Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

fjúságunknak legyen mit kezébe adni a hosszú téli stéken ! * Szeremlei Sámuel „Szőnyi Benjámin"-ja. E nagybecsű egyháztörténelmi korrajzra, mely az Irodalmi Társaság kiadásában a nyár folyamán jelent meg s mind a kritika, mind a művelt közönség részéről oly kedvező fogadtatásban részesült, Kenessey Béla titkár a Társaság nevében külön előfizetést nyit r forintjával. Az érdekesen irt könyvben tárgyalt események, mint a Felhívás is mondja, közvetlenül érdeklik a békési tracins nagyobb egyházait: Szentest, Makót, Mezőtúrt, sőt a távolabb eső Kecskemétet és Nagykőröst is, melyek akcióba is léptek a hód-mező-vásárhelyiekért. Szőnyiben a békési egyházvidék esperesét látjuk küzdeni és elbukni, miből hívek és lelkészek sokoldalú tanulságot meríthetnek. A mult küzdelmeinek ismerete egyszersmind lelkesedést, erőt és hit hűséget önt belénk a jelen ((veszedelmes idők» közepette. Vajha minél többen okulnának Szeremlei szép műve olvasásából 1 Melegen ajánljuk alföldi nagy gyülekezeteink lelkipásztorai és hívei figyelmébe ez előfizetési felhívást. Az előfizetések Kenessey Béla nevére küldendők Budapestre (Vámházkörút 16. sz.) * Az evangelikus iskola Zágrábban nagy szálka a horvát túlzók és clerikálisok szemében, kik folytonos gyanúsításokkal és hírlapi támadásokkal bántják e protestáns intézetet. A clericalis szellemű «Obzor» cimű zágrábi napilap november x'2-iki számában azon tényt, hogy e kitűnő iskolát 20 evang. gyermek mellett 60 katholikus tanuló látogatja, mind nemzetiségi mind hitfelekezeti szempontból elszomorító, sőt veszélyes jelenségnek tünteti föl. «Mily veszély fenyegeti egy ev. iskolában a kath. gyermek hitét és üdvösségét, az leginkább kitűnik a XIII. Leo pápa erre vonatkozó utasításából. A szelid lelkű szent atya így nyilatkozik: «A legnagyobb gonoszság okozói azon szülők, kik gyermekeiket protestáns iskolákba küldik. Az ily szülők eljárása egyenesen elitélendő, minden lehető eszközzel megakadályozandó, maguk pedig mint érdemetlen emberek a szent sacramentumóktól mindaddig eltiltandók, míg gyermeköket ily iskolából ki nem veszik.» Cikkiró arra is reflektál, hogy a zágrábbi ev. iskola a német nyelv miatt ily keresett. Ha Zágrábban — folytatja cikkiró — a német nyelvű iskola annyira kedves, miért nem gondoskodik a kormány németnyelvű katholikus iskoláról, hogy ne kelljen a kath. gyermekeknek vallásos meggyőződésüket feládozni a német nyelv kedveért? Tudjuk mi azt jól, hogy jutottak ily jogokhoz Horvátországban a protestánsok és gyalázat, hogy e tekintetben még a katholikusokat is meghaladták. íme ez gyümölcse az ujabb időknek, mióta a kormány vette kezébe az iskolák feletti felügyeletet és kormányzást)) stb. — Ily természetű közleményekkel, melyek tartalmával Kuliffay El tordinczei lelkésztársunk volt szíves megismertetni, gyakran lehet találkozni a clericalis szellemű horvát lapokban, jeléül annak, hogy a klérusjjott is csak olyan, mint a magyar földön : türelmetlen, exclusiv és egyeduralomra törekvő; de viszcnt a művelt nép ott is kinőtt azon kiskorúságból, melynek az ily természetű atyáskodás ínyére van. * A Károli-alap gyarapítása érdekében következő lelkes sorokat kaptuk, melyekre különöses felhívjuk olvasóink figyelmét. Azzal, hogy az «istenes vén embernek)) szobrot emeltünk, még nem róttuk le minden irányban kötelességünket az ő emléke és a biblia iránt. Gönczön, habár a magyar prot. egyház szinejava ünnepelt is, a távolság és a szegénység miatt mégsem jelenhetett meg mindenki, hogy hallja