Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

szitésével munkálni középiskoláink felvirágoztatásán. Tiszántúli elegyházkerületünk «elvben» ezt az álláspontotfoglalta el, de a kivitelben, ugy látszik, ískolafentartó erejét túlbecsülte s nem tudott az elvileg követelt tempóban haladni. Most hivatalos iskolafelügyelő közege szájából kell hallania a leverő leczkét : ((intézeteink fejlesztésében régtől fogva nem tartottunk lépést a korral és a szükségletekkel s hogy e miatt a hasonló intézetektől... nem kis mértékben elmaradtunk.)) A tiszántúli iskolapolitika tehát kudarcot vallott. Vájjon le fogják-e vonni az intézők ebből az elvitázhatlan tényből a tanulságot.? Vájjon nem. volna-e bölcsebb dolog, addig mig a hanyatlás pusztulássá nem válik, szakítani a célszerűtlennek bizonyult iskolapolitikával s az állam segitő erejének igénybevételével lábra állítani a meggyengült intézeteket ?! Videant consules! A tanulók létszáma, kivéve a debreczeni és kisújszállási gimnáziumokat, mindenütt szaporodott, nyilvános tanulóknál 294-el, magántanulóknál 137-el. A tandíjak és fölvételi díjak e kerületben, mint a református iskolákban általában, jóval kisebbek, mint az állami gimnáziumokban; a fölvételi díjak nem évrőlévre szedetnek, mint az állami intézetekben, hanem csak az intézetbe való első belépésnél fizettetnek. Néhol a reformátusok mindenféle díjak fizetése alól fölmentvék vagy csak igen csekély, 2—4 frtra menő, tandíjjal rovatnak meg. Vallás tekintetében a 2046 növendéknek 5 9"9c

/o ~a református, kiknek számaránya legkedvezőtlenebb Szigeten (30°/0

) és Vásárhelyen (37°/0

), legkedvezőbb Böszörményben (74-5%) és Nánáson (87,

2°/0

). Anyanyelvre nézve a tanulók 95°/0

magyar. Benlakás Debreczenben, Szigeten és Túron van rendszeresítve, de ez sem modern formában, a tanítók és nevelők közvetlen felügyeletével és együtt lakásával, hanem régi kálvinista módon, a «szabadon tenyésző elve szerint, s ezért a benlakás nevelést és jó irányt nem adhat, sőt többet árt, mint használ. Csupán egyre jó: arra, hogy a «mendikáns typust» , ezt a magyar kalomista fattyuhajtást kiveszni ne engedje. A convictusi intézmény Debreczenben, Szathmáron, Szigeten, Túron és Vásárhelyen áll fenti, de a tanulók, Debreczent kivéve, kevés számmal vesznek részt benne, pedig az étkezés jó és olcsó. Itt is valami hibának kell lenni a kréta körül! A tanulók előmeneteléről közölt részletes kimutatás egyfelől azt az eredményt mutatja, hogy az alsóbb osztályokban a ((tiszántúli gimnáziumokban a jeles és jó tanulók nagyobb arányszámban vannak, mint bárhol másutt az országban ;» ellenben az érettségi vizsgálaton «jeles osztályzat csak 8°/0

-nak s jó csak 2O-8°/0

-nak adható, és 2y2°l0

megbukik, holott ez a sors az állam rendelkezése alatti gimnáziumokban csak i4°/0

-ot ér.» Ez sincs rendjén, de e baj általában megvan a hazai ref. főgimnáziumokban, mert ezekben is 23°/0

