Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

egyházmegye is, újonnan választott és szép reményekre jogosító esperesének elnöklete alatt, szintén elhatározta, hogy Ungvárit, a megye székhelyén leánynevelőintézetet létesít; valamint azon örvendetes körülményt is, hogy a nagykárolyi egyházmegye is lépéseket tett, egyelőre egy kisebbszerű polgári leányiskolának, az egyházmegye egyik kiváló pontján, Mátészalkán való felállítására. Az eddig előadottakból elég világosan kivehető már, hogy az elmúlt egyházi év alatt, határozott lépések történtek a leánynövelés ügyének fejlesztése érdekében, főleg Tiszántúl s Dunántúl. Tiszántúl a nagy áldozatok mellett a szervezkedés, az érdekkörök megalakítása is megtörtént, hogy az egyházkerület több pontján állíttassák a közel jövőben nőnevelde, Dunántúl a szervezkedés e magasztos czél elérése érdekében egyházkerületi közgyűlésen szinte kimondatott és azóta lehet, végre is hajtatott. Szóval örömmel jelezhetjük, hogy Sionunk őrállói ébren vannak s a kormányt ugy vezetik, hogy a korszellemének szele érintetlenül el ne suhanjon egyházunk hajója mellett; hanem előre mehessen ez is vele. Rendén is van. Mert a kormányzóknak, szerény felfogásunk szerint, nem egyedül az a feladatuk, hogy felügyeljenek, hogy mindenek ékesen és jó renddel legyenek a kormányzásuk alatt lévő megyék és kerületekben ; hanem ők ismervén a megyék és kerületek szellemi és anyagi erőforrásait, azt is tőlük várjuk, hogy uj és korszerű, a korszellem és a protestantismus, mint haladási elv által igénveit uj intézmények megvalósítása érdekében terveket készítsenek, termékeny eszméket, gondolatokat hozzanak forgalomba. Nekiek kell tudni, mit bírnak meg szellemileg s anyagilag megyéik s kerületeik vállai s mily erőforrás rejlik azokban. Két egyházkerületünk ugyan, a dunamelléki és az erdélyi, még meg sem mozdult, igaz ; de azok a közelmúltban nagy tervek valósításával birkóztak, másrészről a Szász-októl megszoktuk, s azt várjuk a nőnevelés kérdésében is, hogy egyszer csak meglepik kerületeiket és a magyar prot. egyházat, az egy N.-Kőrös, Czegléd vagy Kecskeméten, a másik egy Kolozsvárit vagy kárpótlás gyanánt egy N.-Enyeden felállítandó leány növel de programmjával s kész terveivel. Ezt reméljük, de várjuk is. íme szíves olvasóm, ha emlékszel, a mult évben, sivár, kopár mezőkön hurczoltalak meg, most pedig tele marokkal szedtük a kalászokat s örömmel győződhettünk meg, hogy a magyar Sión ébredezik, hogy őrei ébren .vannak. Nem is fárasztalak tovább. Élvezd nyugodtan a felhordott adatok által nyújtott tanulságot s a leánynevelés fellendülésén támadott örömeidet. Én pedig dr. Bartha Bélának a «Prot. Szemle» legújabb füzetében közölt nagy érdekű statisztikai tanulmányaiból vett sorokkal rekesztem szemle-utamat, t. L «ha a magyar protestantismus e hazában ismét meg akar izmosodni, s teljes erőhöz jutni, akkor tanuljon ellenfelétől s nyerje meg a nevelés és oktatás utján az emberiség örök eszméinek a nők szívét, fordítsa teljes figyelmét a protestáns felsőbb nőnevelés nagy kérdésére !» Éxcelsior! Nagy-Kátló. Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. A kisdedóvás. Debreczeni zsinatunknak örök becsületére válnak szentesítést nem nyert törvényei is. A köznevelés szervezését czélzó törvénykönyv megelőzte a hazai törvényhozás két várva várt, de soká késett codexét: a középiskolai törvényt és a tárgyalás alá csak most egy évtizeddel utóbb kerülő kisdedóvási törvényjavaslatot. Február hóban szaktanácskozmánv tárgyalta tüzetesen azt a törvénytervezetet, mit a kisdedóvás ügyének szabályozására szerkesztett kormányunk. A Jézusi szeretettől áthatott munkálatnak a részletekben számos hiányát és hibáját fedezte föl e tanácskormány; nem is habozott a miniszter a helyes módosítások elfogadásában : a képviselőház elé beterjesztett javaslat tetemesen kiilömbözik az első tervezettől. E törvényjavaslat a kisdedóvásnak közegészségi, közbiztonsági és nemzeti czéljai mellett vallás-erkölcsös nevelő hivatását is fel ismervén : a felekezeteket mind óvoda-fenntartó egyenjogú tényezőket nemcsak az 1868. XXXVIII. törvénycikk teljes mértékével méltányolja, hanem jelentékeny előnyökben is részesíti. A kisdedóvás intézetei: a rendes óvodák, az állandó és a nyári menedékházak, végre a kisdedóvókat j és óvónőket képző intézetek felekezeti hatóság alatt is fentarthatók és kormányozhatok. Felekezeti kisdedóvoda vagy menedékház felállítása csupán bejelentendő a kir. tanfelügyelőhöz, tehát engedélykérés nélkül tartható fenn. Kisdedóvó (óvónő) képezde felállítása alkalmával szintén csak bemutatandók a kir. tanfelügyelőnél a tanterv, a tanerők okmányai és a fölszerelés leltára. Hogy mind az óvóintézetek mind a képezdék csak a törvény által megvont korlátok közt működhetnek, az természetes. Fontos a javaslat azon rendelkezésre, hogy minden szülő köteles 3 — 6 éves gyermekét az óvó-intézetbe járatni, hacsak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy bárhol állandóan kellő gondozásban és felügyeletben részesül. E kötelezettségnek kiróható pénzbirságban sanctiója is van. Kár hogy az első tervezet azon rendelkezését mellőzi a javaslat, mely szerint, a bírság behajtatlanság esetén közmunkára (helyesebben napszámszerű munkára) változtatható. A népokt. törvény 4. §-ának is az a megölő betűje, hogy nincs benne kimondva az iskolánál értékesítendő kényszer-napszámra változtathatás : így a «szegényjogon» épen azok ját—