a multak felemelő tanúságait, hogy lássa a magyar prot. egyház imposáns erőnyilvánulását. Pedig az ünnepély csak úgy lesz hatásos és jelentőségteljes, ha az abban nyilatkozó szellemi és erkölcsi erő az egész magyar prot. egyház egyetemét alsó és felső rétegeiben egyaránt áthatja. A Károli-szobor talapzatától országos ünnepély alakjában hatalmas arányokban kiindult mozgalom kell, hogy, mint valami galvanisticus áramlat, minden magyar prot. ember szívét megrezegtesse. Egy felettébb kívánatos összekötő kapocs a két prot. egyház között, melyre nézve a mult emlékei a jelen küzdelmei, a jövő aspirátió igazán a Kossuth aranytancsának útját jelölik meg, hogy t. i. ne azt keressük, a mi elválaszt., hanem a mi összeköt bennünket. — Egyes buzgó lelkek gondolkoztak is már: mikép lehetne a gönczi ünnepélynek maradandó hatást és emléket biztosítani gyülekezeteink életében ? Ezek között nem utolsó az ünnepélyen mondott beszédeknek olcsó füzetekben leendő terjesztése, ily szellemben való szónoklás a reformátió emlékünnepén stb. Mások nemcsak gondolkoztak, hanem cselekedtek is. így pl. szűkebb körű Kár oli-ünnepély eket tartottak, mely alkalommal buzgón ajánlották híveik figyelmébe a Károli-alapra jövedelmező élet- és jellemrajzok, sőt még itt-ott a perselybe is juttatott a buzgóság néhány fillért az alap növelésére. Dq, a legtöbb gyülekezet, ha hírét hallotta is a mozgalomnak és ünnepélynek (tudok olyat, a mely eddig — papjának bűnös közömbössége miatt — teljesen kívül esett a mozgalom hullámkarikán), még nem tette meg azt, a mit tennie lehetett és kellett volna. A Károlialap pénztára még nagyon üres, sürgeti a lelkészek és elöljárók buzgolkodását, várja a hívek nemes áldozatkészségét. Hogyan ébreszgettem én e tekintetben kicsiny, de jóravaló gyülekezetemnek tagjait, engedje meg nagyt. Szerkesztő úr elmondanom, remélve, hogy lelkésztársaim ez erőtelen bár, de jóakaratú törekvésemet kellő figyelemre méltatják, s ha helyeslésökkel találkozik követni is fogják. Engem sikerre vezetett. —Szept. 14-én nemcsak Károlit ünnepeltük, hanem vele, s általa a 300 esztendős magyar bibliát is ez okból felettébb kívánatos, sőt szükséges, hogy egyet-mást elmondjunk — az alkalomtól inspirálva — magáról a szent könyvről, s azon nemes és szentcélú mozgalmakról, melyek ezzel összefüggésben vannak, s azt eredményezik, hogy a biblia az egész földkerekségén mindenfelé elterjedjen. — Értem a bibliaterjesztő társulatokat. A gönczi ünnepélyt követő vasárnap délutánonként ezekről beszéltem tehát a gyülekezet előtt, a mely oly nagy tetszésével találkozott híveimnél, hogy mindannyiszor színültig megtöltötték a templomot, s nagy áhítattal hallgatták beszédemet. Vezérfonalul használtam dr. Duka Tivadarnak az ünnepélyen tartott felolvasását és Cserna István bálványosi ev. ref. lelkésznek a «Prot. Pap» ez idei évfolyamában megjelent Biblia című népies, derékés tanulságos cikkét. Azt hiszem, hogy ily módon a mint felfokozzuk a vallásos dolgok és a biblia iránt ellanyhult szerelmet, épenúgy maradandó hatást biztosítunk a Károlt-ünnepélynek is, a mely előadásunknak mindig központja marad, emellett még a Károli-alapra is hozhatunk össze szép kis összeget, ha a bibliáról elmondott lélekemelő igékkel megteljesedett hívek áldozatkészségébe ajánljuk az alap javára kitett perselyt. — Meg vagyok róla győződve, hogy ez az eljárás a szokásos írás és kátémagyarázat helyett, három négy vasárnapon mindenütt kellő sikerre vezetend. Ajánlom lelkésztársaim b. figyelmébe. Naprágy. S. Szabó József\ ev. ref. lelkész.