Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

112,051 markor. A mult évben 13 templom, 12 iskola és 8 paplak az ő költségén befejeztetett; 23 gyüleke­zetnek a segélyezésre többé nincsen szüksége, de 94 újonnan segélyezendő fölvétetett, a mi az egyesület szeretetműködésének nagy kiterjedtségét mutatja A köz­gyűlésnek fontosabb mozzanataiból kiemeljük még, hogy a nagy szeretetadományt a bajor tartomány-egyháznak Forchheim nevű gyülekezete kapta 17,800 marknyi értékben, míg a többi két nagyobb adományt, névsze­rint 5705 markot a gácsországi ramischaui s a porosz­lengyel siera konwitzi gyülekezet kapta; továbbá hogy az tIszász-lotlningiai evangelizáló egyesület a főegyletbe fölvétetett s végül, hogy a speleri dómépületnek alap­köve az 1529. speieri protestálás emlékére letétetett. Örvendetes tények ezek, a melyekről örömmel veszünk tudomást mi magyar protestársok is; bárcsak nálunk is viszhangra találna az ily nagyszabású egyesületi te­vékenység. 2. A belmisszió ez évi kongresszusa szept. 15. és 18. napjain Nürnbergben ülésezett. Az elnök, dr. Weisz berlini egyet, theol. tanár és egyházi főtanácsos nyi­totta meg a kongresszust a belmisszióról szóló elő­adásával, mely a sociális kérdésnek vallásos-erkölcsi megoldásával is foglalkozott. A legfontosabb előadás kétségtelenül Haupt hallei tanáré volt, ki is «a földi jóról szóló bibliai felfogásról)) értekezett. Az egyháznak a sociális kérdéssel szemben való feladatát illetőleg Stöeker ismeretes sociális programmjával és agitatiójával ellentétben Uhlhojn apát álláspontjára helyezkedett a kongresszus, mely álláspont a sociális kérdésnek tisz­tán vallásos-erkölcsi alapon való megoldását illetőleg «Katholicismus und Protestantismus gegenüber der so­cialen Fragen» c. tanúságos röpiratában talál kifejezésre. A második főelőadást Kahl müncheni lelkész tartotta «a személyes erők megnyerése a belmisszió számára» cimmel, s a hivatásszerű munkának a belmisszió körébe való bevonását javasolta. Zártkörű értekezleteken Kayser «a gyülekezet ellátásáról a ker. sajtóval)), Heriig, az is­meretes költő «a ker. népszínművekről)) és Posl tanár «az egyedülálló nők üdülő- és tartozkodó helyeiről)) szólott. Főleg az utolsó előadás mély betekintést nyúj­tott korunk socialis mizériáiba, s termékeny gondola­tokat nyújtott azoknak ker. megszüntetéséhez. Szóval a kongresszus előadásai a belmissziónak összes ágait tanulságosan felkarolták. Vajha a belmisszió terén nyilvá­nuló szeretetműködés a mi egyházi köreink s népünk meleg érdeklődését is mennél nagyobb mérvben fel­költenék ! 3. Az általános ev. prot. misszió-egyesület, mint a német protestantismus liberális irányzatának tevé­keny egyesülete ez évi közgyűlését szept. 22—23. napjain Wiesbadenben tartotta. 160 fiókegylete és közel 20 ezer tagja van, kik évenkint 35 ezer marknál többet gyűjtenek missziói célokra. Nem áll tehát a liberális irányról az a gyakran hangoztatott vád, mintha annak dogmatikai latitu­dinarismusa minden ker. életrevalóságot kiölne. Működé­sének főtere Japán, a hol 3 misszionárius s egy tanítónő működik, maholnap Tokyóban templomot is építenek. Az előadásokat Buss glarusi, Ehlers frankfutti és Arndt ber­lini lelkészek tartották, a kik az egyesületnek az egyházi kormányzósághoz, a positiv irányokhoz s az ev. szö­vetséghez való barátságosabb viszonyáról tettek örven­detes jelentést. Az egyesület egy japáni születésű theo­logust is taníttatott egy németországi prot. theol. fakul­táson, a mi a japáni evangelizátió művének nem cse­kély előnyére szolgáland a jövőben. Örömmel kisérjük e német prot. egyesület szeretetműködését is a maga áldásos pályáján! 