Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

A „Protestáns Szemle." Vegyünk egy más példát, némileg más szempontból. Csiky Lajos szól hozzá ((Istentiszteletünk reformja)) kérdéséhez. Ugy az iró avatottságáról, mint a tárgy fontosságáról elismerem mindazt, a mit előzőleg állíték. De ezen elismerés nem gátol abban, hogy merőben tévesztettnek valljam a szempontot, melyet a tárgyalásnál követ. Jól megjegyzendő: csakis a Szemle speciális céljára és olvasó közönségére való tekintetből tévesztett. A cikk, miként a jegyzésből látható, egy lelkészi értekezleten volt felolvasva. Ott igenis helyén volt ugy a szempont mint a tárgyalás modora; ottani hallgatóiról jogosan feltehette, hogy teljesen tisztában vannak az istenitiszteleti tények megítélésének t J o elvi kérdéseivel, hogy ismerik az istenitisztelet lélektani alapját, ászthetikai kellékeit, keresztyén jellemének feltételeit, a keresztyén istenitisztelet történetét és különösen a katholikus és protestáns istenitisztelet ellentétét, tehát ezen feltevés mellett mellőzhette is; sőt miután ama szűkebb körű hallgatóság épen az istentiszteleti agendák napi végzésével foglalkozik, helyén leheteti, hogy, csaknem az összes agendát felölelve, mintegy pipaszó mellé anyagot szolgáltasson azon közönséges, hogy ne mondjam, hétköznapi gyakorlati szempontból vett beszélgetésre, hogy melyik aktuson mit lehetne módosítani, melyiket hoszszabbra, melyiket rövidebbre fogni, mit kellene a szószékből, mit az urasztala mellől elmondani, mikor felállani, mikor leülni, mikor és hányszor imádkozni, orálni, kátét és bibliát magyarázni stb. Úgyde mi a « Szemle » terített asztalához meghívtuk többek közt a mi legmagasabb műveltségű u. n. világi híveinket is. Mit érdekli már ezeket emez aktusoknak ily szempontból vett tárgyalása? Igaz, hogy maga az istentisztelet rajok nézve is íontos, sőt kiváló fontosságú, mert mindenek felett ennek hivatása a belső kegyességet kifejezésre juttatni és éleszteni, a vallásos élet- és világfelíogást megszerettetni, a keresztyénség eszméit és tényeit öntudatra hozni és tisztázni. De aztán épen ezért ezen magas elvi szempontból is kellett volna tárgyalni és olvasóját rávezetni, hogy ezért tisztelje és méltányolja. Ezen felolvasást pedig így a mint van lehetett volna közölni valamely gyakorlati lelkészettel foglalkozó folyóiratban. Azonban nem tehetem, hogy fel ne említsem, hogy az általam igen tisztelt felolvasó által alkalmazásba vett gyakorlati szempontok közül egyet még itt sem tartok megengedhetőnek, t. i. azt, mely a temetési oráti-ók vagy prédikációk felett mondott Ítéleténél vezeti, hol szórói-szóra ezt mondja: «Ha e kérdés a lelkész és tanító urak életfentartására oly fontos stólaüggyel igen szoros kapcsolatban nem volna, határozottan kimondanám, hogy én általában csak az imádsággal való temetést vélném fentartandónak stb.» Én kézséggel elismerem, hogy a lelkészek életfentartása és a stóla igen fontos sőt égető kérdés a maga helyén, de talán nem az istentiszteleti aktusok berendezésénél ? hiszen, ha az itt döntő szempont lehetne, akkor a bűnbocsátó cédula és az engesztelő miseáldozat ugyancsak igazolható volna, mert sokkal nagyobb stólákkal állanak ((szoros kapcsolatban.)) A jó Isten megfizeti, ne szoktassuk hozzá se lelkésztársainkat, se tanítványainkat, sem pedig művelt híveinket ahhoz, hogy a szent dolgokat ilyen szempontok szerint tekintsék és ítéljék meg! II. A mondottakból azt lehetne következtetni, hogy én a Szemlét tudományos szakfolyóirattá szeretném tenni. Ezt látszik igényelni prot. időszaki irodalmunk fenálló szüksége, egy prot. tudományos szaklap teljes hiánya, holott van legalább 3000 szakemberünk (lelkészek, tanárok és theologus ifjak); sőt erre utalna jelenlegi olvasó közönségünk állása is, miután nagy részök pap, tanár vagy theologus. De másfelől ellene szól ennek és másnemű követelményeket állít fel azon tény, hogy Szemlénk a magas műveltségű u. n. laikus közönség számára is készül, és ha ezek közül most még aránylag kevesen sorakoznak olvasóink közé, a protestantismus nagv érdeke megköveteli, hogy igyekezzünk : közülök minél többeket megnyerni, hogy a Szemle utján megismerkedjenek az egyház élet— fentartó elemével, lényegével, hogy ne csak az 1 egyház külső institutiói érdekeljék és kössék az egyházhoz, hanem a léleknek, a keresztyén eszméknek és protestáns elveknek alapos, öntudatos ismerete és szeretete is. Ellene mond továbbá a szemleirodalomnak Európaszerte kifejlett jelleme, miként ez főleg a francia, angol és holland szemlékben nyilvánul. Ezek felölelik a társadalmi élet legmagasabb rangú kérdéséit, ismertetik az öszszes, természeti és szellemi tudományok legújabb vívmányait, még pedig kellő alapossággal, mondhatni a tudomány színvonalán, csakhogy nem a szaktudomány módszere szerint. Szaktudományi tudós buvárlást és kritikát nem gyakorolnak, hanem az ilynemű búvárlatok és kritikákeredményét ismertetik lehetőleg érdekgerjesztő, j vonzó modorban, hogy úgy mondjam: essay-I szerűleg, a minthogy ezen uj irodalmi műfaj ott