Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

erre pályázni akartam, s mert gyűjtöttem a növényeket, a boldogult tudott is e szándékomról s minthogy vele is sokszor voltam botanizálni, mintegy várta is tőlem. Hogy-hogy történt, én nem pályáztam s ha jól tudom senki; a pályázat e meddősége fájt neki, s egy más kirándulás alkalmával csak ennyit mondott: azt hittem, hogy ön bizonyosan pályázni fog! Még csak korholás sincs e szavakban s mégis örökké fülembe csengenek s fáj az a tudat, hogy e jó ember belém helyezett bizalmában akkor megcsalatkozott. A botanikát különös kedvvel tanította s ebből magyarázható meg, hogy a termetes, jól táplált s kissé nehézkes férfiú sűrűen vitte tanítványait azon időben botanizálni a hegyek közé. Már akkor egyetemi hallgató voltam, mikor egyszer kérdi tőlem, hogy kollega, mert igy szóllitott, ismeri-e a Telekia speciosa növényt? Nem-mel válaszoltam s a jó öreg ur, hogy nekem megmutathassa a termő helyén e nem közönséges szép fészkesvirágzatu növényt, nem sajnált velem eljönni gyalog a Meszes hegyen túl. E kirándulás egy napba került. Ez is mutatja buzgóságát, jóságát. Egykorú kartársai*) között is kedvelt egyéniség volt a boldogult. A kollégiális jó viszonyt soha sem zavarta meg s hiszem, hogy fiatalabb kartársainak is — kik nagyrészben tanítványai — állandó szeretetét és becsülését érdemelte ki. Szerény, csendes, nyugodt ember volt, ki a feltűnést nem szerette, hanem azért híven és pontosan teljesítette, mindezek oly tulajdonságok, melyek közbecsülést szereznek számára az iskola falain kivül is. A természet örök rendjét megváltoztatnunk nem lehet, s megilletődéssel tapasztaljuk, hogy lassan-lassan kidőlnek közülünk mindazok, kik egykor bennünket bölcsességükkel, tiszta jellemükkel vezéreltek. Ezek közé tartozik megboldogult tanárom is, kinek tiszteletreméltó élete, tiszta jelleme méltán megérdemli tőlünk, volt tanítványaitól, hogy emlékét híven őrizzük keblünkben, s a kegyeletnek legnemesebb adóját, az elismerést a távolból is meghozzuk a kesergő rokonság és kartársak által körülvett ravatalára ! Áldott legyen emléke ! Csurgó. Dr. Vida Károly. IRODALOM. ** Prometheusz c. a. Halmy Gyula egy kötet ((bölcseleti költemény»-t írt, melyet Révai Léo adott ki Budapesten, 1891-ben, ára 1 frt 50 kr. — A csinos kiállítású verskötetet végig olvasva, igazat adunk szerzőnek, ki a költeményekhez irt «Előszó»-ban azt mondja: ((Szokatlan hang üti meg fülünket. Filozófia versekben)). Meg van itt énekelve «a világ keletkezése, az ember eredete, a lélek és test halála az egyedben, halhatatlansága a fajban» ; dicsőítve a hedonizmus, elvetve a világfájdalom, hirdetve az istentagadás ; s végül dicshynmuszokban magasztalva a pozitivizmus, mely szerző szerint ((legjózanabb álláspont a tudás, s a létfentartas harc-terén.» Az itt jelzett uj csapásra azért tért szerző, mert a ((szabadság, haza, szerelem, a költészet e régi forrásai, már ki vannak merítve.)) — Az uj irányt Halmy öntudatosan jelöli ki, de silány a n képviseli. A pozitivizmus, materializmus és atheizmus kobzán nagyon *) íliri Ferencz, Török István és Kerekes Sándor, kik közül "csak az utóbbi van még éleiben, kinek jó egészséget kivánok a nyugalmi helyzetben. gyenge