Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

senek, s az eddiginél, mely nem volt egyéb, mint rendszertelenül időrendi egymásutánban összeirt kiadás és bevételi tételeket tartalmazó gondnoki napló máso­lata ; valami helyesebbet és rendszeresebbet állapítsa­nak meg. E sorok irója, a ki a tiszáninneni egyházkerület legrendezettebb egyházmegyéjéből, Gömörből egy pár héttel előbb költözött a barsi egyházmegyébe, részletesen ismertette a már ott évek óta gyakorlatban levő szám­adási mintát és vagy három egyház gondnoki száma­dásait megvizsgálás végett az értekezlet elé bocsátotta. Ezen számadások nemcsak a bevételeket és kiadásokat tüntetik ki, hanem világos és könnyen áttekinthető képet nyújtanak az egyház vagyoni állásáról is. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen, ha ezen számadás össze­állításának szabályait megismertetem. A gondnoki számadásban ugyanis a bevételek és kiadások egymástól elkülönitendők és ugy egyik mint másik csoportokba foglalandók. Az igy elkészített szám­adásnak épen annyi tételből kell állani, mint a gondnoki naplónak; de az egy természetű tételek csoportosítása által kellő világításba kell hozni azt is, hogy egyik vagy másik czimen mennyit vett be vagy adott ki egy év lefolyása alatt. A számadás rovatai ezek: Folyó szám, dátum bevételi vagy kiadási czim, részletenkénti összeg frt, kr, csoportonkénti összeg frt kr, nyugta-szám. A részletenkénti összegek rovatába minden egyes tétel megfelelő összege, a csoportok rovatába pedig a már lezárt csoport összege irandó. A számadás vég­összegeinek a gondnoki napló végösszegeivel össze kell vágnia s a számadás csak ez esetben helyes. A számadásban előre a bevételek Írandók, mely­nek csoportjai ezek lehetnek : mult évi pénzmaradvány, Isten dicsőségére tett adakozások, persely-pénzek, ha­rangozási dijak, kegyeletes czélra tett alapítványok (orgona); szántóföld, rét, erdő, szőlő, bérház jövedelme külön-külön ; magtár, alapok és alapítványok, felmaradt párbér, kiadott kölcsönök jövedelme, hátrálékos köve­telésekből befolyt összegek stb. vegyes bevételek. Kiadási csoportok ezek lehetnek: Egyházi és is­kolai látogatáskor tett kiadások, adósság törlesztésére fordíttatott, adósság kamatjába fizettetett, alapítványi czélra takarékpénztárba tétetett, vagy egyeseknek köl­csön kiadatott; állami, egyenértéki stb. adóba fizette­tett, paplakra, iskolára, templom, torony s harangra, egyházi hivatalok fizetésére, magtári épületre, föld, rét, szőlőre tett kiadások, vegyes tárgyú kiadások. A cso­portok római számmal egymástól elkülönitendők, a számok mellé a csoport czime is világosan kiírandó. A szamacla s befejezte után minden évben kimu­tattatik a mérleg, vagy is a vagyon- és teher-állás. Ez a szamadás egyik legszükségesebb és leglényegesebb része; mert a számvevőszék fontos ellenőrzési feladatát csak úgy teljesítheti, ha ez évről évre az előző évvel össz­hangzóan teljes hűséggel s gonddal állíttatik össze. A vagyoni állásba beirandók : pénztári készlet, követelésben levő hátralékok magtári vagyon szemes életben és • pénzértékben; tőkepénzek, takarékpénztárban elhelyezett összegek, alapok, alapítványok stb. A teher állásba mindazon adósságok, melyekkel az egyház egyeseknek vagy pénzintézeteknek tartozik. A mérleg után jő a következő év bevételi s ki­adási előirányzata a gondnoki számadás csoportjai sze­rint. Ha az egyház nagyobb építkezés előtt áll, ugy ennek tételei is ide írandók. Ilyen számadás készítési mód az értekezlet összes tagjai részéről általános helyesléssel, sőt örömmel fo­gadtatott ; ez évre ugyan még kötelezőnek nem mond­hatta ki, minthogy a lelkészi értekezlet nem hivatalos egyházmegye, rendes gyűlés pedig uj évig nem lesz. Hanem az értekezlet egy 3 tagból s elnökből álló bi­zottságot küldött ki, mely hivatva leend az itt előadott elvek alapján számadási mintát készíteni s azt az egy­házmegyei gyűlés elé terjeszteni, mely elfogadás esetén köröztetnék minden egyházzal. Az egyházmegyei könyvtár ügyével foglalkozott ezután az értekezlet, mely a bevétel arányában nem gyarapodott; ujabb felhatalmazást adván a könyvtár­noknak az ujabb egyházi művek megrendelésére. Szóba került végül néhány gyakorlati lelkészeibe vágó kérdés, nev. az eskető lelkész visszatarthatja-e az irattár részére a felek keresztlevelét ? Az értekezlet többsége nemmel felelt; úgy gondolkozván, hogy az egyedül az életkor pontos beírása végett szükséges, különben is az az ille­tőnek élete minden fontosabb változásánál szükséges s más hatóság sem szokta visszatartani; a helybeliektől pedig egyáltalán nem is követeltetik, a mely körülmény azt igazolja, hogy keresztlevélre az irattárnak szük­sége nincs. Kérdésbe tétetett hogy vannak oly szolgálmá­nyok, melyek a dijlevélben bent nem foglaltatnak, de a melyet a szokás szentesített, ellenállás esetén vagy ennek megelőzése czéljából mi a teendő? Abban tör­tént megállapodás, hogy ezek pótlólag a kanoniki visi­tatio alkalmával jegyzőkönyvbe veendők és a dij­levélre ráirandók. Ezek voltak azok, melyeket a nyilvánosságra hozni érdmesnek és érdekesnek gondoltam. Vajha a gondnoki számadás helyes készitése s a számvevőszék pontos lelkiismeretes eljárása által emelkednék egyhá­zainkban az anyagi jólét, melylyel karöltve jár a vallásos buzgóság emelkedése isi! Mészáros József, füzesgyjirmati ev. ref. lelké sz_ KÜLFÖLD. Magyar ref. egyház Ohio-államban.*) Az észak-atnerikai Egyesült-államok egyikében, Ohio-államban a második népeségű város (Cincinnati után az első) Cleveland az Érie-tó közelében s azzal hajózható csatornák által összekötve. Növekedése az észak-amerikai városok módjára, rohamos volt. 1820-ban csak 400 lakost számlált; az 1860-diki népszámláláskor 43,000-et; ma, újabb 30 év elmultával, 260,000 lakosa van. Lakói közt, az angol és amerikai mellett, Európa valamennyi nemzetisége nagy arányokban van képvi­selve; úgy valamennyi keresztyén felekezet is. 1860-ban 35 temploma és imaháza volt; ma 150 ezek száma. Ma­gyarországi illetőségű (kivándorlott) állítólag 10,000-en felül van lakosai közt. Nagyobb számban felső-magyar­országi német és tót ajkúak, de a tiszta magyar ajkúak száma is meghaladja az ezeret s ezek közt, a kikről tudósításunk szól s mi is szólni akarunk, mintegy 120—150 protestáns református család, nagyobb részt iparos- és kézi-munkás nép. A német protestáns misszió nagy munkásságot fejt *) A «Vasárnapi Ujság»-gal egyidejű közlésre kaptuk, de mult számiakból kimaralt. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents