista és praeparandista között oszsza ki. Az ilyen kegyelet nem szorul dicséretre 1 Hányan vannak kik máskép gondolkodnak, még a földmives nép rétegében is! Rendeznek cziíra temetéseket. A temetkezési czégek meg a kis városokban is gomba módra támadnak és szőnyegeik és egyéb czókmókjaikkal, miket a halottas házak beborítására hürczolnak, nem egyszer terjesztik a ragályozó betegségeket. Kár, hogy az ilyen temetés-rendező czégek holmijaira az egészségügyi hatóságok még ki nem terejs'ztették figyelmöket! * Calvin receptje a jezsuiták ellen. Az ultramontánok harcmodora, mint tudva van, egyáltalában nem válogatós a maga eszközeiben, hisz az ő hírhedt vezérelvük szerint «a cél szentesíti az eszközöket.)) Érdekesen illusztrálja ezt az a tanulságos kis füzet is, melyet Hollerung Károly modori ev. lelkésztársunk s az «Ev. Glocken» c. vallásos lap buzgó szerkesztője küldött be hozzánk. A németül irt füzet cime : «Auf der Bárenjagd», szerzője Terlinden lelkész, a híres duisburgi pap, ki a római Luther-templom eszméjének megpenditése és az e célra eszközölt gyűjtések által német hittestvéreink között megérdemelt tiszteletnek örvend s az ultramontán túlkapások egyik legbátrabb és leghivatottabb ostromlója. A füzetke szerzője kedé^es tárca-modorban azt beszéli el, hogy a tél folyamán a német ultramontán lapok által vezércikkekben és polemikus iratokban Calvin jezsuita-receptjeként kolportált mondására az illető lapok szerkesztőségénél milyen vadászatot tartott. Vagy hét ultramontán laphoz intézett kérdést, hogy mutassák ki, hogy az általuk Calvin szavaiként idéz ett mondást (ez a medve) a nagy reformátornak mely ik művéből vették ? Az ultramontán szóhősök az erélyes vadászt Pontiustói Pilátushoz utasították, de Calvin műveiből sehonnan se tudták kimutatni az odiosus szavakat. Az állítólagos recept igy hangzik : «A jezsuitákat pedig, kik velünk a legtöbbet ellenkeznek, vagy meg kell gyilkolni vagy ha az könnyű szerrel nem lehetséges, kiűzni vagy legalább hazugságokkal és rágalmakkal ártalmatlanokká tenni.)) Terlinden a strassburgi híres Reuss professorhoz, Calvin e legalaposabb ismerőjéhez is kér -dést intézett, ki határozottan kijelentette, hogy Calvin ilyet soha sem irt, sőt 44 kötetre terjedő műveiben, melyek kiadasával épen most foglalkozik a tudós professor, mind össze csak kétszer fordul elő a jezsuiták neve. Hosszas kutatás után végre sikerült kifürkészni Terlindennek, hogy a Calvinnak tulajdonított jezsuita-receptet egy jezsuita, névszerint Beccanus M., II. Ferdinánd gyóntatója szerkesztette, «Aphorismi doctrinae Calvinistarum» című munkájában, hol ez a szent (?) atya amaz istentelen szavakat igy adja a kálvinisták szájába : «Jesuitae vero qui se maximé nobis opponunt, aut necandi, aut si hoc commode fieri non potest, ejicendi aut certe mendaciis et calumniis opprimendi sünt.)) — Ily történeti hűséggel szoktak irni és idézni az ultramontánok a mi reformátorainkról. Ily alapossággal sütötte volt ki, most egy éve Májunké, a «Germania» szerkesztője, hogy Luther öngyilkos volt. O tempóra, o móres! * A baptista misszió Magyarországon és a szomszédos tartományokban, mint «Chronik der christlichen Welt» című lap írja, nagy tevékenységet fejt ki. ((Tizenegy éve, irja a nevezett lap, hogy a baptista propagandát Magyarországon a pesti hitközség prédikátora, Meyer megkezdte s azóta ügyes prédikátori tevékenység és a kormány előzékeny magatartása következtében nagy haladást tett. Most már az ország különböző részeiben körülbelől száz baptista állomás van. A hitközségek tagjait mintegy 1300 lélekre lehet tenni, bár a valóságban ennél nagyobb a számuk, minthogy az ujrakereszteltektől nem kívánják meg, hogy régi egyházukból forma szerint kilépjenek. A misszió minden confessióból toborzza híveit, de előnybe részesiti a német nemzetiségűeket. Legnagyobb gyülekezetük Budapesten van, mely már szép imaházat épített magának. A szomszéd országok között Szerbiában a kormány ellenállása miatt nagy nehézségekbe ütközik a misszió. Mackenzie, egy gazdag angol, ki szerbiai birtokos, egy kis gyülekezetet szervezett és templomot építtetett, de a kormány ezt bezáratta s minden további vallásos összejövetelt eltiltott. Ellenben Bulgáriában, hol vallássza-