Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

ki Clevelandban. Hét templomban hirdeti a megtisztí­tott evangéliumot s 7—800 dollárral fizetett rendes lelkészeket tart. Még gazdagabb a skót presbyterian misz­szió, mely nagyobb számú lelkek fölött őrködik s több anyagi segélyforrással rendelkezik. A német református misszió igazgatósága, látva a számos magyar ajkú protestánst, kik — hazájokból ide kivándorolva — lelki vigasz nélkül szűkölködnek, lépé­seket tett egy magyar református missziói lelkész meg­nyerhetésére. Egy ép oly buzgó mint bátor s a mellett jeles képzettségű fiatal lelkész vállalkozott arra, hogy elhagyva hazáját, szülőit, testvéreit, barátjait s itteni alkalmazását, a föld másik részére menjen, a hol akkor száll a nap, mikor itt lenyugszik, s hazájokból kivándo­rolt hitsorsosainak hirdesse a Krisztus evangéliumát a Kálvin értelme szerint. E buzgó és bátor ifjú tiszteletes Jurány Gusztáv, a budapesti Franklin irodalmi és nyomdai társulat ve­zérigazgatójának, Jurany Vilmosnak szép tehetségű s kitűnő képzettségű fia, a pesti ref. theologiai intézet növendéke, több ref. egyházban, magyar és német aj­kúakban, előbb segédlelkész, legutóbb a pápai ref. fő­iskolában a német nyelv és irodalom ideiglenes tanára. Meghívást kapván, f. é. szeptember havában Ame­rikába utazott s a hó 30-kán kötött ki New-Yorkban, honnan október első napjaiban Clevelandba ment, hol a német ref. misszió első lelkésze, tisztelendő Röntgen J. FI. C. által fogadtatott s azonnal a helyzet megis­meréséhez és teendőihez fogott. Cleveland városát, mely mély völgyiapályon fek­szik s örökké füstölgő gyárakkal van teli, területe pe­dig, a házakat körülvevő udvarok és kertek terjedel­ménél fogva, nagyobb Budapestnél, a Cuyahoga nevű folyó szeli át s osztja nyugoti és keleti részre, melye­ket nagyszerű viadukt köt össze a folyó fölött. A pro­testáns magyar lakosság (többnyire munkások) legna­gyobb része a város délkeleti sarkában lakik, míg a né­metek a város többi részében vannak elszórva. A tulaj­donképeni belvárosban — a központon — nincsenek lakóházak, csak üzletek s középületek; amazok a kül­városokban vannak, s minden család saját házzal — udvarral és kerttel — bírván, ez teszi a várost oly nagy terjedelművé. Tisztelendő Jurány úr megérkezte után néhány­nappal, magyar nyelvű nyomtatott felhívást tett közzé (a nyomtatvány egészen szabatos, csak az á és é betűk íölül hiányzik a vonás), melyben a magyar református híveket az 1. számú ref. templomban okt. 12-én dél­után 3 órakor tartandó magyar isteni tiszteletre hívta meg. Az nap délelőtt, a templomban, Röntgen lelkész által bemutattatván, német egyházi beszédet tartott Eféz. IV. 3. fölött (Igyekezzetek megtartani a lélek egyessé­gét a békesség kötele által), mely után Röntgen lelkész előadva, hogy nagy számú hívei vannak, kiknek nyel­vét nem érti, s azok sem az övét, bár tőle hallgatják Isten igéjét s veszik az Űr vacsoráját, t. i. magyar aj­kúak a «távoli szép és szabad Magyarországból)) — ezekről kivánt gondoskodni a német ref. misszió egy magyar lelkipásztor meghívásával. — A délutáni isteni tiszteletre, a távolság, hézagos értesülés és rossz idő daczára 120-nál többen — legnagyobb része csak fér­fiak jelentek meg, kik a szintén számos idegen ajkú s részben más vallású hallgatók nagy bámulatára, erőtel­jes hangon intonálták s nagy lelkibuzgósággal énekel­ték a XXV. zsoltárt (Szivemet hozzád emelem és ben­ned bizom, Uram.) Szenczi