Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-16 / 7. szám

vett történelmi alakítás mesterfogásaival, valamint az elfogulatlan kritikai történelmi tudománynak helyreigazító tájékoztatásaival. De ezen vágyat a szó alatti cikk már nem elégíti ki. És ebben a teljesen avatott irót mi egyéb sem gátolta, mint a ((gazdagság zavara.» Összezsúfolt, egy kalap alá vont négy oly tágas mezőt és erről négy oly fontos munkát, melyeknek mindenike méltó lett volna külön ismertetésre és ((polémiára.)) Az ((Értekezések és Tanulmányok)) között foglal még helyet a ((Veszprémi ref. egyházmegye történetéhez)) Thúry Etele által közölt ((Adatok)), mi voltaképen nem egyéb, mint 3 egyházközség tisztán kebli ügyeinek jegyzéke 1808-ból feljegyezve. Hát ez sem nem Értekezés, sem nem Tanulmány. Ha van némi értéke, az abban áll, hogy nem most, hanem 1808-ban volt feljegyezve, s mint ilyen tanúbizonyságot tesz a feljegyző Visolyi Lázár felfogásáról és koráról. De én nem szeretném, hogy meglevő 3—4 ezer egyházközségünkről mai napról készült ilynemű adatokkal foglaljuk el a Szemle hasábjait. Elfoglalhatnánk velők száz meg száz ívet s esetleg mégis igen keveset nyernénk az Egyháztörténelem feljegyzésre méltó és jellemző esemenyeinek ismeretére. Sőt ha megengedném is, hogy az ily jelentéktelen részlet adatok is érdekes vonásokat szolgáltathatnak a feldolgozóra nézve, még akkor is megkívánnám, hogy legalább a Szemlébe már feldolgozva kerüljenek; pl. egy egyházmegye történetének keretébe beillesztve. De egy egyházmegye 20—30 egyházközsége történetének ily nemű külön, főleg helyi és statisztikai értékű feljegyzése még korántsem alkotja az egyházmegye történelmét. Még nagyobb mértékben talál ezen ítéletem a ((Történelmi emlékek» rovatába felvett cikkre, mely az Oderái Frankfurtban tanult magyarországi ifjak névjegyzékét közli. Nem tudom, az-e a terv, hogy magában a Szemlében szorítsunk helyet a történelmi okmánytárnak is? Eredetileg nem így beszéltük volt; mert hiszen az okmánytár már csak a legkiválóbb szaktudósnak való ; a Szemlét pedig nem a speciális szaktudósoknak szántuk. De még ettől eltekintve is, még a szaktudós használatára szánt okmánytárban is szükség van néminemű feldolgozásra, ha egyébre nem, legalább tárgy vagy időszerű csoportosításra. Esetlegesen előtalált okmányok szórványos összevissza közlése a legtöbbször csakis esetlegesen talál feldolgozóra. A jelen közleménynek azonban még egy esetleges okmány értéke sincs, miután már ki van adva nyomtatásban, még pedig egy rendszeres teljes nagy munka keretében ; úgy, hogy a szaktudósnak, a ki pl. tanulmányt akarna írni azon egyetemnek a magyar ifjúságra s ez által a magyar közéletre való hatásáról, mégis azon eredeti műhez kellene folyamodni; a laikus olvasó pedig perabsolute semmi hasznát nem veszi. Igenis méltó és igen érdekes olvasmányt nyújtana, ha a Szemlében koronként ismertetve volnának azon egyetemek, melyeket magyar ifjak sűrűbben látogattak, feltüntetve azon egyetemek életének főbb mozzanatait, irányát, kiválóbb alakjait, azon szerepet, mit a magyar ifjak játszottak részint ott, részint később a hazában. A 17. és 18—ik században a külföldi, különösen holland egyetemeken járt magyar ifjak nagy része többször tartott híres vitatkozást, mik az évkönyvekben feljegyezvék, nagy része nyomtatásban is kijött, mik az illető egyetemek könyvtáraiban meg vannak, míg nálunk csak ritkán és hiányosan találhatók. Már pedig a legtöbbször ezek nyújtanák a kulcsot régi egyházi életünk szereplő alakjainak ismeretéhez. Csakhogy ily tanulmányok Írásához először is tanulmány kell s nem elég a gépies kiirás. Könyvismertetés kettő van. Pulszky Ágost ismerteti Fraknói munkáját Bakócz Tamásról. Van ebben sok minden, csak épen a felvett könyvről nincs egy szó se. Állítva van, hogy Fraknóit pápista szempontok vezetik, de bizonyítva nincs. Találkozunk ugyan Bakócznak egy rövid, tisztán általános vonásokból álló jellemzésével, de világos, hogy az nem Fraknói munkájából van véve. Minő tényekre és adatokra van alapítva? nem mondatik; így a mint van tisztán a levegőben függ. A mit pedig a történelemirásról, az adatok pszihologiai és filozofiai feldolgozásáról mond, azok régóta elismert elemi általánosságok, erőltetett, mesterkélt nyelven előadva, mint pl. ((látszólag indokolatlan fordulatokban csapong a történelem árja» vagy ((midőn a tömegnek csak pillanatnyi indulatait ismerte és magyarázgatta (a történetírás), nem pedig azok nyomulásának tartósabb és a mélyebb rétegekben áramló folytonos sodrát, csupán ennek ismerete mellett fejthetni meg a hirtelen visszatéréseket, a melyekkel az önmagával ellentétes irányba kerül, mintegy önmagára visszacsap a korszellem és azután mégis tovasiklik eredeti pályáján, midőn azt már végképen elhagyni látszott)) stb. ígéri ugyan író, hogy «máskor alkalmat veend» részletesen foglalkozni Fr ak noi művével s én hiszem, hogy akkor az iró tudós hírnevéhez és Fraknói történetírói érdeméhez méltó ismertetés és bírálat által leszünk kárpótolva ezen úgy könnyedén papírra vetett elmefuttatásért. Végül a szerkesztő közöl hosszasabb ismer-