Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

Tovább nem folytathatta. Egyik se akart már tudni Ottráncskiról és társairól. Nagy lelkesedéssel szavazták meg az ezef köblös földet az iskolának. A lelkesedésnél csak Soos öröme lehetett nagyobb, mikor a most is meglevő jegyzőkönyvbe megírta: «Ezer köblös földet ad a nemes város az egyháznak különösben és legfőképpen gimnáziális célokra.» Ez volt Soos ékesszólásának a legnagyobb diadala. Nemsokára alhadnagy lesz, s mint ilyen a hajduvárosok privilégiumai értelmében a nánási törvényszék elnöke. 1874-ben eléri a legnagyobb tisztséget, amit e város adhat szülöttjének: megválasztják országgyűlési képviselőnek ; két turnusban képviseli Hajdu-Nánást i88r-ig függetlenségi programmal. Hanem a fővárosban az egyszerű, s rendkívül takarékos ember nincs elemében. Megmarad Budapesten is nánási erkölcsei mellett. A közrendű hajdúfiak ruhájában jár ott is, az «Arany sasban» lakik szűk, sötét kis szobájaban. s a fűtésben is takarékoskodva décbundában olvasgatja kedves Horáciusát és Berzsenyit, a kiket a legnagyobb poétáknak tartott. Tudása ugyan mélyebb és alaposabb volt, mint akárhány stréberé, de látóköre szűk, világban való jártassága még kevesebb. Erős kötelességérzete ekkor sem engedte meg, hogy az időt otthon töltse, szorgalmasan résztvesz a pártkonferenciákon, az országgyűlésen, de követi működésének mélyebb nyoma nem maradt. Mikor a nánásiak váratlanul Onody Gézát választják meg helyette, kedvetlenül húzódik el a világtól, alig érintkezik valakivel. A hír akkor kezdte újra szárnyaira venni, mikor egy nap Debrecenbe berándulva kijelenti Révész Bálint püspöknek: «OIvastam az egyházi lapokban, hogy protestáns tanárképző felállításáról van szó, én e célra 50,000 frtot biztositok.)) Ettől kezdve minden évben megírja végrendeletét. Magányában neheztelése is elenyészik a «hálátlan» nánásiak iránt. Krucsó Lajos nánási professzor közbenjárására tíz, husz, majd harminc ezer forintot hagy a nánási iskolának. Végre a saját jószántából 51,000-re emeli a hagyományt. Hiszen — úgymond — ha Debrecennek 50,000-et hagyok, szülővárosomnak se adhatok kevesebbet. Mikor erejét fogyni érezte, átadta hagyományát Debrecennek és a nánási egyháznak. Kikötötte azonban, hogy a tőkének egy részét mindég kamatoztassák s a kamatokat az alaptőke növelésére kell fordítani. Az öreg ur holta után is takarít. A mult nyáron láttam utoljára. Nagyon elöregedett már. Fakaros székében üldögélve a tornác alól nézte a lemenő napot. Az én napom is — mondá — lemenőben van. A mit rám biztak, elvégeztem. Várom, mikor bocsát az Űr szine elébe. Az újságból olvasom, hogy temetése nagy fénynyel, ünnepséggel esett meg. Bizony, ha megtehette volna, még a koporsóból is kiszól: «Mire való már ez a pazarlás ? Azért nem tud a mi magyar népünk boldogulni, mert íme az elöljárók járnak rossz példával. Azért éltem én közel 80 esztendeig Istennek tetsző szegénységben.)) Mar ő is ott van, hol nincs zúgolódás, a hol örökös béke vagyon. Beméne az Úrnak örökébe. De emlékezete csak a calvinismussal pusztulhat el az egyszerű, takarékos embernek, a ki az egyház és tudomány szolgálatában fejedelem tudott lenni bőkezűségével ! Szathmár. Gyöngyösy László. IRODALOM. ** A Magyar Paedagogiai Szemle f. évi februári füzetében Kiss Sándor komadi-i