Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-30 / 48. szám
senek, s az eddiginél, mely nem volt egyéb, mint rendszertelenül időrendi egymásutánban összeirt kiadás és bevételi tételeket tartalmazó gondnoki napló másolata ; valami helyesebbet és rendszeresebbet állapítsanak meg. E sorok irója, a ki a tiszáninneni egyházkerület legrendezettebb egyházmegyéjéből, Gömörből egy pár héttel előbb költözött a barsi egyházmegyébe, részletesen ismertette a már ott évek óta gyakorlatban levő számadási mintát és vagy három egyház gondnoki számadásait megvizsgálás végett az értekezlet elé bocsátotta. Ezen számadások nemcsak a bevételeket és kiadásokat tüntetik ki, hanem világos és könnyen áttekinthető képet nyújtanak az egyház vagyoni állásáról is. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen, ha ezen számadás összeállításának szabályait megismertetem. A gondnoki számadásban ugyanis a bevételek és kiadások egymástól elkülönitendők és ugy egyik mint másik csoportokba foglalandók. Az igy elkészített számadásnak épen annyi tételből kell állani, mint a gondnoki naplónak; de az egy természetű tételek csoportosítása által kellő világításba kell hozni azt is, hogy egyik vagy másik czimen mennyit vett be vagy adott ki egy év lefolyása alatt. A számadás rovatai ezek: Folyó szám, dátum bevételi vagy kiadási czim, részletenkénti összeg frt, kr, csoportonkénti összeg frt kr, nyugta-szám. A részletenkénti összegek rovatába minden egyes tétel megfelelő összege, a csoportok rovatába pedig a már lezárt csoport összege irandó. A számadás végösszegeinek a gondnoki napló végösszegeivel össze kell vágnia s a számadás csak ez esetben helyes. A számadásban előre a bevételek Írandók, melynek csoportjai ezek lehetnek : mult évi pénzmaradvány, Isten dicsőségére tett adakozások, persely-pénzek, harangozási dijak, kegyeletes czélra tett alapítványok (orgona); szántóföld, rét, erdő, szőlő, bérház jövedelme külön-külön ; magtár, alapok és alapítványok, felmaradt párbér, kiadott kölcsönök jövedelme, hátrálékos követelésekből befolyt összegek stb. vegyes bevételek. Kiadási csoportok ezek lehetnek: Egyházi és iskolai látogatáskor tett kiadások, adósság törlesztésére fordíttatott, adósság kamatjába fizettetett, alapítványi czélra takarékpénztárba tétetett, vagy egyeseknek kölcsön kiadatott; állami, egyenértéki stb. adóba fizettetett, paplakra, iskolára, templom, torony s harangra, egyházi hivatalok fizetésére, magtári épületre, föld, rét, szőlőre tett kiadások, vegyes tárgyú kiadások. A csoportok római számmal egymástól elkülönitendők, a számok mellé a csoport czime is világosan kiírandó. A szamacla s befejezte után minden évben kimutattatik a mérleg, vagy is a vagyon- és teher-állás. Ez a szamadás egyik legszükségesebb és leglényegesebb része; mert a számvevőszék fontos ellenőrzési feladatát csak úgy teljesítheti, ha ez évről évre az előző évvel összhangzóan teljes hűséggel s gonddal állíttatik össze. A vagyoni állásba beirandók : pénztári készlet, követelésben levő hátralékok magtári vagyon szemes életben és • pénzértékben; tőkepénzek, takarékpénztárban elhelyezett összegek, alapok, alapítványok stb. A teher állásba mindazon adósságok, melyekkel az egyház egyeseknek vagy pénzintézeteknek tartozik. A mérleg után jő a következő év bevételi s kiadási előirányzata a gondnoki számadás csoportjai szerint. Ha az egyház nagyobb építkezés előtt áll, ugy ennek tételei is ide írandók. Ilyen számadás készítési mód az értekezlet összes tagjai részéről általános helyesléssel, sőt örömmel fogadtatott ; ez évre ugyan még kötelezőnek nem mondhatta ki, minthogy a lelkészi értekezlet nem hivatalos egyházmegye, rendes gyűlés pedig uj évig nem lesz. Hanem az értekezlet egy 3 tagból s elnökből álló bizottságot küldött ki, mely hivatva leend az itt előadott elvek alapján számadási mintát készíteni s azt az egyházmegyei gyűlés elé terjeszteni, mely elfogadás esetén köröztetnék minden egyházzal. Az egyházmegyei könyvtár ügyével foglalkozott ezután az értekezlet, mely a bevétel arányában nem gyarapodott; ujabb felhatalmazást adván a könyvtárnoknak az ujabb egyházi művek megrendelésére. Szóba került végül néhány gyakorlati lelkészeibe vágó kérdés, nev. az eskető lelkész visszatarthatja-e az irattár részére a felek keresztlevelét ? Az értekezlet többsége nemmel felelt; úgy gondolkozván, hogy az egyedül az életkor pontos beírása végett szükséges, különben is az az illetőnek élete minden fontosabb változásánál szükséges s más hatóság sem szokta visszatartani; a helybeliektől pedig egyáltalán nem is követeltetik, a mely körülmény azt igazolja, hogy keresztlevélre az irattárnak szüksége nincs. Kérdésbe tétetett hogy vannak oly szolgálmányok, melyek a dijlevélben bent nem foglaltatnak, de a melyet a szokás szentesített, ellenállás esetén vagy ennek megelőzése czéljából mi a teendő? Abban történt megállapodás, hogy ezek pótlólag a kanoniki visitatio alkalmával jegyzőkönyvbe veendők és a dijlevélre ráirandók. Ezek voltak azok, melyeket a nyilvánosságra hozni érdmesnek és érdekesnek gondoltam. Vajha a gondnoki számadás helyes készitése s a számvevőszék pontos lelkiismeretes eljárása által emelkednék egyházainkban az anyagi jólét, melylyel karöltve jár a vallásos buzgóság emelkedése isi! Mészáros József, füzesgyjirmati ev. ref. lelké sz_ KÜLFÖLD. Magyar ref. egyház Ohio-államban.*) Az észak-atnerikai Egyesült-államok egyikében, Ohio-államban a második népeségű város (Cincinnati után az első) Cleveland az Érie-tó közelében s azzal hajózható csatornák által összekötve. Növekedése az észak-amerikai városok módjára, rohamos volt. 1820-ban csak 400 lakost számlált; az 1860-diki népszámláláskor 43,000-et; ma, újabb 30 év elmultával, 260,000 lakosa van. Lakói közt, az angol és amerikai mellett, Európa valamennyi nemzetisége nagy arányokban van képviselve; úgy valamennyi keresztyén felekezet is. 1860-ban 35 temploma és imaháza volt; ma 150 ezek száma. Magyarországi illetőségű (kivándorlott) állítólag 10,000-en felül van lakosai közt. Nagyobb számban felső-magyarországi német és tót ajkúak, de a tiszta magyar ajkúak száma is meghaladja az ezeret s ezek közt, a kikről tudósításunk szól s mi is szólni akarunk, mintegy 120—150 protestáns református család, nagyobb részt iparos- és kézi-munkás nép. A német protestáns misszió nagy munkásságot fejt *) A «Vasárnapi Ujság»-gal egyidejű közlésre kaptuk, de mult számiakból kimaralt. Szerk.