Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

Harmincharmadik évfolyam. 51 SJ2, Budapest, 1890. deczember 21. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja.— Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTAT. OM : Vezércikk. Sárkány Sámuel bányakerületi piispök székfoglaló beszéde. — Iskolaügy. A német császár közoktatási reform­programmja. — Tárca. Karácsonyi költemények : Karácsonykor. Sántha Károly. Karácsony este. Kosa Ede. Karácsonyi ének. Szabolcska Mihály. — Könys mertetés. Fejes István: Előmunkálatok az Enekeskönyv megújításához. Szuhay Benedek. — Belföld. Értekezlet a kath. autonomia tárgyában, r. t. — Templomépítés a pápai egyházmegyében. Szekeres Mihály. — Ré­giségek. Válasz Szőllősi Anta'nak. Thúry Etele. — Külföld. Apróságok. Hetesy Viktor. — Irodalom. — Különfélék. — Hivatalos közlemény. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház). Sárkán j Sámuel püspöki székfoglalója. — Tartotta Budapesten 1890. dec. 17-én a bányakeiiileti közgyűlésen. — Lelkem mély hódolatával az isteni gond­viselés iránt, mely életünk sorsát kegyesen in­tézi s hálás köszönettel a nagyméltóságú és főtisztelendő bányakerület egyházai iránt, kiknek bizalmi szavazata e diszes polczra emelt, fog­lalom el a főtiszt, bányakerület főpásztori székét. Kegyelettel emlékezem meg nagynevű és érdemű elődömről is, ki ezen hivatalt 18 éven át oly elismerésre és hálára kötelező hűséggel töltötte be s kit az isteni örök végzés áldásos működése teréről alig négy hónap előtt hívott el körünkből. A püspöki munka fonala kihullott elhidegülő kezeiből s a főtiszt, egyházkerület bizalma íme kezeimbe teszi azt le, hogy foly­tassam a félbeszakadt főpásztori feladatot. Legyen az üdvözült püspök neve most is áldólag említve közöttünk. Aggódva fogom fel a főpásztori hivatal elejtett fonalát s csaknem kishitüvé leszek, ha saját gyenge erőmet mérlegelve a püspöki tiszt nagy feladatára gondolok. Aggályok merülnek fel lelkemben, ha előre­haladott életkoromat tekintem. Rég tul vagyok már az emberi életkor delelő szakán. Negyven­három év óta vagyok az ur szőlőjének szerény munkása, pedig mikor az estalkony beköszönt, közel van az éjszaka is. A fáradt munkás nyu­galomra vágyik s ime én reám nem az édes nyugalom pihentető napjai, hanem a fokozódott munka fáradalmai várnak. Élénken foglalkoztatja lelkemet az a gon­dolat is, hogy ime itt ülnek sorban egyházke­rületünk jeles és munkabíró egyházi vezérférfiai, a ntiszt. főesperes urak, kik férfikoruk és erejük teljességében külön és egyenkint hivatottabbak volnának nálamnál a püspöki tiszt betöltésére, a kik mégis általánosan elismert érdemeik dacára szerényen visszavonultak a versenytérről, hogy az én csekélységemnek, ki ezen diszes állást nem kerestem, s ki velük legfeljebb hosszabb szolgálati időm éveinek beszámításával verse­nyezhetnék, tért engedjenek. Ezen tényekre gondolva, vájjon nem iga­zolt-e az a belső küzdelem, melylyel életem e komoly pillanatában lelkem vívódik? Nem jogo­sult-e az az önmagamban való tépelődés, midőn e nagyfontosságú tisztet elfoglalnom kell ? És mégis, nagyméltóságú és főtiszt, egy­házkerületi köigyülés, kellett, hogy kibontakoz­zam a lelki Zaklatottság ezen örvényéből. Megszólalt bennem egy hang, a köteles­ségérzet parancsoló szava, mely azt mondá: Fogd meg az eke szarvát s ne tekints hátra, ne számlálgasd életed lefolyt éveit, folytasd a a munkát Isten országában, Isten segítségével Isten dicsőségére, míg erőd teljesen meg nem fogyatkozik. Tekints a teUrad, az ur Jézus Krisz­tus tanítványaira, kiket szinte megszállt a kis­hitűség lelke, mikor apostoli nehéz feladatukra gondoltak — s vájjon nem azt mondta-e nekik a menyei mester: «Valaki az ő kezét az eke szarvára veti és visszatekint azokra, a mik utána vannak, nem alkalmas az Isten országára.» Luk. IX 62. És mi alatt még latolgatnám az Urnák ezen szavait, újból szólott hozzám a lélek: Ne habozz csüggeteg szívvel, nem tudod-e, hogy a szőlő ura a tizenegyedik órában is külde ki munkásokat az ő szőlőjébe és mikor bekövet­kezett volna az est, megfizetett ezeknek is, nem az ő erdemük, nem a végzett munka ér­téke, hanem kegyelmének gazdag mértéke sze-

Next

/
Thumbnails
Contents