tanító rokonszenvesen ismerteti a református tanítók törekvéseit s bemutatja Jóssá Pál kisújszállási igazgató-tanító életrajzát és fénynyomatú arcképét. Helyesen írja: ((Nemzeti szempontból is örömmel regisztrálhatjuk azt a tényt, hogy a reformatio, mely egyúttal a tulajdonképeni népiskola megteremtője volt, hazánkban annyira összeforrasztotta a hazafiságot a vallás-erkölcsi neveléssel, hogy irmagul sem lehetne találni olyan református népiskolát, mely ne a magyarság szolgálatában állana.» «A református felekezeti tanítók ugy a tanügy előbbvitelére, mint az egyetemes tanítóság általános helyzetének javítására irányzott mozgalmukban folyton és mindig az első harcvonalban állanak® stb. Elismeréssel regisztráljuk azon törekvést, hogy tanítóink egyházi érdekeik feláldozása nélkül oly szaklapokban is tért tudnak foglalni, melyek a felekezeti érdekeknek nem kedveznek. De a M. P. Sz. szerkesztőségének is gratulálunk, hogy kezdi belátni azt a régi igazságot, hogy felekezet és felekezet között nagy különbség van, s hogy a «magyar vallása iskolái és tanitói ép oly híven és bizonyos tekintetben még sikeresebben szolgálják az általa hangoztatott «nemzeti iskola» érdekeit, mint az államiak vagy községiek. A református keresztyénség világszerte levetkőzte magáról azt az internacionális irányzatot, mely a rómait jellemzi és minden országban nemzeti charactert öltött, mindenütt összeforrt a nemzeti kultura legbensőbb szerveivel. Magyar hazánkban is igy van. Ezért csak csudálkozni lehet azon magyar paedagogusok felfogásán, kik a «magyar» vallás tanügyét és tanférfiait ((felekezeti érdekek)) szolgáinak tekintik. H.izankban a nemzeti, az iga/ magyar tanügynek és kultúrának nincs természetesebb szövetségese, mint a református egyház. Mult és jelen élő bizonyság ez igazság mellett. Itt az ideje, hogy ezt a református körökön kívül is belássák ! ** Gróf Csáky Albin jeles beszéde az elkeresztelés tárgyában a képvi selőhazban 1890. nov. 27-én)) cím alatt egy kis füzetet kaptunk, melyben a kultusminister i emiitett beszédjét «irodalmi stylusból magyarra fordította egy anyanyelvét szerető és becsülő hazafi.)) Nyomatott Utópiában (Kolozsvár) 1891, szerző tulajdona, , 36 1., ára? — Nyelvészeti giossarium, mely e jeles tartalmú beszédben a nagyszámú nyelvtani hibákat mutatja ki. Sok érdekes megjegvzés van benne. Észjárás, hang, modor s némely sajátos kifejezések azt sejtetik, hogy a tanulságos röpirat szerzője az öreg Brassai bácsi. Érdemes elolvasni! ** Jézus istensége. Irta dr. Brassai Sámuel. Különlenyomat a «Ker. Magvető)) XXVI. évf. 6-ik füzetéből. Ára 10 kr. Kolozsvár, 1891. 30 1. A kis füzet a Dávid-Ferencz egylet körében tartott felolvasás, melyet jó Brassai bácsi, e bámulatos szellemi erejű, 90 éves tudós a tél kezdetén tartott. A munka tulajdonképen cafolat, cafolata páter Didón, katholikus és francia pap ((Jézus élete» c. munkájanak, melynek főbb állításait az ősz tudós pontról-pontra kiséri és a «józan észből)) cáfolgatja. A cáfolat kiindulási alapja ez. A theologiák mindannyian három alap valamelyikére vannak épitve: vagy hagyományra (traditio), vagy kijelentésre (revelatio) vagy okoskodásra (ratio). Szerző a két elsőt egyszerűen ((kiülteti a bírói székből)) s allegatióit ((egyedül a józan okosság elé» terjeszti s ettől kívánja, hogy