Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

a lapok száma fejezi ki-. A föld kerekségén van 41 ezer kii lap, ebből legtöbb jut az Egyesült-Államokra, hol 3081 emberre esik egy újság; Svájcban 3229, Dániában 6144, Belgiumban 7182, Hollandiában 7528, Németországban 8519, Franciaországban 8788, Angijában (szigeteivel együtt) 9252, Magyarországon (a magyar lajt véve) 9538 emberre esik egy hírlap vagy folyóirat. Utánunk jőnek a spanyolok, kiknél 14,939; az olaszok, kiknél 17,721; az osztrákok, kiknél 18,078; a finnek, kiknél 20,000; az olahok, kiknél 52 ezer, az oroszok, kiknél minden 100 ezer emberre esik egy újság. — E szamok két fontos tanulságot szolgáltatnak. Nen.Ziti tanulságul kivonhatjuk belőlük azt, hogy sokszor ócsárolt fajunk a kultúrában gyors léptekkel halad előre s már is megelőzött néhány nagy és híres nemzetet, mely tény a magyar faj erős értelmi és erkölcsi képességemellett bizonyít. Vallási tanulságul megjegyezhetjük azr, hogy az emberiség legműveltebb nemzetei és egyénei a protestáns hitelveket vallják, fényes bizonyságául annak, hogy a szabad eszmék és szabad intézmények e hit emlőin fejlődnek ki, és pedig annál teljesebben, minél szabadabban ervénves'ül a protestantismüs (pl. Egyesült-Áilamok, Svájc stb). Az egésznek pedig az a morálja, hogy legyünk jó magyarok és jó protestánsok, e két dolog a legbiztosabb feltétele szellemi és erkölcsi haladásunknak 1 * Lélek-halászat elnevelés utján. Seregélyesről írja lapunknak Halom Vince segéd-lelkész : Az alcsúthi ref. lelkész még a mult év folyamán jelentést tett a vértesaljai ref. egyházmegye esperesének arról, hogy az Alcsúthon fennálló apacazardába odacsalogattak a «kedves testvérek)) néhány törvény szerint reform, vallású gyermeket és őket nemcsak hogy át nem küldik a reform, iskolába vallastanitás céljából; de még azt is kereken megtagadták, hogv azon gyermekek a reform, hitoktatáshoz járhassanak oly czélból, hogy az őket a reform, vallás igazságaira oktassa, a törvény világos rendelete szerint. Esperes ur ekkor azonnal jelentést tett Fehérmegye tanfelügyelőjénél, s egyszersmind fehívta őt arra, hogy intézkedjék az iránt, hogy azon négy, törvény szerint reform, növendék a vallástantól illetékes oktatójától, ne pedig csupán a nénikéktől nyerje az oktatást; mert az 1868. XXXVIII. t. cz. 6. §-a csak arra ad jogot a szülőknek, «hogy gyermekeiket szabadon neveltethetik bármely vallású intézetben ; ellenben azt egyenesen megtiltja, hogy szabadon neveltethessék bármely vallásban.)) A tanfelügylő ur csakhamar intézkedett és pedig a törvény intenciója szerint ; t. i. kimondotta azt, hogy semmi ellenvetés nem lehet az ellen, ha azt a négy reform, vallású gyermeket egyéb tárgyakra a nénikék oktatják; de azt meg kötelességükké teszi, hogy vallástanítás céljából küldjék el őket rendesen az illetékes reform, hitoktató elé. A tanfelügyelő ur ezen intézkedésében ugy az alcsúthi ref. lelkész, mint az esperes ur megnyugodott ; de nem a «kedves testvéreké és azok gyóntatója : az alcsúthi róm. karh. lelkész. Ok egész kurtán kijelentették újból, hogy semmi szin alatt sem fogják megengedni azt, hogy azon növendék gyermekekbe eretnek méreg csepegtessék, mikor azok Isten különös kegyelméből oly szerencsések lehetnek, hogv az igaz kath. egyház (?) egyedül üdvözítő tanait (?) is könnyű szerrel magukévá tehetik. Ok ugyan nem fognak engedni se az eretnek papok, se az apostata tanfelügyelő követelésének, mert «olyan törvény nem létezik, a mely kötelezhetné a természetjog ellenében a kath. lelkészt arra, hogy a szülők nevelésszabadságát korlátozza.)) Merészen állitja az alcsúthi plebánus, hogy azon gyermekek — bár reformátusoknak születtek és a 12 évet sem töltötték még be — voltakép római katholikusok és pedig azért, mert róm. kath. intézetbe járnak és abban neveltetnek. Hivatalos levelében azt írja.: «A törvény — az 1868. XXXVIII. t. cz. 6. §-ából magyarázza azt ki a t. atya — megadja a szülőknek azt a jogot, hogy abban a vallásban neveltetheti a szülő gyermekét a melyikben akarja és az ellenkezőre senki őt nem kényszeritheti.)) «A protestáns szülő apácazárdában vagy akár jezsuita kolostorban neveltetheti gyermekeit s ezekben az iskolákban oly vallásra taníttathatja, a minőre neki tetszik. Ebbe senkinek sem lehet beleszólása. Ez kétségtelen.)) Az alcsúthi esethez, melyet a hivatalos iratok alapján irtam le, azt hiszem, nem szükséges hosszas commentár. Két tanulság egyszerre szembe ötlik belőle. Egyik az, hogy a clerus sem nem tanul, sem nem felejt, s előtte az országos törvény csak írott malaszt, melvlyel kénye-kedve szerint packázik. Ajánljuk a törvény őreinek figyelmébe. Másik az — s ezt a szerkesztőség diktálja tollam alá — hogy legyünk éber pásztorok, ne érjük be az örökös sérelmi politikával, a folytonos jajgatással, mert vallásunkat és híveinket rendőri közegekkel fenn és megtartani nem lehet. A vallásos hűség, a hitbuzgóság és hitben való belső építés a fődolog. Ne felejtkezzünk el az apostol intelméről, hogy a hithű lelkeket sem magasság sem mélység, sem angyalok sem fejedelmek stb. nem szakithatják el a Krisztus szerelmétől. Őseink .a kedvezőtlen törvények, üldözés, zaklatás dacára megmaradtak hitökben ; korunkban kedvező törvények mellett és üldözés nélkül halászszak híveinket, mert nincsenek a hitben kellően nevelve és kellően megerősítve! Vegyük immár figyelembe az éremnek ezt az oldalát is! * Gyászrovat. Részvéttel értesültünk Dombi Vincze nagyfalúi lelkésztársunkat ért nagy csapásról : neje szül. Nagy Mária asszony haláláról. A jó feleség és asszony hosszas és kínos szenvedés után t. hó 6-kán élete 34-ik, boldog házassága 15-ik évében szenderült jobb létre, négy kis korú árvát hagyván maga után. Béke hamvaira, vigasztalás övéinek! — A zilahi evang. reform, collegium elöljárósága és tanárkára, valamint a Baczó-család mély fájdalommal tudatja: hogy vetési Baczó Gábor, 1856 óta rendes. 2 év óta nyugalmazott főgymnasiumi tanár életének 71-dik évében f. hó 10-én délelőtt 9 és fél órakor rövid szenvedés után szívszélhűdés következtében megszűnt élni. — A tolnamegyei Mórágy község agg lelkipásztora, Vámos Dániel egyházker. tanácsbiró f. hó 9-én élete 78-Ík, lelkipásztorsága 49-ik évében elhunyt. Három nagy korú gyermeke (Károly lelkész, Dezső ipariskolai tanár, Etelka férj Piribauer A. tanárné) és 6 unokája gyászolja halálát. Temetése f. hó it-én ment végbe. Áldás emlékére! (Nekrologját kéri a Szerk.) * Szerkesztői üzenetek. D. L. urnák B. Gy. A jövő számban. — D, T, urnák London. Az előfizetést megkaptam. Köszönöm s továbbra is kérem a füzeteket. — Nyírvidéki urnák. A 6-ik superintendentiából csak ugy lehet valami, ha az érdekelt felek igazán akarják. Nekünk elvitathatlan meggyőződésünk, hogy Debreczennek is, a Felvidéknek is nagyon javára válnék. Főiskola nem okvetlenül szükséges Hisz a «Felvidék»-nek most is több lelkészt nevel Sárospatak, mint Debreczen. Kaplonyi urnák. Mindkettőt megkaptam. A kért számok ma érkeztek vissza Szathmárból, hova tévedésből expediáltattak. — F, J. urnák Nagyon helyes. A jövő számban megkezdem a közlését. — B. L. urnák M. Az ügyet elintéztem. — A hét végén érkezett küldeményekből a jövő számban. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Szőts Farkas. DEUTSCH M.-féle műint.ézet, Czettel és Deutsch Budapest.