Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

ismereteivel, a melyeket kiegészíteni sem a középiskolában sem azontúl nincs többé módja és alkalma s így míveltsége mindenkor csonka és fogyatékos marad. Ha panaszkodunk, hogy tanulóink a középiskolából hiányos és felszínes ismeretekkel lépnek ki, ezt nem lehet kizárólag a tanítás fogyatkozásainak s a képesség és szorgalom hiányának felróni; már magok intézményeink olyanok, hogy tanulóink egy része fogyatékos és hézagos ismeretekkel kénytelen befejezni középiskolai pályáját. A tantervi különbözet további következményei a tankönyveknél következnek. Ismeretes dolog ugyanis, hogy a középiskolai tankönyvek csaknem kivétel nélkül az állami tantervhez vannak alkalmazva; ezeket pedig, ott a hol az eltérés lényegesebb dolgokban jelentkezik, a mi tantervünkhöz csak nagy ügygyel-bajjal, vagy néha épen nem lehet használni. Történt ugyan egy pár szórványos kísérlet a protestáns tantervet tekintetbe vevő tankönyvek írására, de a tapasztalás az evvel való foglalkozást oly háládatlannak bizonyította, hogy tantervünknek hozzá illő tankönyvekkel leendő teljes felszerelésére nézetem szerint egyelőre nincs kilátás. Az eddig elmondottakhoz sorolandó továbbá az a körülmény, hogy tantervünkhöz, illetőleg legalább annak önálló intézkedéseihez a tanárok számára külön utasítások nincsenek. Az állami tantervhez kiadott utasítás, bármennyire leszólják is azt némelyek az utóbbi időben, értékes munkálat s annak a gyakorlatban megbecsülhetetlen hasznai vannak, különösen vidéki iskoláknál, melyeknek tanárai a szellemi központok munka- és kedvébresztő áramlataitól távol esnek. De ez utasítások nem adnak, nem is adhatnak útmutatást a prot. tanterv eltérő intézkedései felől, úgy hogy a külön utasítások hiánya miatt protestáns iskoláink gyakorlatában korán sincs meg az az egyöntetűség, a mi a külön tanterv készülésekor szem előtt lebeghetett. Az állami tantervtől való különbözés tehát, mint az eddig előadottakból kitűnik, nem oly csekély és lényegtelen dolog, mint a hogy tán első tekintetre látszhatik. A különbözés hatása eddig is igen kellemetlenül éreztette magát s az a közlekedési és életmódbeli viszonyok hovatovább fejlődő átalakulásával mind nagyobb mértékben fog jelentkezni, s előre látható, hogy a kölönbözés fentartása mellett előbb-utóbb be fog következni a kölcsönös felvételi vizsga kényszerűsége az állami és a protestáns tantervet követő intézetek közt. Vagy az sem lehetetlen, hogy protestáns iskoláink egyszerűen félreteszik a protestáns tantervet s a tantárgyakat az állami tanterv szerint fogják beosztani. Ez már eddig is megtörtént számos protestáns gymnáziumban, a mi ön- j hatalmi intézkedés ugyan, s mint ilyen nem helyeselhető, azonban a viszonyok kényszerűsége sok mindent kimenthet. Hogy e körülmények tudatával mit fog határozni a zsinat gymnáziumaink tanterve ügyében, nem tudhatni, de annyit kimondhatunk már most is, hogy ha a külön protestáns tantervet fenn akarja tartani, akkép, hogy azt minden protestáns iskola tényleg alkalmazza is, ennek elengedhetetlen föltétele az átlépések alkalmával «elugrott» tantárgyak felől teendő intézkedés, továbbá a tantervhez alkalmazott tankönyvek és utasítások készíttetése. A tantárgy beosztásra vonatkozó észrevételek befejezte előtt még egy megjegyzést óhajtok tenni tantervünk azon részére, mely kiválóan