dalokat, silány harmóniát fakaszt. Különben ez nem tehetségének, hanem a hamis iránynak hibaja, melynek lejtőjére tévedt. «Halmy költői iránya (— a materializmus) egyúttal a költészet (= az idealizmus) tagadása is.» E mellett technikailag is lényeges kifogások emelhetők a ((Prometheusz)) ellen. Verselése nehézkes, néhol épen döcögős, mintha szándékosan mellőzni akarná a forma-csín és műgond magasabb követelményeit, Mi nem hiszünk szerző jóslatában, nem hiszszük, hogy eszméi «a költészetnek ujabb lendületei adnak, rá ren.tissance-t derítenek.» Mi Arany Jánossal tartunk s azt Valijuk : «Nem a való hát: annak égi mássá Lesz, a mitől függ az ének varázsa Ez önmagánál szebb, dicsőbb természet : .... a költészet.* ** Alkalmi egyházi beszédek cím alatt jelent meg a legközelebbi napokban Révész Imre egyházi beszédeinek VII. füzete Révész Kálmán pápai theol. akad. tanár kiadásában. A 10 kis 8-rét ívre terjedő füzetben a boldogult nagynevű prédikátornak 13 alkalmi beszede foglaltatik és pedig: «Háború idejéna, ((Békekötéskor)), ((Kholera megszűnése után», «Intés mostoha időben», «Csapásos időben)), «A kis templomnak huzamos szünetelés utáni megnyitásakor)), «Bő aratáskor», ((Aratáskor)), «Aratás vagy szüret tájána, «Presbyterek beigtatásakora, «Nyárban», «Téli tanítása és ((Székfoglaló egyházi beszéd Debreczenben, elő- és utó imávaia. E füzetnek a Vl-kal együtt leendő tüzetesebb ismertetéséről gondoskodtunk. Addig is szivesen ajánlj u >\ a m ű ve t olvasóink b. figyelmébe. Ára 1 frt 40 kr. Kapható Kókai Lajos könyvkereskedésében Budapesten. ** Magyar alkotmánytan. A honpolgári jogok é; kötelességek rövid ismertetése népiskolák számára, irta dr. Csíky Kálmán, a kir. József-műegyetemén a közigazgatási jog nyilvános rendes tanára, tudomány egyetemi m. tanár, II—ik javított kiadás, Budapest, 1891. Lampel 11. kiadása, ára kemény kötésben 24 kr. — Jól ismert, kipróbált tankönyv, mely rövid időn második kiadásban került forgalomba. A javítás az ujabb keletű törvények felhasználásában s itt-ott stylaris javításokban áll. Szól a családra, a községre, a törvényhatóságokra, az államra és az egyházra vonatkozó jogokról és kötelességekről. Biztos tárgyismeret, paedagogiai gyakorlottság s a gyermek elméhez mért előadás a könyv elismert fényoldalai. Dióhéjban minden lényeges tudnivalót felölel s tömören és világos nyelven tárgyal. Nekünk csak az nem tetszik, hogy a zsurnalisztika rosz szokásának hódolva, a keresztyént mindenütt keresztinek írja s ez állal kath. felekezeti terminológiába téved. Különben az is lehet, hogy a korrektor hibája, a «kereszténya szó állandósítása. A könyvet, első kiadásban, az illetékes minisztérium általánosan approbálta. Prot. népiskoláknak is bátran ajánlható. KÜLÖNFÉLÉK. * Irodalmi társaságunk vallásos feollvasásai során febr. 26-án Petii Elek theol. tápár olvasott fel. ily címen: «A vallás szerepe a mindennapi életben.a Közönség gyönyörű és oly számos, hogy a deák-téri nagy dísztermet zsúfolásig megtöltötte. A felolvasás igazán vallasos és épitő volt, párosulva azzal a ritka szép és szívbe mászó előadással, mely Petiinek különös adománya. A közönség meghatottan, templomi áhítattal, látható gyönyörködéssel hallgatta s a végén- lelkesen