a bukott maturandusok arányszáma. Az intézeti házak és helységek az utóbbi évek alatt részint merőben újból építtettek, részint különféle átalakításon mentek keresztül és tetemesen pótoltattak. Általában mondhatni, hogy. az épületek tekintetében néhány év alatt sok évtized mulasztásai hozattak helyre s a fentartó testületek minden erejökből törekesznek a tauügyi és kormányi követelményeknek eleget tenni. Taneszközök és könyvtárak tekintetében ujabb időben 'szintén örvendetes haladás tapasztalható. Debreczen legteljesebb és leggazdagabb gyűjteményekkel dicsekszik, melyek, hogyha a folyamatban levő lajstromozás is bevégeztetik, a legmagasabb követelményeknek is megfelelhetnek. Utána Vásárhely és Szathmár következik. Szigeten főkép az ásványtani gyűjtemény tekintélyes, de a térképek készlete hiányos. Túron hiányos az álíatgyüjtemény. A többi gymnasiumok, bár némely szakban nagyobb beszerzéseket tettek, a természetrajzi s illetőleg földrajzi taneszközökben, vagy a történeti szemléltető képekben s általában a szakkönyvtárban szegények. A könyvtárak több helyt nincsenek rendezve s alkalmas repertóriumokkal, sőt szekrényekkel sem ellátva. A tanári fizetés az egyházi felsőség által meghatározott minimumon, azaz 900 frton áll Böszörményben, Karczagon, Kisújszálláson, Nánáson és Túron; 1000 fit Békésen és Szathmáron ; 1200 frt Vásárhelyen ; 1300 Szigeten, 1510 frt Debreczenben. A fizetésekalacsony volta menti ki egyfelől a mellékfoglalkozásokat, melyekre a tanárok rá vannak szorulva, (minek a tanügy adja meg az árát), másfelől kivált az algimnáziumok tanárainak sűrű helyváltoztatását, sőt azon még szomorúbb tényt, hogy több ily intézet a megüresedett állomásokra okleveles vagy jogosított tanárokat nem is kap. A gimnáziumok vagyona, Debreczen kivételével, külön kezeltetik s pénzértékben — a debreczeniétől eltekintve —- mintegy 1.123,158 irtot képvisel, mely összeg mintegy 20-ad részét képezi a hazai összes gimnáziumokénak, és mintegy 6-át a reform, középiskolákénak. Évi kiadásaik 194,477 frtra mennek, miből az állam, a szigeti főgimnáziumnál, csak ro ezer frtot fedez. E rengeteg áldozattal szemben nagyon-nagyon leverő hatású az a tapasztalat, hogy iskoláink nagy része nem versenyképes. A lefolyt 7 — 8 esztendő megtaníthatna arra, hogy vagy fokozzuk áldozatainkat középiskoláink teljes fölvirágoztatásáig, vagy a hol az erőfeszítés már elérte a végső határt, ne folytassunk sysiphusi munkát, hanem segítsünk magunkon a készséggel nyújtott külsegitség okos felhasználásával. Mert a kalvinismusnak nem az az érdeke, hogy sok gyenge és közepes iskolája legyen, hanem az, hogy ha kevesebb is, de jó legyen minden iskolája. Az iskolában a silány roszabb a semminél, mert noha áldozatot követel, de kamatot nem hoz, mint a rosszúl jövedelmező üzlet! Váradi F. TARCA. Nyilt levél a szerkesztőhöz. Méltóztatott e b. lapok f. é. 2. sz. felhívni, reflectálnék egy kicsit a zsoltár revisióra ! Megvallom, egy szót sem szóllottam volna, majd ha felmegyek — gondolám — meglátogatom a szerkesztő urat, s nyilván előbeszélem a,z én némaságomnak okát; de mivel az ismeretes két ének-füzet megjelenése óta, csaknem ugy hullik hozzám a sok noszogató levél, mint most —• a mint ablakomon látom —a hó, erkölcsi kötelességemnek tartom mind nt. szerkesztő urnák, mind azon buzgó lelkeknek, kik nagy reménykedéssel várják az uj énekes könyv megjelenését, elmondani eddigi tétlenségem és hallgatásom okát. De mielőtt elmondanám, legyen szabad pár héttel elébb kezdenem. Ez ugyan ugy látszik, mintha nem tartoznék a dologra, de mát én nem állhatom meg, hogy el ne mondjam, miszerint uj hangot hallottam e t.-lapok