felekezeti belügyet képez, s ez a vallásoktatás. A 7. osztály vallástananyagául tantervünk az összehasonlító mythologiát tűzi ki s a 8. osztályra a magyar protestáns egyház történetét. A 7. osztály vallás-tananyaga a hinduk, persák, görögök, rómaiak, szlávok, germánok stb. mythologiáját ismerteti, a mi kétségtelen, hogy rendkívül érdekes és nagyfontosságú tárgy; de vájjon helyesen van-e beosztva vallásórára ? Nem akarnék félreértetni s a kérdést úgy teszem föl: méltányos-e, hogy e tárgynak tanulásából a más felekezetű tanulók kirekesztessenek ? Mert ha vallás-órán a vallástanár adja elő a népek mythologiáját, akkor bizonyos, hogy a katholikus, zsidó stb. felekezetbeli tanulók azt nem tanulhatják, egyszerűen azért, mert a saját egyházaik nem fogják nekik engedni. Már pedig erre nagy szükségök volna e tanulóknak, mert azon szaknak tanára, a kinek keze alá esnék különben a mythologiák s a népek vallásos intézményeinek tárgyalása, nagyon is cum grano salis hintegeti az ebbeli ismereteket, tudván, hogy ez a tárgy úgy is foglalkoztatni fogja egy egész évig külön a fiúkat. A mythosokból tehát csak annyit ad, a mennyi épen múlhatatlanul szükséges valamely épen tárgyalt szöveg megértetésére vagy pl. a történetben valamely esemény körüli tájékozódásra. Ekkép az idegen felekezetű tanulók hihetetlenül kevés mythologiai ismerettel lépnek ki az iskolából s ebbeli ismereteik hézagainak kipótlására azután természetesen alig van idő és alkalom. Erre ugyan azt lehet mondani, hogy iskoláink első sorban a saját felekezetünkbeli tanulók számára és érdekében vannak, s a tantervtől nem lehet azt követelni, hogy idegen felekezetű növendékek érdekeihez is alkalmazkodjék. Ez igaz; a tények elől azonban nem zárkózhatunk el, s ha ezek azt mutatják, hogy növendékeinknek igen nagy contingense idegen felekezetű, s ha megengedjük, hogy ezek azon tudattal jöjjenek iskoláinkba, hogy itt az általános műveltség elemeit megszerezhetik, nem méltányos, hogy ebbeli várakozásunkban megcsalatkoztassuk őket. Az összehasonlító mythologia külön tanítása nézetem szerint inkább árt, mint használ. A mythologiák és vallásos intézmények ismertetése a tantervben el van ugyan rendelve a történelem tanításánál is, de ez most a külön mythologiai tanfolyam tudata mellett természetesen csak kis mértékben történik. Leghelyesebb volna e tárgyat egészen beosztani a történelemhez, a melynek úgyis kiegészítő részét képezi s a 7. osztály vallás-tananyagául ez esetben szétosztható lenne a 8. osztálybeli magyar protestáns egyháztörténet, a melyre ekkor természetesen a mostaninál terjedelmesebb és behatóbb ismertetés volna fordítható. Egyházunk történetének részletes és elmélyedő tárgyalása minden esetre csak emelné mind intézeteinknek protestáns jellegét, mind pedig nagy mértékben alkalmas volna növendékeinkben a protestáns szellemet és gondolkodást erősíteni. Halj as. Korda Imre. KONYVISMERTETES. Nihilismus a szószéken. M. Schwalb: „Gebrechen und Leistungen des kirchl. Protestantizmus" című művének kritikai ismertetése. I. Oda jutott, ott van, onnan kisért. Most még ugyan kissé távol tőlünk, de ha Isten meg nem .őriz tőle, úgy lehet majd hozzánk is ellátogat, akár csak az ázsiai kolera vagy hogy közelebb keressem a példát, a muszkanátha. Mert ragadósnak ragadós az is: levegő hozza, szellő hajtja. Eészke Bréma. Teremtője és terjesztője az ottan