Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

visszaélések mennyire napi renden vannak köztük, sőt hogy még ama névtelen bűn, a természet ösztöne s az isteni és emberi legszentebb törvények elleni lázadás: a gyermekvesztés is, már nemcsak követőkre talált, de elijesztő áldozatokat is kivánt közöttük. S mit mondjak ahhoz — feddőzék továbbá főpásztor — hogy midőn ti vallásotokra oly büszkék vagytok, mégis az Isten házának látogatásában szemlátomást megrestültetek, s ebben épen a gyülekezet idősbjei s az elöljárók járnak rossz példával elől. Ezután az iskoláztatás ügyére tér át s hosszasan és hévvel szól arról. ((Őszintén s tartózkodás nélkül megmondom, atyámfiai, hogy én mindezeket a rosszakat egy főforrásból származtatom: az iskola és iskoláztatás iránti közönyös, hogy ne mondjam, ellenséges magatartástokból. Gyermekeitek a törvény által parancsolt 8 — 9 havi iskola helyett csak négy hónapig látogatják, annyira — mennyire rendesen az iskolát. Van szép nagy emeletes iskolátok, abban négy osztály, de most csak három szükséges, (mert a gyermekek fogynak), a három tanító közül is egyet az állam tart, nektek a kettő is sok. De egyben mégis elismeréssel kivánok adózni nektek: abban, hogy ti, ha valamiben ellenkeztek is egy darabig, kettőnek mégis meghajoltok : a szükségnek és a törvénynek. íme, midőn a mult évben tornyotokat nem csekély áldozattal oly szépen megújítottátok s már épen templomotok külső és belső javításához akartatok kezdeni: egy bekövetkezett véletlen (a párkányzat leszakadása) kényszerít, hogy felvett célotokat sokkal nagyobb munkával és áldozattal érjétek el; s ti a szükségnek meghajolva, azt készséggel és jó szivvel teljesítitek. így fogtok, hiszem, készséggel meghajolni a törvénynek is, mely a gyermekek rendes iskoláztatását kivánja tőletek.)) E beszédet ahhoz alkalmazott buzgó imádság követte, mely után a gyülekezet éneklésével ez, a pátyiakra bizonyára nagyon emlékezetes istenitisztelet véget ért. 1 r órakor kocsikon ültünk, az útrend szerint Biára utazandók. Ez útjában többszörös fogadtatásban részesült püspök úr. A község határszélén Bódicz László főszolgabíró és Vásárhelyi Géza, tinnyei földbirtokos és egyházmegyei tanácsbiró, ki az nap, mint a sorozó bizottság elnöke, Bián épen hivatalos teendőit végezte, a sorozást egy órára félbeszakítva, fogadták és üdvözölték püspök urat. A község bejáratánál Lehóczky Lajos, k. jegyző, a paplakon a gyülekezet fiatal lelkésze: Dézsí Mihály és Karikó János presbyter mondottak üdvözlő beszédeket. Különösen megnyerte püspök úr tetszését a Karikó János verselése, a ki egyszerű polgár ember létére már két kötet költeményt adott ki nyomtatásban, s kinek ez alkalomra irt afogadó vers»-éből érdekesnek tartjuk ide iktatni a következő versszakaszokat: Minő ünnepélyes, minő szép jelenet! Im összesereglett a nép száza, ezre. S vendégét üdvözli szivből örvendezve; Szent érzelem tölti nekem is keblemet. Virágvasárnap van ? — mert úgy tetszett nekem, Hogy szórni láttam a virágot és lombot, S hallottam, mit a nép lelkesülten mondott, «Áldott, a ki eljött az Úrnak nevében !» Szivünkben szeretet virágai nyílnak, Miknek buzgóságtól fakadt minden szála, S tisztelet jeléül hintettük útára Főtisztelendő és méltóságos úrnak. Legyen üdvözölve a mi egyházunktól Hogy meglátogatott bennünket, mint nyáját, Híven teljesítve pásztori munkáját, Mint a hajdankorban tette Pál apostol. Mindnyájunk nevében azt kívánom végre : Hogy drága éltét, mely hasznos a hazára, Felekezetünk és nemzetünk javára Terjeszsze az Isten még sok esztendőkre ! Püspök úr minden hozzá intézett beszédre ismeretes ékesszólásával, találóan s megszokott nyájasságával válaszolt, holott folyton tartó rekedtsége felmentette volna őt a hosszabb válaszolástól. A paplakon felszolgált ebéden ott volt a mezővároska intelligentiája, s ott volt egy híres egyházi irónk, a dunamelléki egyházkerület egykori főjegyzőjének, boldog emlékezetű Dobos Jánosunknak özvegye is, kinek Koncz esperes úr pohár köszöntőjében igen találó szavakkal kivánt hosszú és boldog életet. Az ebéd itt is, mint mindenik lelkészcsaládnál, melynek szíves vendégszeretetében eddig részesültünk, az ízléssel készült ételek hosszú sorozatából állott. Mihelyt azonban az asztal örömeiből részünket kivettük, azonnal megszólaltak az Isten házába hívó harangok s nagyszámú gyülekezet sereglett össze a szent falak közé a lelki táplálék elvételére. A főpásztor ajakáról nagy megelégedéssel hallhatták a biai hívek a megérdemelt dicséretet vallásosságukért, a templom és iskola építése körül kifejtett áldozatkészségükért s egyéb erényeikért; de viszont hallhaták intő szavát is, hogy a község német ajkú lakosságától óvakodjanak némely rossz szokásokat elsajátítani. Templomozás után az iskola meglátogatására ment püspök úr, kisértetve mint másutt, úgy itt is, a társaságában lévő uraktól, a gyülekezet presbytereitől s nem kis számú érdeklődő egyháztagoktól. A biai híveknek nem régiben épült, igen csinos és célszerű berendezésű iskola épületjök van, két tanteremmel és egy családos tanító számára való lakosztálylyal. Van óvoda-épületjök is, melyért jelenleg a község bizonyos évi bért fizet. Püspök úr mindezen helyiségeket megszemlélvén, teljes megelégedésének adott kifejezést. Nem különben, meg volt elégedve az iskolákban a tanítással s annak felmutatott eredményével is. Csak két dologra figyelmezteté a presbyteriumot: az egyik, a segédtanító állandósítása, mely célra az úgysem magas lélekpénznek (25 krnak) egy kissé feljebb emelését ajánlja, a másik : a mai korba épen nem való s majdnem egészen rozzant paplak helyébe egy egészen új paplaknak építtetése, mely már-már elodázhatatlan. Az iskola vizsgálata s a presbyteriummal való tanácskozás az esti órákig elhúzódott, a mikor a helybeli plébános, Magyar Gyula úr tisztelgett püspök úrnál, bebizonyítván ezzel felekezetiségen felül emelkedő nemes gondolkodását, melynek különben már a bevonulásnál is elismerésreméltó szép jelét adta az által, hogy a harangokat a püspök úr tiszteletére meghúzatta ; mely figyelemben az eddig bejárt községek plébánosai (mint halljuk, felsőbb utasításra) sehol sem részesítették az általok testvérnek talán elsem ismert felekezetünknek irodalmi és tudományos téren is kimagasló főpásztorát. Másnapra kelve, a szokott órában, fél 8-kor, hűvös és esős időben folytattuk tovább utunkat Etyek község felé, mely már megint Fejérvármegye területén fekszik. A megye s község határánál ismét a vaáli járás derék