Molnár Albert erőteljes és zengzetes nyelvén; s a durva munkához szokott fér­fiak, kérges tenyerükkel öröm és elérzékenyülés könnyeit törülték szemeikből, mikor a fiatal lelkész magyarul szó­lalt meg közöttük, — 3000 mérföldnyire a hazától, s buzgó imája után felvette a magyar bibliából a textust : XXVII. zsoltár 4: «Egyet kértem az Úrtól most is azt kérem, hogy lakhassam az Úrnak házában, életem min­den idejében, hogy láthassam az Úrnak szépségét és látogathassam az ő templomát)), — melyre minden szi­vet megindító beszédet tartott. A következő vasárnapokon már a 7. számú tem­plomban, a magyar lakosság körében tartatttak az isteni tiszteletek, mind jobban-jobban látogatva. A fiatal lelki­pásztor, miután az összes református lelkészeket — töb­beket a presbyterianusok közül is meglátogatott, meg­kezdte a hívek látogatását s összegyűjtését is s most már az első magyar református egyház alakulása Ohio­államban, folyamatban és biztosítva van. Sokkal többen vannak, Clevelandban is, vidékén is, mint előre, hozzá­vetőleg gondolni lehetett; s a clevelandi magyar ref. egyház missziói egyház lesz, melynek hatásköre legalább is egész Ohio-államra kiterjed. Mi egy szivből fakadó áldást küldünk utánok, kik — sanyarú viszonyok miatt, vagy előttünk ismeretlen okokból — a magyar hazát elhagyták s ama távoli or­szágban telepedtek le, mely igéret földe sokaknak; de csalódásoké is sokaknak: hogy a magyarok istene, a kit szivökben elvittek, ne hagyja el őket új hazájokban se ! — á—r — Az ókatholikus egyház 10-ik kongresszusa. A tudatlanság vagy roszakaratból halottnak mon­dott ókatholieismus nagyszerű életjelt adott magáról Kölnben szept. 11 —14. napjain tartott ez évi számsze­rint 10-dik kongresszusán. A német, németalföldi és svájci ókath. püspökök mult évi uniói értekezletének megállapodása alapján e gyűlés legelső nemzetközi kon­gresszusnak mondható, a melytől az ókath. ügy jövő­ben intenzivebb fejlesztése méltán várható. A német és svájci püspök, az utrechti érsek, az osztrák püspökhe­lyettes s a francia és olasz ókatholizismus képviselői, s az anglikánus, orthodox keleti armeniai és német prot. követek a legnagyobb erkölcsi egyértelműséggel egye­sültek itt a jó ügy mellett, úgy hogy valójában a köl'ii kongresszus a Rómaellenes ker. felekezetek legnagyobb részének kongresszusává nőtte ki magát. Az ünnepi istentiszteletet Rernkens német püs­pök tartotta, kinek beszéde az ókath. reformmozgalom törhetlen akaraterejéről, gazdag szellemteljességéről és életrevalóságáról tett bizonyságot. IVeber tanárnak a koblenczi kath. nagygyűléshez fűződő beszéde az ókatho­lieismus és ultramontanismus közötti mély ellentétet tüntette föl, s a hivő protestánsokat egyesülésre hivta fel a socialdemokratia s a jezsuitismus elleni közös küzdelemre. Egyszersmind nyilt nyilatkozattételre hívta föl Korúm püspököt, ki Koblenzben oly szépen tudott szónokolni «az eltévedetteknek tisztán szellemi fegyve­rekkel való visszatérítéséről)) mondaná me£> őszintén, O " szent és apostolinak tartja-e a mai római egyházat ? A gyűlés a szerencsétlen bajor egyházpolitikát is tette diskussió tárgyává, reményét fejezve ki arra nézve, hogy a bajor regens igazságos érzülete helyre fogja állítani az ókatholikusoknak a rómaikkal való teljes jogegyenlőségét. A gyiilés egyik legfontosabb határo­zata, hogy az inlernationalis kongresszus minden máso­dik évben fog összeülni, fontos elvi határozatokat hozott

Next

/
Thumbnails
Contents