4. A német prot. egyház két legellentétesebb ár­nyalata, az általános luth. értekezlet s a protestáns egylet egyidejűleg okt. 7 — 9. napjain tartotta rendes évi köz­gyűlését és pedig az egyik Hannoverában, a másik Gótliában. Erős theol. ellentétek nyilvánultak ugyan Frank erlangeni tanárnak «a kegyelemeszközök élethatalma a luth. egyház értelmében)) és amott Hanne lelkész «A mi állásunk a dogmához» c. előadásaiban, mindamellett a gyakorlati themák megvitatásában föltűnően egyeztek, így névszerint Góthában Sehafer altonai lelkész «a gyülekezet s az önkéntes egyesület)) egymáshoz való viszonyáról, Becker kiéli lelkész pedig «a luth. egyház állásáról a jelenkor sociális mozgalmaival szemben» cimű themáról egyezőleg értekeztek. «A gyülekezet szerve­zetéről)) pedig úgy az orthodox Schmeidler, mint a li­berális Zittel egy nyomon referált a gyűlés tagjainak. «Az idők szelleme— úgymond Beysehlag— az egyház összes irányzatainak ugyanazokat a gykorlati kérdéseket tűzi ki, s e kérdésekre adott feleletünkben sem térnek el annyira, a mint a mélyreható theol. ellentétekből kö­vetkeztetni lehetne.)) Ez is bizonyítja, hogy a keresz­tyénség nem annyira a megváltásról szólló tan, mint inkább a megváltásban és újjászületésben való nyilat­kozó erő és élet! Ez a mi ker. vallásos-erkölcsi érzüle­tünk leghívebb tűkre 1 Dr. Szlávik Mátyás. NECROLOG. Szűcs József. 1813—1890. Egy eredeti, minden ízében rokonszenves öreg lelkész, hirtelen, váratlanul, rövid betegség után mult ki az élők közül, halála hírével mélyen megrendítvén mindnyájunknak szívét, kik őt közelebbről ismerni sze­rencsések valánk. Szűcs József besenczei lelkész, a történelemnek mélyen ismerője, a régi érdekes dolgoknak még érde­kesebb regélője, a régi gárdának e vonzó alakja, a jó ember és jó családapa, életének 77-dik, lelkészkedésének 42-ik évében, mint érett gabona f. é. október hó 22-én tért meg az élet és halál Urához. Az Isten mélységes titkainak e hű sáfára, ki öreg napjaiban is kifogástalan szabatossággal, erőteljes han­gon hirdetheté Istennek kiváló kegyelméből az igét, szül. 1813-ban' Császáron Komárommegyében, honnét az elemi iskolákat végezve a debreczeni főiskolába vitte atyja, hol a gymnasiumot és theologiát elvégezve fel­szenteltetett s a n.-váradi segédlelkészségre kibocsátta­tott. Azután Soltra ment segédielkészül, hol érte az 1848-iki szabadságharcz kitörése, melynek mozgalmai s az eszme, mely a nemzeti zászlón felírva vala, az ő fogékony lelkét is lángra gyújtotta s vitte, hogy har­czoljon az igaz ügyért. És híven harczolt, mi miatt a kö­vetkező években álnév alatt kellett a vidék vadonaiban bujdosnia. ((Bujdokoltam — úgymond — míg egyszer elhatároztam, hogy Budapestre megyek, ott talán majd a bitófa alatt nem keresnek, s ott irnokoskodtam.» Midőn lelkészi pályáját ismét folytathatta, Hiricsbe, majd Besenczébe választatott, hol 27 évet töltött. Hagy-

Next

/
Thumbnails
Contents